Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-80

218 Az országgyűlés felsőházának 80. ülése zik a t. földmívelésügyi miniszter úrral is. Az én számításaim szerint abból a 3,337.700 pengő összegből, amelyet a t. kormány országgyűlési felhatalmazás nélkül költött el, a földmívelésügyi miniszter úr elköltött 693.500 pengőt. Bizony, nagyon sajnálom, hogy nincs itt a t. miniszter úr, bizonyára emlékszik még arra az interpellációra, amelyet néhány héttel ezelőtt itt egy tizenegy gyermekes törpebirtokos érdekében ő hozzá és a t. népjóléti miniszter úrhoz intéztem. Az illető törpebirtokos arra kérte őt, hogy az ő évi annuitását, amelyet a földbirtokreform alkalmával kapott öt hold földje után ebben az esztendőben kell lefizetnie, engedje el, tekintettel nagy családjára. A t. miniszter úr akkor ezt a kérést megtagadta azzal az indokolással, hogy erre nincsen fedezet. En utánajártam a dolognak megtudni, hogy tulajdonképpen mennyi is az az évi annuitás, amelyet ennek a törpebirtokosnak ki kellene fizetnie és megtudtam, hogy 170 pengő. Ha nekem fogalmam lett volna arról, hogy itt micsoda összegről van szó, én nem mertem volna ezzel a kérdéssel idejönni a t. Felsőház színe elé a Felsőház idejét elrabolni, két miniszter urat e miatt az összeg miatt meginterpellálni. Megvallom őszintén, hogy nagyon szégyellem magam, (Joanovich Pál: Nem kell!) azt hiszem azonban, hogy a t. földmívelésügyi miniszter úr is egy kissé restelkedhetnék, hogy ő a 170 pengőre nem talált, fedezetet, amikor a múlt esztendőiben 693.500 pengőt országgyűlési felhatalmazás nélkül, minden lelkiismeretfurdalás nélkül tudott elkölteni. A t. földmívelésügyi miniszter úr túlköltekezéseit ikülönben egy másik szempontból is szóvá kell tennem. A miniszter úr túlköltekezései ugyanis főleg lótenyésztési célokra adattak ki. Bn^ vagyok az utolsó, — ki életem nagyrészét lóháton töltöttem — hogy a t. kormánynak szemrehányást tennék azért, mert á lótenyésztést támogatja, de a t. miniszter úr figyelmét fel akarom hívni két körülményre. Az egyik az, hogy itt van a miniszter úr égisze alatt a Lótenyésztők Országos Szövetsége. Erről a szövetségről nem sok jót hallani. Felhívom erre a t. miniszter úr figyelmét. A másik kérdés az, hogy itt Budapesten van egy lovaspólójáték-testület, amelynek élén• egy német birodalmi herceg áll. Ez a póló játéktestület állami támogatásban részesül és annak a bizonyos német birodalmi hercegnek bizonyosan busás fizetése van. Bocsánatot kérek, én nem tudom megérteni, hogy miért kell annak a testületnek élén egy német birodalmi hercegnek állania, amikor azt a magyar nem

1 zeti hadsereg bármelyik lovastisztje éppen olyan jól, ha nem jobban, el tudná látni. (Ügy van! Ügy van! a közéven.) En nem ismerem ennek a német birodalmi hercegnek körülményeit, csak hallottam félfüllel suttogni, de biztosíthatom a földmívelésügyi miniszter urat, hogy az az én 11 gyermekes Takács Jánosom többet érő ember, mint az a német birodalmi herceg. (Ügy van! Ügy van! a középen.)^ Álmagyar embertől sajnáljuk azit a 170 pengőt és az a német birodalmi herceg a pénzünkön tollasodik. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Olvastam a t. miniszter úr könyvét, amelyet kiadott azokról a beruházásokról, amelyeket ő az utolsó öt esztendőben tárcájának körében eszközölt- Nagyon köszönöm, hogy ezt nekem megküldötte, mert nagyon érdemes olvasmány. Ebből egész világosan lehet látni, hogy a t. miniszter úr az ő tárcájának ügyköréhez tartozó minden egyes gazdasági ágat támogat, emel, törekedik legalább fejleszteni, 1930. évi június hó 21-én, szombaton. emelni, gyarapítani, amennyire a szűkös pénzügyi viszonyok megengedik. Es azt hiszem, hogy ezzel a t. miniszter úr teljesen meg lehet elégedve, azonban nekem feltűnt az, hogy a t. miniszter úr mindent fejleszt az ő minisztériumában, csak az erdőgazdaságot a fejlesztés helyett lefokozta és leépítette. Mit vétett a miniszter úrnak ez a szerencsétlen erdőgazdaság, hogy olyan mostohán bánik vele

1

? A mai igazán nyomorúságos gazdasági viszonyok között az erdő többet jövedelmez, mint a mező és külkereskedelmi mérlegünkről nem is akarok megemlékezni, hiszen a verebek is csiripelik a háztetőn, hogy évente mennyi épületfát és tűzifát kell nekünk behoznunk a tőlünk elrabolt erdőségekből. Igen i Felsőház! A törvényhozás 1923-ban hozott egy törvényt a magyar Alföld beerdősítéséről, befásításáról, 1927-ben,pedig a földmívelésügyi minisztérium programmot dolgozott ki, mely szerint a magyar Alföld befásítása körülbelül össze-vissza 273.356 katasztrális hold, amelyben azonban bennfoglaltatik az ország különböző vidékein lévő kopár és vízmosásos terület is, mondom, ez a terület 11 esztendő alatt évi 1,560.000 pengő költséggel beerdősíthető. Az 1927/28. évi költségvetés 1,230.000 pengőt, az 1929/30. évi 750.000 pengőt, a mostani pedig már csak 600.00 pengőt irányoz elő az Alföld beerdősítésének céljaira. Miután pedig, t. Felsőház, tudvalevő dolog, hogy a kopár és vízmosásos, valamint futóhomokos területek évről-évre rosszabbak lesznek, ennek következtében természetszerűleg a földmunkásköltségek is mindig nagyobbak és nagyobbak lesznek. így egészen bizonyosan élőre meg lehet mondani, hogy a mai költségvetésbe beállított összeggel, az Alföld beerdősítése nem 15, hanem még 50 esztendő alatt sem fog teljesülni. A miniszter úr maga mondja ebben az általa összeállított könyvében, hogy e 270.356 katasztrális hold beerdősítésének az érvényben lévő törvényes rendelkezések alapján kell megtörténnie. Azt mondja továbbá: a törvény előírja, hogy erre a célra csemetekertéket kell létesíteni, az ott előállított csemetéknek 50%-a ingyen kiosztandó és a végén azt mondja, hogy e költségek fedezése komoly állami, már esedékessé váló kötelezettség. Mi hozunk törvényeket, a törvények kimondják: az f

Alföld beerdősítése kötelező; a törvények előírják <a csemetekerteknek létesítését, mert azokat a csemetéket ingyen fogják kiosztani; a földmívelésügyi minisztérium kidolgoz egy munkaprogrammot, amely szerint 15 év alatt beerdősíthető ez a 270.000 katasztrális hold, mindezek után pedig a beerdősítésből nem lesz semmi. Ez már mégis egy kicsit különös dolog. Hát mi azért hozzuk a törvényeket, hogy azok ne legyenek végrehajtva? Hát mi azért szavazzuk meg a törvényeket, hogy azok Örökönörökké a papíroson maradjanak? Hát a t. földmívelésügyi miniszter úr hogyan tudott ebbe beleegyezni? Ez talán jó alkalom lett volna, felvetni a kabinetkérdést. (Mozgás.) Mayer János kisgazda földmívelésügyi miniszter úr olyan szilárdan ül abban a piros bársonyszékben, hogy onnét kimozdítani nem lehet. Megmondom, miért nem lehet kimozdítani. Ha azt a minisztert meg akarnók buktatna egész Európában a legnagyobb «gezéresz» támadna: «Nem megmondtuk előre : az az oligarchikus, az a reakciós, az a feudális Magyarország! Megbuktatják az egyetlen 'minisztert, aki az igazi, hamisítatlan demokráciát képviseli.» A miniszter úr tehát nyugodt lehet. (Mozgás.) Es éppen