Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-69

m G Az országgyűlés felsőházának 69. ülése 1929. évi december hó 10-én, kedden. Koronája egyik őrének megválasztásáról» szóló törvényjavaslat tárgyában. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottság jelentését felolvasni szíveskedjék. Gróf Khuen-Héderváry Károly jegyző (olvassa a jelentést). Elnök : Kíván-e valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni 1 (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozás befejeztetvén, következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az ország Szent Koronája egyik őrének megválasztásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem 1 (Igen !) Kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy először a törvényjavaslat címét és azután a szakaszainak sorszámát felolvasni szíveskedjékGróf Khuen-Héderváry Károly jegyző (olvassa a javaslat eímét és szövegét). v Elnök : Ekként a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, kérdem a t. Felsőházat, elfogadja-e azt a részletes tárgyalás során elfogadott végszerkezetben, igen vagy nem ? (Igen!) Méltóztassanak azok, akik a törvényjavaslatot végszerkezetbeu elfogadják, ezt felállással jelezni. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, hogy a Felsőház az ország Szent Koronája egyik őrének megválasztásáról szóló törvényjavaslatot a Képviselőház szövegezése szerinti végszerkezetben elfogadta, amiről a Képviselőház értesíttetni fog. Napirend szerint következik a külügyi bizottság jelentése a Spanyolországgal Madridban 1929. évi június hó 10. napján kötött békéltető eljárási, bírósági es választott bírósági szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Mielőtt a bizottsági jelentést felolvastatnám, indítványozom a t. Felsőháznak, hogy napirendünk 8. és 9. pontja szerint egymásután következő s tárgyilag Összefüggő két törvényjavaslat általános tárgyalása egyesíttessék. Méltóztatnak ehhez az indítványomhoz hozzájárulni? {Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Természetesen a határozathozatal általánosságban, úgyszintén a részletes tárgyalás mindkét törvényjavaslatra nézve külön-külön fog megtörténni. Most pedig kérem a jegyző urat, hogy a külügyi bizottság mindkét jelentését felolvasni szíveskedjék. Gróf Khuen-Héderváry Károly jegyző (olvassa a jelentéseket). Elnök : Báró Szterényi József ő exeellenciáját illeti a szó. Báró Szterényi József: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen tisztelt Felsőház! Barátsági és arbitrázs-szerződések becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatok tárgyalása van a napirenden és én mégis barátságtalan cselekedeteknek Magyarország elleni irányulásáról és az arbitrázs elleni merényletről kívánok szólani- A mélyen t. Felsőház kegyes engedelmét kérem egyrészt azért, hogy a tárgy fontosságánál és sokoldalúságánál fogva, amelyet tárgyalni kívánok, talán kelleténél hosszabb ideig leszek kénytelen kegyes türelmükkel visszaélni (Halljuk ! Halljuk !), másrészt a mélyen tisztelt Felsőház kegyes engedélyét kérem arra, hogy a tárgytól eltérően egy más külpolitikai vonatkozású, ezidőszerint reánk nézve legaktuálisabb kérdéssel, a jóvátételi kérdéssel és az azokkal kapcsolatos részletekkel foglalkozhassam. (Halljuk ! Halljuk !) Mélyen t. Felsőház ! Szinte hihetetlen, hogy több. mint 10 évvel a háború után és több mint 8 évvel a békeszerződés ratifikálása után még mindig a trianoni szellem, a trianoni mentalitás uralkodik az ú. n. győzőknél, még mindig^ az a szellem, váratlan győzelem, az a mámor, amely a világot a maga hatalma alá gondolja állandóan rendelhetni, még mindig az a diktatórikus szellem. Igaz, egy formai engedménnyel, mert míg Trianon előkészítésénél a magyar békedelegáció szinte internálva volt és csak külön engedéllyel, külön területeken mozoghatott Párizsban és míg Trianonban Magyarország nem volt méltó arra, hogy ugyanahhoz az asztalhoz ülhessen, amelynél a békeszerződést diktálták, most Párizsban Magyarországot kitüntették azzal, hogy a magyar kormány képviselői ugyanahhoz az asztalhoz ülhettek, ahol a hatalmak képviselői előre megállapított marsruta szerint diktáltak. Mindenesetre megható ez az engedékenység és ez a méltányosság a legyőzött Magyarországgal szemben : meghívták Magyarországot azután, hogy a hatalmak megállapodtak egymás között arra nézve, hogy minő előírást fognak Magyarországnak juttatni. Egy állani kormánya a kivétel, amelyről külön megemlékezem a hála és a köszönet szavaival, az olasz kormány (Éljenzés és taps.), amely ebben az esetben is őszinte barátságának jelét adta. Ahhoz, hogy ezt a színjátékot, amely Párizsban lefolyt, kellően megértsük, kellően átlássuk, egy pillanatra vissza kell menni két hónappal a tárgyalás előtti időre, a genfi pódiumhoz, a Népszövetség en semble jához, amikor egymásután vonultak ott fel a nagyhatalmak képviselői és utánuk a kisentente képviselői is. hogy hitvallást tegyenek ott a békének legbiztosabb záloga, az arbitrázs elvének győzelme mellett. Kétségtelen, és abban nem szabad kételkednünk, hogy a brit birodalom kormányelnöke, a francia kormány elnöke és külügyminisztere tényleg át voltak és át vannak hatva attól a nagy gondolattól, hogy a békének legbiztosabb záloga az arbitrázs, az államok közti vitáknak arbitrázs útján való eliminálása. De azután felvonultak ott a kisentente képviselői, dús tapsokat aratva hozzájárulásukért a hágai állandó nemzetközi bíróság statútumának fakultativ klauzulájához, elhallgatva azonban azokat a fenntartásokat, amelyekkel ehhez hozzájárulnak és elhallgatva, hogy pl. Csehország csak azzal a feltétellel járul hozzá, hogy a hágai döntőbíróság jogköre csak az ezután következő vitás ügyekre bírjon jogosultsággal, tehát a békeszerződésből folyó ügyekre nem és még ehhez is hozzátéve, hogy minden ilyen esetben fenntartja magának a cseh-szlovák kormány a jogot, hogy a vitás ügyet előbb a Népszövetség tanácsa elé vihesse. Hogy ez a fenntartás mit jelent, azt volt alkalmunk az optáns-ügy kapcsán kitapasztalni. Három év óta nem tudunk hozzájutni ahhoz, hogy a Népszövetség tanácsa a békeszerződés imperativ rendelkezéseit végrehajtsa. Így fest az arbitrázs Genfben és így festett az arbitrázs Párizsban. De hogy Párizsban tulaj" donképpen hogyan festett, arranézve a cseh-szlovák külügyminiszternek egy érdekes nyilatkozata tesz tanúbizonyságot, aki nem átallotta kijelenteni, hogy Cseh-Szlovákia nem tűrheti — ez az ő kifejezése — a trianoni békeszerződés 250. §-ának, annak a szakasznak, amely a vegyes döntőbíróságokról rendelkezik, fennmaradását, mert ez Cseh-Szlovákiára és kisentente államokra nézve kapitulációt jelent. Nem tűrheti, mélyen t. Felsőház, a békeszerződés egy általuk diktált, meghallgatásunk nélkül létrejött rendelkezésének fenntartását. Miért? Azért, mert véletlenül a végrehajtás rendjén úgy alakult a helyzet, hogy ez a szakasz nem úgy, mint valószínűleg gondolták a békeszerződés szerzői, formai jogot ad nekünk, hanem a valóságban íedvezőbbé alakult a vegyes