Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-69

Az országgyűlés felsőházának 69. ülése döntőbiróságok előtt Magyarország helyzete, mint az velük szemben jutott kifejezésre. Ha van cinizmus, akkor merem állítani, ennél különb cinizmus a világon nincs. (Ügy van ! a baloldalon és a középen.) Önmaguk diktálnak ránk feltételeket és mert ez a feltétel véletlenül a mi javunkra szolgál, nem tűrik meg, hogy annak a szerződésnek további részét alkossa, amely szerződés An'glia és Franciaország aláírását is magában foglalja, amely szerződést örök időkre változhatatlannak hirdetnek, természetesen azokban a részeiben, amelyek nekik kedveznek. Kapóra jön itt nekem a brit külügyminiszter úrnak egy érdekes nyilatkozata, amelyet a legutóbbi fegyverszüneti ünnepen Burnleyben tartott, amikor ismét a béke mellett foglal állást azzal az őszinteséggel, azzal a határozottsággal, amelyet a mostani angol kormány minden alkalommal tanúsít. Azt mondja az angol külügyminiszter úr ebben a beszédében (Olvassa) : «Egy háború borzalmaitól való félelem azonban nem elég nagy, hogy megakadályozhassa a nemzetek közt való újabb összeütközést, ha a nemzetek arra a hitre épitik fel politikájukat, hogy emberek közti dolgokban a hatalom az utolsó döntőbíró. A legjelentősebb feladat, oly szervnek felállítása, amely által a nemzetközi viszályok éppen úgy, mint a civilizált nemzetek polgárainak egymásközti viszonyai a jog és bíróság útján rendeztessenek, még megoldásra vár.» Az angol külügyminiszter úr tehát újabb színvallást tesz a jog és bíró útján való rendezés mellett, és ennek ellenére mit látunk Párizsban $ Látjuk azt a törekvést, hogy a békeszerződés pozitív rendelkezése, az első nemzetközi vívmány az arbitrázs elvének gyakorlati érvényesülésére, hatályon kívül helyeztessék akkor, amikor az angol kormány a jövő kérdéseinek megoldására csak a jogot és csak a bíróságot tartja illetékesnek. Lehetetlennek tartom, bármily sötét legyen is ez a helyzet ma ránknézve, hogy végeredményben Anglia és Franciaország a brit külügyminiszter úr e nyilatkozata után hozzájárulhasson ahhoz, hogy diadalt arasson az az irányzat, amely a trianoni békeszerződésnek a vegyes döntőbíróságokról szóló rendelkezéseit megsemmisíteni akarja. Ezt előrebocsátva, méltóztassanak megengedni, hogy további fejtegetéseimben négy kérdéssel foglalkozzam- (Halljuk! Halljuk!) Az első kérdés, vájjon összefüggésben van-e egyáltalán a trianoni békeszerződés 250. §-ának fennmaradása vagy fenn nem tartása a hágai első konferenciával és magával a párizsi konferenciával ? Második kérdésem, amellyel foglalkozni kívánok, annak a vádnak tisztázása, vájjon igaz-e, hogy Magyarország felelős a párizsi konferencia kudarcáért és azért, hogy ott megegyezés létre [nem jöhetett 1 A harmadik kérdés, igaz-e az a Magyarország ellen emelt vád, hogy Magyarországnak intranzigens magatartása a jóvátételi kérdésben, illetőleg a 250. § eliminálásának megtagadásában akadályozza a Young-tervnek létrejövetelét, amely Young-tervtől Európa gazdasági békéje és gazdasági fellendülése sok tekintetben függ? És végül a negyedik kérdésem : lehet-e, igazságos-e, méltányos-e ettől az agyonsanyargatott és tönkretett országtól további reparációt igényelni í Kezdem, mélyen tisztelt Felsőház, első kérdésemmel és kimutatom, hogy mindazok a vádak, mindazok a támadások, amelyekből Magyarországnak hetek óta nap-nap után szüntelenül oly bőven kijut a világsajtóban, természetesen egy központi helyrőL'intézetten, igazak-e % Egy hamis jelszó, amely Párizsban kiadatott, egy valótlan állítás, amelyre Párizsban a maguk egész tárgyalását felépítették, az, hogy a békeszerződésből 1929, évi december hó 10-én, kedden, 7 folyó összes pénzügyi kérdések likvidálása volna feladata a párizsi konferenciának. Leszek bátor kimutatni, t. Ház, hogy ez evidens hamisítás, meghamisítása azoknak a határozatoknak, amelyek alapján a párizsi bizottság tárgyalni volt hivatva, ami mellett nem tagadható az sem, hogy ha abban a tárgykörben, amely a párizsi bizottság hatáskörévé tépetett, megegyezés jöhetett volna létre, egy általános rendezésnek, egy további kompromisszumos megoldásnak lehetősége ezen az alapon nem lett volna kizárva. Két dokumentum az, amelyekre annál az állításomnál támaszkodom, hogy a párizsi konferencia nem volt illetékes annak a kérdésnek tárgyalására, hogy a trianoni békeszerződés 250. §-a hatályon kívül helyeztessék-e, vagy fennmaradjon. Az egyik dokumentum magának a hágai első konferenciának zárójegyzőkönyve, a második a Young-terv rendelkezése. A hágai zárójegyzőkönyv 1929 szeptember 2-ról, 5. pontjában következőképpen rendelkezik és következőképpen^ állapítja meg a kiküldendő bizottság hatáskörét (olvassa) ; «A konferencia felkéri az Összes meghívott hatalmakat és a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királyságát arra, hogy nevezzék meg abba a bizottságba kiküldendő képviselőjüket, amely bizottságnak feladata lesz a természetbeni szolgáltatások új szabályzatának megállapítása.» — Ez Németországra vonatkozik. — «Felkéri továbbá» — és itt kezdődik a reánk vonatkozó rendelkezés — «a belga, brit, francia, görög, f olasz, japán, lengyel, portugál, román, szerb-horvát-szlovén és cseh-szlovák kormányokat, hogy amennyiben óhajtják, nevezzék meg két-két képviselőjüket ; a bizottság foglalkozni fog az átengedett javak és felszabadítási tartozások kérdésével, valamint Ausztria, Bulgária és Magyarország tartozásaival.» Erre a kifejezésre helyezem a fősúlyt, mélyen t. Felsőház — ami úgy értendő, hogy a bizottság, amikor az osztrák, bolgár vagy magyar tartozásokkal foglalkozik, előbb felkéri az illető érdekelt állam kormányát, hogy nevezze meg két képviselőjét, akik a bizottság ülésén résztvesznek majd, amikor saját államuk érdekeiről van szó. Mielőtt a második dokumentum idézésébe bocsátkoznám, bátor vagyok röviden megjegyezni, hogy ennek a külön keleti reparációs bizottságnak kiküldését Titulescu román londoni követ úr indítványozta, az egész tehát az ő felépítménye. Mármost hogy szól a második dokumentum, a Young-tervezet 9. pontjának második bekezdése, természetesen szintén magyar fordításban % (Olvassa): «Attól az egyértelmű óhajtól vezéreltetve, hogy a háborúból eredő, még nyitvamaradt pénzügyi kérdések a nemzetközi jog és együttműködés előmozdítása érdekében lehetőleg mielőbb szabályoztassanak, a szakértők» — t. i. a Youngtervezet nem kormánytagokból, hanem kiküldött képviselőkből állt — «egyhangúlag ajánlják a hitelező kormányoknak a szakértői bizottság művének azzal való tökéletesítését, hogy az uj terv» — tehát a Young-terv — «életbeléptetésétől számított egy éven belül végleges rendezését találják az úgynevezett utódállamok ellen fennálló és a jóvátételi bizottság kezében levő követeléseknek, leadott államvagyon utáni tartozásoknak és felszabadítási tartozásoknak.» Meg kell jegyeznem, mélyen t. Felsőház, hogy ez a Young-terv volt az alapja a hágai konferenciának és erre a Young-tervre nézve kimondták, hogy egységes egész, amely vagy egészében hajtandó végre vagy egyáltalában nem alkalmazható. A felolvasott szövegben méltóztatott hallani, miről volt tehát szó a párizsi bizottság kiküldetésénél. Hol van itt egyetlen egy szó is arról, hogy ez a bizottság magyar alattvalóknak más államok elleni követeléseivel foglalkozhatik 1 Hol van itt