Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.
Ülésnapok - 1927-77
Az országgyűlés felsőházának 77. illése 1930. évi május hó 1%-én, szerdán, 157 s a régi angol politikusnak a magyar viszonyokra travesztá'lt gondolatát fogadom el immár magamra nézve irányadónak: ha azt állítaná rólam valaki, akár itt, akár máshol, hogy lehordottam és elvittem a Gellérthegyet, akkor is szükségesnek tartanám felállni és tiltakozni ellene. (Helyeslés és taps.) Szigeti János: Szót kérek! Elnök: Milyen címen méltóztatik szót kérni 1 ? Szigeti János: Személyes kérdésben. Elnök: Szavainak helyreigazítása vagy személyes megtámadás címén? Mert különben nincs joga. Szigeti János: Személyes megtámadtatás címén Elnök: Méltóztassék. Szigeti János: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! Legyen szabad röviden reflektálnom ő excellenciájának egyik kijelentésére, amely esetleg félreértésekre adhatna alkalmat. Én a felszólalásomban nem azt állítottam, hogy az új pártba csak azok az elemek léptek be, akik mindent a kormánytól várnak, hanem azt mondtam, hogy főként, mert távol áll tőlem természetesen annak a gyanúnak kifejezése, mintha abba a pártba nem léptek volna be olyan iiriemiberek, akiknek meggyőződésük volt az, hogy ez a párt a főváros érdekében, az ország érdekében megfelelően fog működni. (Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Akkor méltóztassék sürgősen kijavíttatni a gyorsírást!) Én nem láttam a gyorsírói jegyzeteket. Mélyen t. Felsőház! Mi végre is az életben vagyunk és az életben tapasztaltuk, hogy kik azok, akik oda sereglettek. Egy jórésze azok voltak, akik igenis, mint iparosok és kereskedők a kormánytól vagy a kormány közvetítésétől vártak munkát és ennek következtében érdekeik kielégítését. Erre példáikat is mutathatnék, de most nincs rá alkalom. Ami mármost a dolog érdemi részét illeti, mi mélyen fájlaltuk, hogy azt a nagy pártot, a keresztény községi pártot, a fővárosban megbontották. Megbontották pedig olyanok részéről, akik szintén keresztény emberek. Az egész főváros keresztény közönsége teljesen megtévesztetett; nem tudta, hogy melyik párthoz csatlakozzék, mert hiszen a keresztény községi párt s az új párt is a kereszténység jelszavává! indult, ennek következménye pedig az volt, hogy egyesek azt mondották, hogy miután két kereszténypárt küzd itt egymással, nehogy hibába essünk akár jobbról, akár balról, egyszerűen távol fogjuk magunkat tartani a válasz tási küzdelemtől. Ennek következtében azt az elemet, amelyet mi a fővárosban megerősítve akarunk látni és amely elem éppen a szélsőségek ellen akart küzdeni, tudniillik a polgári elemet gyengítették azzal, hogy ezek a választástól távol tartották magukat. Általában pedig megállapíthatom, mert nem vallom azt, amit az egyik képviselő úr mondott, hogy a felsőházi tagok el vannak vonatkoztatva az élettől, mi igenis benne vagyunk a forrongó életben, érintkezünk nap-nap után az emberekkel, a legalsóbb rétegekkel is, ismerjük azok gondolatát, érzését s ennek következtében nyugodtan mondhatjuk azt, hogy igenis az a körülmény, hogy az új párt élén annak támogatására Vass József ő exeellenciája lépett fel, teljesen megzavarta a budapesti keresztény publikumot és nyugodtan mondhatom: mélyen fájlalta, hogïy a keresztény gazdasági és szociális párt minisztere az ő rendkívül nagy tehetséFELSGHÁZI NAPLÓ, V. gével és szónoki képességével nem a keresztény községi párt oldalán, hanem ennek ellenére küzdött. Ezt nyugodt lelkiismerettel megállapíthatom tapasztalat alapján és ennek akartam felsőházi beszédemben kifejezést adni. Elnök: Tessék folytatni a törvényjavaslat szakaszai sorszámainak olvasását. Latinovits Endre jegyző (olvassa a törvényjavaslat 50—57. §-ainak sorszámait. A szakaszokat a Felsőház hozzászólás nélkül elfogadja. Olvassa az 58. § sorszámát). Elnök: Szólásra következnék Szelberényi Lajos ő méltósága, azonban — amint látom — nincs itt. Következik Zelenka Lajos ő méltósága. Zelenka Lajos: Nagyméltóságú Elnök Ur ! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslat 58. §-ánaÍk 17. pontja kivételes jogot óhajt biztosítani a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak, amikor kimondja azt, hogy a fővárosi oktató és nevelő személyzet létszámába a polgármester csak azt nevezheti ki, akinek alkalmazásához a vallás- és közoktatásügyi miniszter előzetesen hozzájárult. Ehhezképest a polgármester az oktató- és nevelőszemélyzet kinevezése alkalmával a kinevezni szándékolt egyének névsorát előzetes jóváhagyás végett a főpolgármester útján a vallás- és közoktatás ügyi miniszterhez felterjeszteni köteles. E jog gyakorlása a szakasz 10. pontja szerint kiterjed a székesfővárosi összes közoktatási intézetek és intézmények, ideértve az árva- és szeretetházakat is, végleges és ideiglenes egész oktató- és nevelőszemélyzetre. Ezen szövegezés szerint tehát kiterjed a polgármester kinevezési joga és ebből folyólag a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr megfelelő ellenőrzési, illetőleg hozzájárulási jogköre a székesfőváros közoktatási intézeteinél és intézményeinél — ideértve az árvaés szeretetházakat is — alkalmazott felekezeti hitoktatói és vallástanári állásokra is, mint amelyek szintén az oktató és nevelőszemélyzet alkatrészét teszik. Lehetséges, hogy nem óhajtotta a törvényjavaslat tervezője a hitoktatókra és vallástanárokra is kiterjeszteni ezt a kinevezési jogot, mert hiszen eddig is más volt az állások betöltése a^ székesfővárosban, amennyiben azonban úgy állana^ ahogyan én mondom, hogy a szakasz szövegezése nem zárja ki a kételyt, vagyis miután nines kimondva, hogy kiterjed-e, vagy nem a vallástanárokra és hitoktatókra ez a rendelkezés, ez esetben meglehetősen érzékenyen érintetnék az Összes egyházaknak és felekezeteknek a hitoktatók és vallástanárok alkalmazására vonatkozó befolyása is. A törvényjavaslat rendelkezéseinek célja az állami magasabb érdek, amint azt a nagyméltóságú belügyminiszter úr pár nappal ezelőtt kijelenteni méltóztatott. Az idevonatkozó rendelkezés kiterjed összesen 5425 tanári és tanítói állásra, valamint ezek pótlására, mert a főváros keretében a múlt évben ennyien voltak alkalmazásban a tanítói és tanári személyzet keretében. Ez a jogkör nyilván túlmegy a legfelsőbb felügyeleti jogkörön és beleütközik a székesfőváros autonómiájába is. Amennyiben pedig vonatkozik a hitoktatókra és vallástan árokra, úgy beleütközik a felekezeteknek eddig élvezett jogába is, sőt a protestáns egyházak autonómiájába is. A nemzeti állam érdekeit részemről nagyon tudom érteni és méltányolni. Ertem és helyeslem azt, hogy a mélyen t. kultuszkormány útján befolyást óhajt gyakorolni^ a kormány a tanárok és tanítók alkalmazására itt a fővárosban is . . . (Lázár Ferenc: Csak negatív irányban!) Ebben a vonatkozásban talán csak negatív * 28
