Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-77

158 Az országgyűlés felsőházának 77. ű irányban, de meg méltóztatik, látni, hogy az én megállapításom szerint a gyakorlatban pozitív irányban is elő fog állhatni eset, amikor igenis, gyakorolni fogja ezt a jogát pozitív irányban is a miniszter úr. Meghajlok azon szempont előtt, hogy magasabb érdek kívánja ezt és minden áldozatot meghozok ennek érdekében. Szükségesnek tartom, hogy minden áldozat meghozassák ennek érdekében, mert hiszen itt a főváros területén körülbelül 5000 állásból évente megüresedik 400—600 állás és ennek a nagytömegű állásüresedésnek betöltése megkívánja a legnagyobb gondosságot, különösen ;Í. főváros területén, ahol az ellenőrzés még a tanügyek terén is aránylag nem lehet olyan élénk, mint amilyen élénk az ellenőrzés ia kisebb vidéki centrumokban és községekben. Különösen helyesnek találom azt, hogy a mindennapi hullámveréseken 'messze magasan felette álló egyénnek kezébe adassék a hatalom, hogy törölje azokat, akik nem alkalmasak a jelzett szempontból az ilyen állások betöltésére. Feltétlenül súlyt helyezek arra, hogy gyermekeinknek, tehát azon ifjúságnak nevelése, akiken a haza jövendő sorsa múlik, akiknek magatartásán, akiknek szorgalmán, becsületes törekvésén, igyekezetén múlik, hogy ebből a csonka országból ismét az ezeréves történelmi határok között fennálló Magyarország váljék, amelyben apáink ezer éven át éltek, ismétlem, ennek az ifjúságnak a nevelése minden tekintetben nagyon gondosan kiválasztott egyének által, történjék. Ezért és arra való tekintettel is, hogy a belügyminiszter úr tegnap az általános vita folyamán tartott felszólalásában méltóztatott határozottan kifejezni azt a megállapítást, amely szerint kizárólag vétójog ez a mindenkori vallás- és közoktatásügyi miniszter urat megillető jog, részemről ebbe az autentikus törvénymagyarázatba kész örömmel belemegyek, azonban kérem az igen t. belügyminiszter urat, méltóztassék megnyugtató kijelentést tenni a tekintetben is, hogy a törvényjavaslat 10. §-ának ama megállapítása, amely szerint a polgármester kinevezése alá és így a vallás- és közoktatásügyi miniszter előzetes hozzájárulása alá tartozik a székesfőváros összes közoktatási intézményének és intézetének végleges és ide-. iglenes oktató és nevelő személyzete, nem vonatkozik ®) vallástanárok és hitoktatók kinevezésére. E tekintetben megnyugtató nyilatkozatot méltóztassék — ugyanígy autentikus törvénymagyarázat alakjában — tenni. Vannak a hitoktatók és a vallástanárok között óradíj aisok^ is, de vannak olyanok is, akik végleges állásban vannak alkalmazva. Kérem egyúttal ő nagyméltóságát, hogy a törvény végrehajtási utasításában ezt az általam említett két szempontot figyelembe venni mélóztassék. Ezeknek előrebocsátása után a törvényjavaslat 58. §-át részemről változatlanul elfogadom. Ehrök: A belügyminiszter úr kíván szólni. Scitovszky Béla belügyminiszter: Nagyméltósáígfú Elnök Úr! T. Felsőház! Ő méltóságának felszólalására megnyugtató nyilatkozatot kívánok tenni a hitoktatókat illetőleg. A hitoktatókat Budapest székesfővárosában az egyházak alkalmazzák, azonban a székesfőváros fizeti. Az alkalmaztatásra tehát a kultuszminiszter úrnak az az ingerenciája, amelyet a törvényjavaslat a többi tanítókra vonatkoztat, nem terjedhet ki. Ez az ügy természetéből folyólag is következik, amennyiben a törvényjavaslat ilyen speciális rendelkezést nem tartalmaz. Ezeket a tanerőket nem a székesfőváros alkalmazza, ése 1930. évi május hó lU-én, szerdán. hanem az egyes egyházak alkalmazzak, avval a különbséggel, hogy azoknak díjazását a székesfőváros vállalta magára. En azt hiszem, hogy evvel a nyilatkozatommal ő méltóságának aggodalmát eloszlattam. Kérem, méltóztassék ezután a nyilatkozatom után a szakászt változatlanul elfogadni. Elnök: Az 58. § meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik az 59. §. Latinovits Endre jegyző (olvassa a törvényjavaslat 59—86. §-ait, melyeket a Felsőház észrevétel nélkül elfogad. Olvassa a, törvényjavaslat 87. §-át). Elnök: A 87. §-nál Glückstahl Samu ő méltóságát illeti a szó. Glücksthal Samu: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! Az általános vita során tegnap Belatiny és Székács felsőházi tag urak a főváros üzemeit beható kritika tárgyává tették. Minthogy ezen kritika során igen sok téves adatot terjesztettek elő, szükségesnek tartom, hogy a tényállást rektifikáljam és tévedéseikkel szemben elejét vegyem annak, hogy az igen t. Felsőház előtt az erről alkotott kép ne legyen a valóságnak megfelelő. Előrebocsátom azonban azt, hogy a kiindulópont tekintetében teljesen egy nézeten vagyok mind Belatiny, mind Székács felsőházi tag úrral. En magam is gazdaságilag károsnak tartom, hogy a polgári ^munkának organizmusába akár az állami, akár pedig a fővárosi üzemek favorizált pozíciójuk által beleszóljanak és ezáltal a polgároknak mérhetetlen károkat okozzanak. Különösen áll ez ma a súlyos gazdasági depresszió és^gazdasági válság idején, amely gazdasági válság száz és száz okból alakult ki. Nem utolsó helyen áll ennek a válságnak okozói között a fogyasztói válság, az általános elszegényedés, amelynek következtében bármi csekély összeget vonnak el az üzemek a polgári forgalomból, a polgári munka forgalmából, ez már egymagában gazdaságilag káros és elítélendő. A főváros üzemei egyszerűen abból az okból keletkeztek, — azok az üzemek tudniillik, amelyekre nem céloztak a felszólaló urak: a monopolisztikus üzemek — hogy monopolisztikus üzemként hozzájáruljanak a főváros háztartási szükségleteinek fedezéséhez. _ Hogy ez mennyire volt előrelátó, mennyire volt helyes, arra vonatkozólag éppen a napokban hallottuk azt, ihogy a fővárosban a legutóbbi négy hónapban az adóbevételek 65 millió pengő előirányzat helyett 21 millióra csökkentek, tehát 45 millió hiány mutatkozik. Ugyanezt tapasztaljuk a forgalmiadók terén is, amelyek napról-napra állandóan csökkennek, ami természetes visszhangja a forgalom csökkenésének Ugyanezt tapasztaljuk különösen a luxusforgalmi adónál, amelynek bevételei már igazán mérhetetlenül csökkentek. Minthogy pedig kétségtelen, hogy ilyen körülmények között sem új adókkal, sem pedig a létező adók kulcsának emelésével a hiányokat fedezni nem lehet, magától értetődik, hogy az üzemeknek — ismétlem, a monopolisztikus természetű üzemeknek — kell majd későbben talán erőteljesebi ben pótolni a hiányokat a főváros háztartásában, azokat a hiányokat, amelyek, fájdalom, éppen az előbb említett gazdasági krízis következtében napról-napra folytonosan szaporodnak. A nem monopolisztikus természetű üzemek körülbelül húsz esztendővel ezelőtt kezdtek jelentkezni. 1907—8—9-ben az élelmiszerek Budapesten rohamosan megdrágultak és a közvéleménynek nyomása alatt meg kellett tenni azt,