Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-77

Az országgyűlés felsőházának 77. ülése 1930. évi május hó lU-én, szerdán. 151 védi rendtartás azt mondja, hogy minden ügyvédnek minden bíróság és minden hatóság előtt joga van feleket képviselni. Mármost hány olyan per, hány olyan perenkívüli ügy képzelhető akár az örökösödési jog köréből, akár a családi jog alapján, ahol az eljárás a törvényszéknél, a bíróságnál folyik, bizonyos nyúlványok azonban az árvaszékhez mennek, vagy általában véve valamely más közigazgatási bizottsághoz. Ily esetben mi történjék? Bifurkáció a képviseletben? A törvényszéknél más ügyvéd képviseljen, az árvaszéknél pedig egy más ügyvéd képviseljen? Az ilyen tilalmat nagyon könnyen lehetne kijátszani; azzal, hogy egy más ügyvédet fog megbízni, és privátim meglátogathatja társadalmilag vagy akármilyen úton az illető közigazgatási tisztviselőt s közölheti vele, hogy az ő barátjának ilyen és ilyen fontos dolga van. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Akkor már kijár!) Ha ennyire féltjük a pártatlanságot, illetőleg feltételezzük, hogy a tisztviselők befolyásolhatók, akkor ez valóban nagyon szomorú dolog. A másik indoka pedig az, hogy nem lehet kivételeket tenni az ügyvédekkel. Hát igenis, kivételeket kell tenni az ügyvédekkel szemben, akkor, amikor beszélünk kijárásokról, eljárásokról és meg nem engedett akciókról, mert az ügyvéd szerepe sem nem kijárás, sem nem eljárás, hanem törvényen alapuló jogvédelem és jogi képviselet. De felhívom a mélyen tisztelt Felsőház figyelmét arra, hogy mennyire inkonzekvens ez a törvényszakasz a vármegyei törvénynek idevonatkozó rendelkezéséhez képest. Az 1929 : XXX. te.-ben, a vármegyei törvényben az van, hogy összeférhetlen helyzetbe kerül a törvényhatósági bizottságnak az a tagja, aki a megye főispánjánál, hatóságainál, vagy közegeinél, intézeteinél, közintézményeinél stb., akár a saját, akár más nevében, vagy ügyében, vagy érdekében olyan módon, okból, vagy célból jár el, amely a köztisztességbe ütközik. Ha tehát eery vármegyei törvényhatósági bizottsági tag, aki ügyvédi minőségben, ügyvédi meghatalmazás alapján, ügyvédi hatáskörben az ügyvédi rendtartás alapján jár el, arra senki sem fogja azt mondani, hogy ezt olyan módon teszi, olyan okból teszi, vagy olyan célból teszi, amely a köztisztességbe ütközik. Ellenben, ha ez a szakasz úgy marad, amint megvan szövegezve, akkor, ha mint ügyvéd akar fellépni legitim képviselettel, rá fogják majd, hogy ez meg nem engedett, törvénybe ütköző cselekedet. Méltóztassék elképzelni, hogy milyen inkonzekvenciákra fog ez vezetni. Itt Budapesten, például én, aki törvényhatósági bizottsági tag vagyok, nem járhatnék el az árvaszéknél, ellenben Újpesten, az újpesti ügyvéd, aki az ottani törvényhatóság tagja, eljárhat. Ezt nem érti meg a publikum, ezt nem érti meg a jogászközönség se, és ezt nem is lehet megmagyarázni. Mindezek alapján bátor vagyok a szakaszhoz indítványt terjeszteni, amely a következőkép hangzik (olvassa): i«Indítványozom a 26. § 1. bekezdését a következőleg módosítani: «Összeférhetetlenségi helyzetbe kerül a törvényhatósági bizottságnak az a tagja, aki a székesfőváros főpolgármesterénél, hatóságainál, vagy közegeinél, a székesfőváros intézeteinél, közintézményeinél, közműveinél, üzemeinél akár a saját, akár más nevében és érdekében közbenjár, vagy eljár. Ha e közbenjárást, vagy eljárást pénzért, bármilyen más előnyért, vagy ellenszolgáltatásért teljesíti», — és most jön a nóvum — «ez nem vonatkozik a gyakorló ügyvédekre, akik ügyvédi meghatalmazás alapján mint képviselők járnak el ia fővárosi hatóságok előtt». Amennyiben pedig a mélyen-tisztelt Felsőház ezen módosításomat nem találná elfogadhatónak, akkor alternatív módosítványt nyújtok be, amely így hangzik (olvassa): Amennyiben ezen indítványom nem fogadtatnék el, úgy indítványozom a 26. ^ 1. bekezdése helyett a következő szöveget: «Oszszeférhetlenségi helyzetbe kerül a törvényhatósági bizottságnak az a tagja, aki a székesfőváros főpolgármesterénél, hatóságainál, vagy közegeinél, a székesfőváros intézeteinél, közintézményeinél, közműveinél, üzemeinél akár a saját, akár a más nevében vagy ügyében, vagy érdekében olyan módon, vagy célból jár el, amely a köztisztességbe ütközik». Ez szóról-szióra megfelel az 1929. évi XXX. te. idevonatkozó rendelkezésének. Végül bátor vagyok megjegyezni, hogy ezek az okfejtések és ezek a konklúziók, nem csupán az én nézetemnek a kifolyásai. A budapesti ügyvédi kamara memorandumot terjesztett törvén^adta jogánál fogva a mélyen tisztelt Felsőház elé, amelyben ezen dolgok mind részletesén és bőven ki lettek fejtve. Ezt a kérelmet támogatja tehát a budapesti ügyvédi kamarának az összesége is. Kérem indítványom elfogadását. (Elénk helyeslés a baloldalon.) ' Elnök: A belügyminiszter úr ő excellenciája kíván szólni. Scitovszky Béla belügyminiszter: Nagyméltóságú Elnök Ür! Igen tisztelt Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Ez a szakasz igen behatóan ^megvitatott tartalmú szakasz, amely megelőzőleg is, már a törvényhatósági törvényjavaslat tárgyalása során mindkét Házban megfelelő megvitatás tárgyát képezte. E szakasz valóban eltér az eddigi törvényes rendelkezésektől, amelyek figyelembe vették az ügyvédi rendtartásnak idevonatkozó rendelkezéseit. A közhangulat azonban ma egészen más, mint amilyen volt a múltban, amikor ezeket a kérdéseket rendezték. Erre mindenesetre okának kellett lennie a közvéleménynek, amely a közéleti tisztaságot mindeii téren a legmesszebbmenőieg sürgeti és követeli. A magam részéről is ebből a szempontból a legszigorúbb álláspontot foglaltam el és foglalom el. A magam részéről csak örülhetek, hogy ebben a szakaszban speciálisan a székesfővárosnál az eddigi törvényes rendelkezéseknél messzebb mentünk el. Nem lehet különbséget tenni közéleti funkciókat teljesítő férfiak között abból a tekintetből, hogy ki kerül bizonyos cselekvései révén ö&szeíérhétlen ségbe és ki nem kerül összeférhetlenségbe. Itt, ennél a kérdésnél mindig bifurkálták az ügyvédi ténykedést; az ügyvédi működést más emberek hasonló ténykedéseivel szemben másképp bírálták el. Ha jól emléksAem, 1924-ben volt ,amikor éppen Vázsonyi Vilmos indítványára az eredeti javaslattal szemben, amely az ügyvédekre is ki akarta terjeszteni az Összeférhetlenséget, az eredeti javaslatot megváltoztatták és az ügyvédekre nézve a régi állapotot kívánták fenntartani. Ma a közhangulatnak megfeleloleg úgy az alsóház közigazgatási bizottsága, mint maga az alsóház is a rigorozusabb álláspontra helyezkedett és én ebben nem tudom osztani Pap József ő méltóságának éppen az _ ügyvédi karra vonatkozó felfogását. Én teljes el* ismeréssel vagyok azok iránt a fontos funk- ( ci ók iránt, amelyeket az ügyvédek az országSí 7*