Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-77

150 Az országgyűlés felsőházának 77. ülése 1930. évi május hó lh-én, szerdán. Bemutatom Szabolcs és Ung vármegyék közönségének feliratát a hadigondozottak, rokkantak^ Özvegyek és árvák segélyezése, ingyenes gyógykezeltetése és a hadikölesönök méltányos valorizációja tárgyában. A felirat előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a népjóléti és munkaügyi, valamint a pénzügyi bizottságoknak. Napirendünk szerint következik a Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. Pap József ő méltóságát illeti a szó. Pap József: Nagyméltóságú Elnök TIr! Mélyen t. Felsőház! Az összeférhetlenségi szabályoknak az a célja, hogy a közélet tisztaságát biztosítsák. Erre nagy súlyt kell helyezni az egész vonalon, de kiváltképpen ott, ahol közhatalmi jogok gyakoroltatnak. Igen szükséges tehát, hogy szigorú Összeférhetlenségi szabályok állíttassanak fel úgy az országgyűlési képviselőkkel szemben, mint a törvényhatósági bizottsági tagokkal szemben is, mert az összeférhetlenségi szabályok mind a képviselőknek, mind a törvényhatósági bizottsági tagoknak tekintélyét csak emelik, bizonyos súlyt kölcsönöznek nekik és függetlenségüket biztosítják. Éppen azért örömmel üdvözlöm a javaslat 26. §-ának azt a rendelkezését, amely kimondja, hogy összeférheÜen helyzetbe kerül a törvényhatósági bizottságnak az a tagja is, aki a székesfőváros érdekeit közvetlenül vagy közvetve érintő, vagyoni természetű ügyekben ügyvédként, megbízottként, vagy képviselőként a székesfővárossal szemben jár el. Nézetem szerint talán nem is lett volna szükséges ezt a intézkedést a törvénybe felvenni, mert minden jobbérzésű ügyvéd teljesen tisztában van azzal, hogy bizonyos erkölcsi inkompatibilitás forog fenn abban a tekintetben, hogy ő vigyen pert azon municipium ellen, amelyben törvényhatósági bizottsági tag. Hiszen amint képtelennek tartom azt, hogy valaki saját legközelebb álló rokonát: édesatyját beperelje, épúgy képtelenségnek tartom azt, hogy valaki pert tegyen folyamatba a törvényhatóság ellen, midőn az illető ügyvéd ott törvényhatósági tag. Helyesnek tartom e szakasznak azt a rendelkezését is, amely iaz első bekezdésben a következőket mondja (olvassa): «összeférhetlen helyzetbe kerül a törvényhatósági bizottságnak az a tagja, aki a székesfőváros polgármesterénél, hatóságainál, vagy közegeinél, a székesfőváros intézeteinél, közintézményeinél, közműveinél, üzemeinél akár a saját, akár más nevében és érdekében közbenjár, vagy eljár, ha a közbenjárást vagy eljárást pénzért, bármilyen más előnyért, vagy ellenszolgáltatásért teljesít.» Eddig teljesen rendben van a dolog; sőt szükséges volt bevenni a törvénybe azt az intézkedést azért, mert az 1872 : XXXVI. te. egyáltalán nem foglalkozott az úgynevezett érdekinkompatibilitás sal, hanem tisztán azt mondotta, hogy aki számadási viszonyba, vagy szerződési viszonyba kerül a fővárossal, az jut inkompatibilitási helyzetbe. Nem lehet azonban nézetem szerint elfogadni az első bekezdés ama további rendelkezését, hogy ez a közbenjárás, vagy ez az eljárás, ez a tiltott közbenjárás és eljárás még akkor is áll, ha az illető törvényhatósági bizottsági tag mint megbízott, vagy képviselő, mint ügyvéd, mint gyám, mint gondnok járt volna el. Két dolgot kell nehezményeznem a törvényjavaslat eme rendelkezései folytán. Az egyik az, hogy a gyakorló ügyvédnek, aki törvényhatósági tag, nem engedtetik meg, hogy a főváros hatóságai előtt törvényes ügyvédi meghatalmazás alapján, tehát törvényes bázison gyakorlatot folytasson. A másik pedig, ami sértő, az, hogy az ügyvéd a közbenjáróval, a ki járó val, a meg nem engedett cselekményt űző egyének kel egy kalap alá vétetik. Bocsánatot kérek, mélyen t. Felsőház, az ügyvédi kar, amely oly nagy szolgálatokat tesz az igazságszolgáltatásnak, amelynek nagy érdemei vannak a társadalom körül, kulturális téren és minden irányban, talán mégsem érdemli meg azt, hogy az illegitim kijárással az ő legitim képviseletét összezavarják. Teljesen illegitim az, ha valaki, aki nem ügyvéd, egy fővárosi közigazgatási hatóságnál közbenjárómért evidens, hogy nem akar mást, mint a saját befolyását érvényesíteni — ha ugyan tudja érvényesíteni — a saját javára, vagy pedig valaki más javára. Ha azonban valaki hivatásszerűen, mint ügyvéd, ügyvédi meghatalmazás alapján, hatóság előtt jár el, ezt nézetem szerint kifogás tárgyává tenni nem lehet. (Ügy van! balfelől.) Az 1872. évi törvény ezt nem kifogásolja. A.z 1894. évi XXVI. te. az inkompatibilitást szabályozván, a 6. §-ban ezeket mondja (olvassa): «A székesfőváros hatóságainál vagy közegeinél törvényhatósági bizottsági tag sem saját, sem más ügyében, sem mint érdekelt, sem mint megbízott, vagy képviselő pénzért, vagy bármely anyagi előnyért semminemű ügyben nem járhat el.» Eddig körülbelül ugyanaz az intézkedés, mint a mostani törvényjavaslatban. Az 1924. évi törvény azonban hozzáteszi, hogy: <Ez a tilalom azonban nem vonatkozik az ügyvédre, amennyiben feleket az ügyvédi rendtartás értelmében hatóság előtt képviselni jogosult.» Kérdem tehát, t. Felsőház, — mertaz indokokban errevonatkozólag semmiféle támpontot nem találtam — hogy mi mindennek kellett történnie 1924-től mostanig, milyen nagy visszaéléseket tapasztalhattak, hogy ilyen intézkedések felvétele szükségessé vált? Amennyire én ismerem az életet, — és e tekintetben bizonyos tapasztalatom van, mert ha Budapesti Ügyvédi Kamara fegyelmi bíróságának elnöke vagyok és így tudomásom van azokról a fegyelmi dolgokról, aanelyek ott összpontosulnak — állíthatom, hogy egyetlenegyszer sem volt panasz ezen egész idő alatt ügyvédek ellen, azért, mintha ők illegitim módon akarták volna érvényesíteni befolyásukat a főváros valamely közegével vagy a főváros valamely hatóságával szemben. Azt mondj ci et törvényjavaslat indokolása, hogy ez először azért szükséges, hogy ezáltal biztosíttassék a közélet tisztasága, másodszor pedig, mert nem lehet kivételeket tenni az ügyvédekkel szemben. Nézetem szerint sem az egyik, sem a másik indok nem fogadható el. A közélet tisztaságára vonatkozólag megengedem, hogy nagymértékben befolyással lehet az illegitim kijárás, eljárás, kilincselés, de éppen annyira lehetetlennek tartom ezt a legitim képviseletnél. Hiszen sértő és bántó lenne a fővárosi hatóságokra, a fővárosi hatósági közegekre és személyekre, ha feltételeznők róluk, hogy ők contra legem törvényellenesen fognak eljárni egy ügyvéd kedvéért, csak azért, mert az az ügyvéd véletlenül a törvényhatóságnak tagja is. Sokkal nagyobb tisztelettel és revereneiával viseltetem a fővárosi hatóságok és fővárosi hatósági emberek iránt, semhogy ezt feltételezném róluk és épp azért állítom, hogyha valaki akarna ilyen befolyást érvényesíteni, akkor sem érvényesíthetné. Ez a rendelkezés egyébként az ügyvédi rendtartással is ellenkezésben van. Az ügy-