Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-76

142 Àz országgyűlés felsőházának 76. ülése 1Ù30. évi május hó 13-á/á, keddeú, ris úton reparáltassék az elvi álláspont, amenynyiben ennek szüksége felmerülne, összhangba hozva ezt a többi, erre vonatkozó törvényeinkkel, hogy ez a kérdés ilyen módon éliminai va legyen. De a magam részéről kijelentem azt is, — és azt hiszem, ebben a tekintetben talán megnyugvást kelt ez a kinyilatkoztatásom — hogy a magam részéről felhívni kívánom a székesfővárost, hogy ezt a kérdést az összes érdekeltségekkel barátságos úton oldja meg. Tudakolja meg az összes érdekeltségeknek elhatározását, szándékait és tegye ezeket az óhajtásokat mérlegelés tárgyává, s amennyiben ez a maguk érdekével megegyezik, jussanak konszenzusra ebben a kérdésben. Átmenetileg ez is mindenesetre olyan kielégítő megoldási módot nyújt, amely a kedélyeket bizonyos tekintetben meg is nyugtathatja. De a 18. §-nak érdemére vonatkozólag és annak védelmére kelve nekem, aki más elvi állásponton voltam, a politikai szempontokat kellett előtérbe tolnom. Nem éri itt olyan nagy sérelem az érdekképviseleteket. Nagyobb volna a sérelem, ha úgy rendeződött volna a kérdés, mint ahogyan a Felsőháznál, vagy a törvényhatóságoknál rendeztetett, hogy nem a grémiumból kell választani. Magából a grémiumból való választás már ingerenciát ad az érdekeltségeknek, és abba csak olyan férfiakat választanak be az érdekeltségek, akiket a maguk részéről is érdekképviseletükben érdemeseknek tartanak arra, hogy ebben a megtiszteltetésben részesítsék őket. Ha tehát a székesfőváros nem aszélesebb rétegből, hanem ebből a kiválasztott rétegből választ, akkor már egy szelekció útján létrejött testületből választ, amely testületet pedig maga az érdekeltség választott meg, ahol már figyelembe vete azokat az érdekeket, amelyeket elsősorban magának mint. érdekeltnek figyelembe kellett vennie. Én ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkozni nem kívánok, csak még egyszer nyomatékkal kenném a Felsőházat, hogy àz elmondottak alapján, a maguk meggyőződése tekintetében talán egy kis áldozatot hozva a közérdek szempontjából, méltóztassanak a 18. §-t iaz ide beterjesztett javaslatnak megfelelő szövegezésben elfogadni. A másik kérdés, amely szintén majdnem minden szónok részéről vita tárgyává tétetett, az általaim előbb említett 58. § III. fejezetének 17. bekezdésére vonatkozik, amelyben a vallásos közoktatásügyi 'miniszter úrnak a székesfőváros tanszemélyzetére vonatkozólag bizonyos jog biztosíttatik. (Halljuk! Halljuk!) A magam részéről kijelentem, hogy ez a bekezdés kizárólag vétójogot biztosít a kultuszminiszter részére (Helyeslés^ a középen.) és ennek a törvényes rendelkezésnek más értelmet és más magyarázatot adtai nem is lehet. A vétójog magasabb szempontokból adatik, nem tantestületi érdekekből. (Helyeslés a közéven.) Az állam szempontjainak kell irányadóknak lenniök ennek a vétójognak gyakorlásánál. De erre feltétlenül szükség van. Azt hiszem, ezt felesleges ebben az illusztris testületben bőségesebben fejtegetnem, mert ebbeli álláspontomat úgy a bizottságban, mint pedig a Képviselőházban is aiz összes fórumok előtt kifejtettem, s ezek már köztudomásúak. Állami érdiekek és állami szempontok, nemzeti érdekek és nemzeti szempontok azok, amelyek a kormány kötelességévé tették, hogy egy ilyen rendelkezést a törvényjavaslatba belefoglaljon. (Helyeslés a középen.) A vita csak ablban volt, hogy a főpolgármesterre bízassék-e ez a hatáskör, vagy ipjedig a kultuszminiszterre, A magam részéről helyesebbnek tartom ennek ä Ihá/ táskörnek a kultuszminiszterre való ruházását, mert •• a főpolgármester túlközel van az érdekeltségekhez, tiílközel van a törvényhatósági bizottságihoz, és így a politikai ostromokat talán kevésbbé tudja állani. Ezért eigy magasabb szférába, a politikából, a székesfőváros politikájából kiemeltedé ttebb helyre kellett vinni ennek a kérdésnek kielégítő és megfelelő megoldását. Nekem még mindig fülembe cseng Pap József igen t. felsőházi tag úr ő méltóságának egy kijelentése, amely úgy hangzott, hogy az autonómiát tisztelni • és m szeretni kell. Én nem tagadom, ez a törvényjavaslat is tisztelni és szeretni igyekezett az autonómiát, de megtiszteltetni és szerettetni kívánja az autonómiát magával a nagyközönséggel is, amely részére az adatott. Nem jogot adunk, ezt hangsúllyal és nyomatékkal mondom. Az idők nem arra intenek, hogy a jogokban bőkezűek legyünk, hanem arra intenek, hogy pazaroljuk a kötelességeket. (Helyeslés a középen.) Ezekben a súlyos időkben csak arra van, és csak arra lehet időnk, hogy az adott jogokat kötelességek* nek tekintsük és ezekkel a kötelességekkel éljünk is. (Helyeslés a középen.) Egy beszédemben — régen volt már — összehasonlítást tettem a falu és a székesfőváros között. Akkor úgy láttam, hogy a székesfőváros egy élő fáklya, amely csak a székesfővárost világítja be, ellenben anniak füstje és korma a falura nehezedik és azt sötétségben tartja. A jogok talán ilyenek lehetnek, a kötelességeknek másoknak kell lenniök. Ennek a fáklyának nemcsak a székesfővárosra kell világítania, annak kormának és füstjének nem szabad lennie, mert az ösiszes polgárok szemefényének, büszkeségének kell lennie a fővárosnak. Nem szabad elhomályosítani ennek a fáklyának ömmagát, és azt sem szabad megengedni, hogy ez a fáklya ilyen felhőkbe, ilyen kormos felhőkbe, ilyen kormos füstbe burkolódzzék mások szeme elől. Oszlassa el a székesfőváros ezt iá füstöt, ezt a kormos felhőt, ne á fáklyát, hanem a felkelő napot keresse fel önmagában. Ennek a napnak fénye sugározzék ki a legutolsó falusi kunyhóig is, s ez a nap töltse el büszkeséggel ennek az országnak minden lakosát abban a tekintetben, hogy van a kultúráért* a haladásért áldozni tudó ós haladni akaró székesfővárosa, de van a nemzeti érzésében mindenkor tündökölni akaró és tudó s a multak példáján okuló székesfővárosa is, <aimely legyen zászlóvivője az egész országnak, legyen tükre az ország kultúrájának és gazdagságának, de legyen tükre a hazafias kötelességteljesítésnek isv. (Taps.) A törvényjavaslat erre egy instrumentumot ad; százak, ezrek és százezrek muzsikálhatnak rajta. Méltóztassanak ezt az instrumentumot kötelességgel kézbe venni és méltóztassanak rajta a feltámadás himnuszát eljátszani; ha ilyen kezekkel nyúlnak az instrumentumhoz, akkor meg vagyok arról győződve, hogy ki fogják tudni hozni belőle a legszebb himnuszt, amely hirdeti a székesfővárosnak és lata országnak is szebb, boldogabb jövőjét és örök feltámadását. (Taps.) Ezen intenciókkal kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Elénk helyeslés és taps.) Elnök: A tanácskozás befejeztetvén, következik a határozathozatal. . Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló itÖx>