Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-76

Az országgyűlés felsőházának 76. ülése 1930. évi május hó 13-án, kedden. 135 De szükségesnek tartottam volna, hogy a * kereskedelem és ipar a főváros törvényhatóságában nagyobb számban legyen képviselve, azért is, mert Budapest, amint erre már előttem szólott t. barátom, Belatiny ő méltósága is rámutatott, ma az országnak, nagyszámú és kollektívisztikus üzemei révén legnagyobb iparosa és kereskedője. Szükségesnek tartottam volna továbbá azért, mert az eddigi törvényhatóság nem mutatott az ipar és kereskedelem életszükségleteivel szemben kellő megértést. Gaár ő méltósága szolgáltatta ennek legjobb bizonyítékát, amidőn r>éldául azt is tagadásba vette, hogy a fő város törvényhatóságában a kereskedelem és ipar képviselőinek valami fontos szerep jutna, mert amint mondotta, a politika és az egyetemes gazdasági kérdések az országgyűlésibe valók. 'Gaár igen t. felsőházi tag úr egész beszéde tulajdonképpen cáfolata volt ennek az állításnak, mert hiszen ő maga mutatott rá arra, hogy a^ főváros életében és gazdaságában milyen óriási szerepet játszanak a közüzemek. Még súlyosabban esik latba a törvényjavaslat 18. §-a, amely azt a képviseletet, amelyet a törvényjavaslat az érdekcsoportoknak biztosít, nem az érdekképviseleteknek maguk által eszközölt választása útján kívánja a törvényhatóságba beküldeni, ihanem az autonómia maga választja azokat meg. Ez tulajdonképpen anynyit jelent, hogy nem azokat a férfiakat küldi majd be az érdekképviselet, akiket arra a legalkalmasabbaknak, leghivatottabbaknak és legképzettebbeknek tart, nem azokat, akikhez ia legtöbb bizalma van, hanem a közgyűlésnek mindenkor uralmon levő. pártja fogja azt kortesszolffálatok jutalmazásául felhasználni és pártpolitikai szempontból fogna az érdekképviseletek képviselőit megválasztani- Ez a rendszer csak a politikai erkölcsök süllvedését idézheti elő. de semmiesetre sem szols-álhatja a gazdasági élet és a, főváros érdekeit. A törvényjavaslatban foglalt legsúlyosabb sérelmet laizonbana 87. §. az üzemekről szóló rész tartalmazza, és bár előttem szóló Belatiny ő méltósága az üzemek kérdésével foglalkozott, legyen szabad nekem i)<* kitérnem még erre a kérdésre, mert az ország és a főváros gazdasági életében ezeknek rendkívüli fontossága ezt megindokolja. Budapest székesfőváros 70 üzemet tart fenn, ezek az üzemek a monopolisztikus közhasznú vállalatok kivételével, mint például a vízművek, villamosművek, gázművek, közlekedési vállalatok stb., valóságos merényletet képeznek a főváros ipara és kereskedelme ellen. Ezek a fővárosi üzemek a születéstől a temetésig mindent szállítanak, minden szükségletet kielégítenek, és tulajdonképpen csak arra jók, hogy pártpolitikai, hatalmi és egyéni érdekeket szolgáljanak, hogy egyes kiváltságosokat igen bőven dotált stallumokhoz juttassanak. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy a nemzetközi kamarák kongresszusa, amely a múlt évben Amszterdamban lefolyt, igen alaposam foglalkozott a közüzemek kérdésével és ezen az amszterdami kongresszuson Magyarország szomorú dicsőséget aratott. A kongreszszuson kimutatták, hogy a legtöbb közüzem relatíve Magyarországon van, míg legkevesebb közüzemet az Amerikai Egyesült Államok tudnak felmutatni, ahol még a vasutak sincsenek állami kezelés alatt. Barnes, Amerika képviselője ezen a nemzetközi kongresszuson rámutatott arra, hogy Amerika az ő nagy prosperitását annak köszönheti, hogy az állam iai^ gazdasági életben csak a pártatlan döntőbíró szerepét tölti be; amíg tehát Amerikában az állam arra szorítkozik, hogy mindenki részére (megteremtse az egyenlő érvényesülést, addig Magyarországon az állam és a közületek versenyeznek abban, hogy a magángazdaságot legyöngítsék. (Az elnöki széket báró Wlassics Gyula foglalja el.) Az előttünk fekvő törvényjavaslat 87. §-ában a belügyminiszter úrnak módja lett volna kimondani azt, hogy csakis a monopolisztikus, közhasznú természetű vállalatok fenntartása képezheti a főváros feladatát és módja lett volnai a főváros közüzemeit a legszűkebb térre szorítani. Ezzel ellentétben a belügyminiszter úr ő excellenciája valósággal kitárja a kapukat új közüzemek létesítésére. A 87. § 2. és 4. pontja emlékeztet engem Rückert német költőnek egy bordalára, amelyben elmondja, hogy mi minden okból lehet bort inni, és midőn ezeket az okokat elsorolja, a végén azt mondja: «Und schliesslich kann rnarn Wein trinken, um seinen Durst zu stillen, aber auch jeder anderen Ursache willen.» Körülbelül ilyen értelme vain a belügyminiszter úr ama korlátozásainak, amelyeket a főváros közüzemeinél felállít. Az ilyen korlátozások — ne vegye rossz néven a belügyminiszter úr ő excellenciája — nemcsak nem komolyak és nemcsak nem hatályosak, de valóságos felhívást képeznek keringőre. A 87. § 2. és 4. pontjia szinte invitálja a fővárost új üzemek létesítésére, midőn kimondja, hogy üzemek létesíthetők, ha azok közérdekűek, és ha a szükségleteket kedvezőbben, olcsóbban vagy jobban tudják kielégíteni. Igen t. Felsőház! Ha az a feltevés, az a fikció, amelyből a belügyminiszter úr kiindult, igaz volna, ha igaz volna az, hogy a községi üzemek kedvezőbben, olcsóbban vagy jobban tudják >a szükségleteket kielégíteni, mint a magángazdaság, akkor leghelyesebb volna, mint ahogy minden produkciónak végcélja tulajdonképpen a fogyasztók minél jobb kielégítése, a kormányzást átadni a t. szocialista' uraknak, és ha közüzemekkel és kollektivisztikus üzemekkel kívánnak dolgozni, leghelyesebb volna Marx vagy a bolsevisták dicsőséges rendszerére áttérni. Boldog vagyok azonban, hogy becsületes meggyőződéssel jelenthetem ki, hogy a belügyminiszter úrnak az a fikciója, az a feltevése, mint hogylha a közüzemek olcsóbban vagy jobban tudnák a szükségleteket ellátni, tévedésen alapszik. Boldog vagyok azért is, mert ezt nemcsak hirdetem, hanem bizonyítani is tudom. (Hialljuk! Halljuk! balfelol.) A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, — mint Belatiny őméltósága már említette — a közüzemek terén hosszabb idők óta igen alapos tanulmányokat végzett. Ezeknek a tanulmányoknak elvégzésére közüzemi bizottságot küldött ki, Éber Antalnak, a Magyar Közgazdasági Társaság elnökének vezetésévél. Ennek az üzemi bizottságnak munkálatai, a bizottság által gyűjtött adatok és bizonyítékok egy kötetben nemrég jelentek meg. Ez a kötet a legmeggyőzőbb adatokat szolgáltatja a közüzemeknek a gazdasági életben való szerepéről. Ebből a tanulmányból kiderül, hogy dajkamese az, amit a köztudatba, a közvéleménybe belevinni kívánnak és amit ennek a törvényjavaslatnak 87. §-a 2. és 4. pontja a közvéleménnyel elhitetni alkalmas, mint hogyha a községi üzemek a szükségleteket olcsóbban és •jobban tudnák kielégíteni, mint a magángazdaság. A kamara számtalan adataiból legyen 25-