Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-76

Az országgyűlés felsőházának 76. ülé miák igazgatóságába, választmányába, elnökségébe éppen a legkitűnőbbeket választják be — azok közül azokat válasszuk ki, akikről tudjuk, hogy nemcsak dísz lesznek, hanem egyszersmind harcos munkások is. Mint az igazoló választmány elnöke, kijelenthetem azt, hogy az érdekképviseleti tagok nagyon ritkán jönnek el a közgyűlésre, vannak ötször-hatszor elmaradó bizottsági tagok, akik azután egyik közgyűlésen megjelennek, hogy ismételten elmaradjanak. Ezt a tisztséget ők dísznek tekintik, azt a viharos és harcos állapotot, amely ott igen gyakran lezajlik, az ő idegeik nem bírják meg. Méltóztassék megengedni, hogy idegerős embereket választhassunk meg az érdekképviseletek sorából, akik nem az ő saját érdekeik képviseletére vannak hivatva, mert méltóztassék elhinni, az iparnak, kereskedelemnek, mezőgazdaságnak jogos érdekeit nem a törvényhatósági bizottságban döntik el, hanem az országgyűlésen. Az Összeférhetlenség jobban van szabályozva ebben a törvényjavaslatban, mint ahogy eddig volt szabályozva. Egy igen tiszteletreméltó kar, az ügyvédi kar, a legnagyobb sérelemnek tekinti azt, hogy ebben a törvényjavaslatban fel van sorolva az is, hogy összeférhetlen az, aki közbenjár vagy eljár pénzért, vagy ellenszolgáltatásért, ha ügyvédi vagy gyámi képviselő is. Aki szerzetessé válik, az fogadalmat tesz a tisztaság és szegénység mellett az engedelmességgel kapcsolatban. Aki törvényhatósági bizottsági taggá válik, annak le kell valamiről ^mondania a köz érdekében. Nem kényszeríti senki, hogy törvényhatósági bizottsági tag legyen, de ha az lesz, nem az ő személyének megbecsülése hanem a köztisztesség és köztisztaság érdekében kell attól tartózkodnia, hogy ott a fővárosnál, amelynek ügyeiben ő jelentékeny szerepet visz, r törvényhatósági bizottsági tagsági mivoltánál fogva feleket képviseljen, és ne kívánja, hogy az a hatósági közeg vagy az a hatóság, amelynek részese, vagy amelynek ő felettese, az az ő személyes ügyét intézze el; mert őszintén megvallhatj.uk

, hogy a közfelfogás az, amikor egy ilyen ügyvédhez elmennek megkérni őt, hogy képviselje az ügyét, hogy nem az ügyvéd személyisége, hanem törvényhatósági bizottsági tagsági minősége az, amely az illetőket vezette, mikor a képviseletet neki adták át További előny ebben a törvényhatósági törvényjavaslatban az ügyrend törvénybeiktatása. Az előbb voltam bátor már említeni, hogy egy nyugodt, csendes korszakban alkotott ügyrend az, amely most a közgyűlés menetét szabályozza. Ebben az ügyrendben senki sem gondolt arra, hogy másfélórás felszólalással lehet az ügyrendhez hozzászólni az üres szavak egymásután való sorakoztatásával. Senki sem gondolt arra. hogy a szavazás módjához való hozzászólásnál kétórai obstrukciós beszédet lehessen tartani. Mindebben nem lehet az illetőket megakadályozni, mert hiszen az ügyrend megadja a hozzászólás jogát. Nem gondolt senki arra, hogy az ügyrendhez való^ hozzászólásnál nem egy a párt részéről delegált^ szónok, hanem • a pártnak több tagja is hozzászólhat, és bevégződhetik a tanácskozásra kitűzött ide, mielőtt az érdemi kérdés csak szóba is kerülhetett. volna. Ennek az ügyrendnek törvénybeiktatása és szabályozása nem zavarja senkinek a szabadságát. Mert elvégre egy testület arra való, hogy tanácskozzék, tanácskozás után pedig határozzon. Sehol a világon nem a kisebbség, (hanem a többség határoz: már pedig ily eljárás a többség határozatának meggátlása, jogosulat1930. évi május hó 13-án, keddm. 129 lanul, erőszakosan, meg nem engedett eszközzel és módon. Okos és bölcs intézkedés tehát, hogy ezek az ügyrendi szabályok nem a közgyűlés autonómiájára bízva, egy általa alkotott ügyrendbe vétessenek fel, hanem magába a törvénybe legyenek ezek beiktatva. Itt van egy másik ilyen ütközőpont, a nyilvánosság szabályozása. Én a legnagyobb' tisztelettel vagyok a sajtó iránt. Valamikor ifjúkoromban magam is munkása voltam a sajtónak és tudom, hogy mekkora hatalom. Éppen azért felhívom a sajtó figyelmét arra, hogy az 1872. évi XXXVI. te. életbeléptetése óta miért nem szólalt fel ez a, sajtó sohasem a miatt, hogy a fővárosi úgynevezett «tekintetes tanács» a javaslatokat, amelyeket a közgyűlés elé akar terjeszteni, zárt ülésben fogalmazza meg

1

? Miért nem szólalt fel 'különösen a miatt, hogy a tanács a költségvetési javaslatot zárt ülésben tárgyalja, néha 5—6—10 ülésben is, míg végre azt a pénzügyi bizottsájg elé terjeszti'? E miatt sohasem szólalt fel a sajtó. Most, amikor ugyanezt a működést a törvényhatósági tanács akarja végezni, akkor a sajtó nyilvánossága van megsértve, akkor egyszerűen panamáról és mindenféle megbotránkoztató és botra nkoztatásra okot adó körülményről szólanak. Ha azonban megnézzük a törvényjavaslat erre vonatkozó szakaszált, azt látjuk, hogy mindazokat az ügyeket, amelyek a törvényhatósági tanácsra vannak bízva és amelyek fölött a törvényhatóisági tanács zárt ülésben határoz, eddig a tanács 60 vagy 58 éven át zárt ülésben intézte el. Még a törvényhatósági bizottsági tagok jelenléte is ki volt zárva, annál inkább a sajtó s ezért sohla senki sem tett a i&riácsnaik szemrehányást. Ez most egyszerre jó ok arra, hogy mert a törvényhatósági tanács veszi át ezt a hatáskört, most a törvényhatósági tanács nyilvánosságált követéljék? Méltóztassék csak elgondolni azt, hogy ez a tanács fogja megválasztani a tisztviselőket. Ez nem történik csak úgy golyózással, hanem megbeszélik, hogy kinek milyen képessége van. Tessék ezt a sajtó nyilvánossága előtt^ elmondani, milyen visszaélések következhetnének be, milyen mindenféle félreértések keletkezhetnének az ott történt megnyilatkozásokból, illetőleg senki sem merne nyilatkozni. (Űffy van! Ügy van! a középen.) Előre kötnének komplottokat, előre folytatnák megbeszéléseiket és azt, amit ott nyugodtan, törvényes formában tehetnének, törvénytelenül volnának kénytelenek megtenni, hogy amikor bemennek a nyilvános ülésbe, már tisztában legyenek egymással. Ami most imiár a nyilvánosságot illeti a bizotts-ágokban, az 1872: XXXVI. te. nem mondotta ki azt, hogy ezeknek az üléseknek nyilvánosaknak kell lenuiök. A nyilvánosságot csak a közgyűlés számára biztosította törvény. Hogy a bizottságokban is volt bizonyos nyilvánosság, az egy ügyrendi intézkedés és egy, az idők folyamán bekövetkezett szokáls. Ezek a bizottságok mit végeznek? Ezek a bizottságok végzik ,a tanács, most már ezentúl a törvényhatósági tanács által előkészített ügyeknek további előkészítését, hogy megmondjájk a véleményüket, hogy helyes-e az a tanácsi javaslat, változtassunk-e azon, módosítsunk-e azon, vagy utasítsuk azt vissza. Egy előkészítés stádiumában lévő

1 tárgyalás nem a nyilvánosság elé való. A nyilvánosságnak eddigi ki nem zárása azt eredményezte, hogy igen sokszor kifelé való beszédlek hangzottak ott el, nem pedig az ügy érdiemében való tanácskozás folyt ott. Én merem mondani azt, hogyha a.magyar állam annyi millió pengővel rendelkeznék, mint aJhány felszólalás húsz év