Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-76

130 Az országgyűlés felsőházának 76. ülése 1930. évi május hő 13-án, kedden. óta — a legutóbbi húsz évre gondolok — történt a 'bizottságokban abból a célból, hogy kifellé megnyilvánuljon az illető felszólaló személyisége, vagy legalább is bekerüljön a korlátozott nyilvánosságot jelentő Fővárosi Közlönybe, akkor éhből a pénzből a magyar állam nemcsak a hadikölcsönök valorizációját tudtná százpercentig elintézni, hanem még igen jelentékeny összegek felett rendelkeznék és nem volna szükség az 500 millió pengős kölcsön felvételére. (Űffjf van! a középen. ) A főpolgármesteri hatáskör ellen is (hangzottak el kifogások. Az 1872 : XXXVI. te. olyan jogkört 'biztosított a főpolgármesternek, amely az akkori viszonyoknak megfelelt, tudniillik, hogy a főpolgármester betekinthetett az iratokba és fegyelmit vagy vizsgálatot rendelhetett el. Több beleszólása azonban, nem volt az ügyekbe. Én emlékszem arra, hogy amikor Heltai Ferenc volt a főpolgármester, ő az iratokba be akarván tekinteni, utasította az illető tanácsnokot» hogy hozza el hozzá az aktákat, mert be akar azokba tekinteni és a közgyűlésre elő akar készülni. A tanácsnok megtagadta annak az aktának odavitelét, mondván, hogy a főpolgármester törvény .szerint csak betekinthet, jöjjön el tehát hozzá és tekintsen bele az aktába. A főpolgármester csak úgy kényszeríthette arra, Jiogy elhozza az aktát, Ihogy azzal fenyegette meg, hogy rögtön fegyelmi alá vonja. Akkor kapta csak toeg az aktát. Milyen tekintély rombolás az, ha valaki, akinek ellenőriznie kell az autonómiát, — mert hiszen még az 1872 : XXXVI. te. is megmondja, hogy csak a törvény korlátai között gyakorolható az önkormányzat — ilyen helyzetbe jut. Elvégre az önkormányzat nem öncél, hanem eszköz, tehát azt^ az (Önkormányzatot, amelyet a törvény biztosít, a törvény így korlátozhatja, és a törvény korlátait meg kell tartani. Ezt a kis és szűk hatáskört kibővíteni mégis csak természetszerű dolog. Nagy felzúdulás van a miatt, hiogy a törvényhatósági tanácsnak elnöke lesz a főpolgármester, aki voltaképpen a kormánynak bizalmi embere. Az 1886 : XXI. to. szerint a főispán az állandó választmány elnöke. Ez az állandó választmány késizítette elő a közgyűlési ügyeket. A miatt sohasem volt felzúdulás, hogy a főispán, a kormánynak bizalmi embere, — mégpedig az autonómia befolyása nélkül kiválasztott bizalmi embere — az állandó választmány elnöke, amely állandó választmány hatáskörébe tartozik az ügyek; előkészítése. Hát miért ez a nagy felzúdulás itt, amikor a főpolgármester voltaképpen csak elnököl a törvényhatósági tanács ülésén, az általa "kinevezett hat bizottsági tag által többséget nem alkothat, azonban megismerve az ügyeknek menetét, az ellenőrzést hatályosabban teheti, és mert a törvény őt egyszersmind a. törvényhatóságnak szószólójává teszi, sokkal inkább tud a kormánynál szószóló lenni, ha az ügyeknek mélyére tud hatolni, mint ahogyan tehetné azt, ha csak felületes alapon ismerhetné meg az ügyek menetét. Az ő részvétele tehát nem az autonómia sérelme; az ő részvétele az autonómia megerősödése, mert hiszen a határozás joga a törvényhatósági tanácson nyugszik, ahol a határozás, a vélményezés a törvényhatósági tanács jogkörébe tartozik. A főpolgármester a közgyűlésen is csak elnököl; ott az ügyeket a főpolgármester, illetőleg az ő általa delegált tisztviselő adja elő. A főpolgármesteri r hatáskörnek kiszélesítése a kinevezések dolgában sem lehet olyan sérelmes, hiszen az önkormányzati közigazgatásnak nem lényege a tisztviselő megválasztása. Az önkormányzatnak lényege az, hogy az önkormányzat a maga közigazgatási ügveit a maga költségén maga végzi. Hogy ezt most államilag kirendelt tisztviselőkkel hajtatja-e végre, vagy a maga által választott tisztviselőkkel, avagy pedig a főpolgármester által az alacsonyabb fokban kinevezettekkel viszi, — a-hol azután úgyis még mindig biztosítva van a törvényhatóság autonómiájának a 'választás azoknál az állásoknál, amely állások már jelentékeny szerepvivő állások a közigazgatásban — ez a másodrendű kérdés. Itt sérelmet találni, itt panasszal élni, hogy itt megint az autonómiának egy darabját törték le, az autonómia koronájának egy ékköve hull a porba, ez merő frázis és ennek semmi alapja sincsen. Ellenben arról nem igen szólnak, amit ez a törvényjavaslat statuál, s ami igen helyes és bölcs intézkedés, nogy a polgármester személyes felelősséggel intézi az ügyeket, és hogy a polgármester kapna azokat az ügyeket, amely ügyek eddig jórészben a tanács által intéztettek el. A tanács egy testület volt, s ha a polgármester erős ember volt, ráfeküdt a tanácsra és az történt, amit a polgármester akart, ha pedig a polgármester gyenge ember volt, az, aki erősebh volt, ragadta magához az ügyeket és az intézte el. A, felelősség azonban valamennyi között oszlott meg, és — amint én tegnap egv közbeszólásban is említettem — amikor a Széchenyi strandfürdő építésénél megtörténhetett az, hogy a tanács nem egy kidolgozott, hanem csak egy vázlattervet terjesztett a közgyűlés elé — amely nagy testületnek mindegyik tagja nem nézheti meg azt a tervet, hogy hogyan van az megalkotva és mi van abban — s 25 milliárd papírkoronát kért ennek a munkálatnak elvégzésére, később azonban kiderült, hogv még egyszer annyiba került, s ekkor a városgazdasági és a magasépítési ügyosztály egymásra tolta ezeket a dolgokat, és a végén a vizsgálat eredménye azt hozta létre, hogy senki sem felelős, csak egy személy, és az meghalt: akkor mégis csak helyesebb és okosabb intézkedés az, ha egy személyhez van kötve a felelősség, aki azután annak a tanácsnoknak megadja az utasítást, s a tanácsnok az ő utasítása szerint jár el, vagy pedig ha felhatalmazza ezt^ a tanácsnokot a belátása szerinti intézkedésre, ezért a felelősséget viselnie kell. Nem fog akkor & polgármester egy magas trónuson ülő személyiség lenni, aki nem tudja mindig, hogy mi lesz a tanácsban azzal az üggyel, hanem felelős személyiség lesz, akinek minden iránt érdeklődnie és mindenről tudnia kell. A tisztviselők választása — amint már említettem — nem olyan kérdés, amely az autonómiát érintené. Hogy a tisztviselőkét a törvényhatósági tanács választja, vagy a közgyűlés választja, az alsóbb fokokon a polgármester vagy a főpolgármester nevezi ki, ez a közigazgatás szempontjából nem lényeges. Fontos az. hogy a törvényjavaslat biztosítja r a tisztviselőknek állandóságát azáltal, hogy élethossziglan választatnak. Méltóztassék elképzelni, micsoda keserves munka volt egy ilyen törvényhatósági tisztviselőre nézve az, ha régebben 400, majd 250—280 bizottsági tagot végig kellett kilincselnie. Mindegyik majdnem mindegyiknek megígérte megválasztását, azután kiderült például — két ilyen általános tisztújításban volt részem — hogy érdemes, jóravaló tanácsjegyzőket, akik már 20— 25 esztendeje dolgoztak a városnál és megfelelő jó munkát végeztek, a törtető, előretörni akaró