Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-76

Î28 Az országgyűlés felsőházának 76. ülése 1930. évi május hó 13-án t kedden. ben járulnak hozzá a terhiekhez. Ennek folytán itt egy bizonyos kautéla szükséges. Ha már nem hoztuk he, amit a vármegyéknél behoz­tunk, ami a városoknál is jól bevált azelőtt, a virilizmust, akkor legalább el kell fogadini és nem leíhiet kifogásolni azt, ha itt hatéves hely­benLakás követeltetik meg az illetőtől, mert hat év után válhat csak olyan polgárrá, akiről tudjuk, hogy itt állandóan akar maradni, aki­ről tudjuk azt, hogy akár egyenesadók, akár pedig fogyasztásiadók lerovásával a köz ter­heihez hozzá is járul, és így a város javaiban való határozás, ha ilyen közvetett úton, ilyen képviseleti úton is, őt megilleti. JMagy háborúság van a demokraták berkei­ben a miatt, hogy a választók összeírásánál attrocitásokkal akar eljárni a belügyminiszter úr és meg ajkarja fosztani a választók ezreit választójoguktól, mert nem tudjak mindazokat a bizonyítványokat beszerezni, amelyek ahhoz szükségesek, hogy honpolgárságukat igazolják, nem tudják beszerezni iskolai bizonyítványai­kat és nem akarja a belügyminiszter úr enge­délyezni, hogy ezek hivatalból szereztessenek be. Alapelv az, hogy aki valami joggal élni akar, annak az előfeltételét is őneki magának kell bizonyítania. Másodszor, ha betekintettek volna az 1925. évi országgyűlési választói tör­vénybe, akkor látták volna azok, akik ezeket a vádakat emelték, hogy abban ez, foglaltatik: aki a szűkebb Magyarországon! született és itt lakik, az magyar honpolgárnak tekintetik mindaddig, amíg- az ellenkezőnek vélelmezé­sére nem merült fel valami adat. Azonkívül pedig intézkedés történt már korábban, hogy mindazok a honpolgárok, akik 1921 július 21-ike előtt legalább 4 évig- Budapesten laktak és itt ÍX községi terhekhez hozzájárultak, a községi illetőséget megszerzettnek tekintendők s a köz­ségi illetőség megszerzésével, ha nem mindjárt a iszűkebb Magyarországon születtek is, ma­gyar állampolgároknak tekintendők. Ez két olyan expediens, amelyet a belügyminiszter iVr mindenesetre nem fog mellőzni majdan az ösz­szeírás elrendelésénél, amely máris megadja a lehetőséget, hogy a választók ezreinek nem kell honpolgári olklevielét keresnie, hanem egysze­rűen ezekre hivatkozva, honpolgárságát az ösz­szeíró küldöttség- előtt igazolni tudja. A törvényhatósági bizottság 150 tagja álta­lános választás által, az arányos választási rend­szer szerint kerül be a törvényhatósági bizott­ságba. Az általános választással bekerült bi­zottsági tagojk a, különböző pártállások szerint viasztatnak meg és így tisztán csak politikai pártállás szerinti törvényhatósági bizottság alakulna meg, ha megfelelő korretktivum nem adatnék. Ha ebben aa országban minden magyar állampolgár, aki választójoggal bír, a jog­egyenlőség és a szabad magántulajdon elvén állana és ezt vallaná alapigazságnak, akkor nem is kellene és nem is volna szükség ilyen ikorrektívumra. Méltóztassék elgondolni azt, hogy a törvényhatósági bizottságban most is működik egy párt, amely osztályharcot és osz­tály uralmat hirdet, amely nem akar arra a meggyőződésre jutni, hogy minden erőnek ösz­szefogásával, a gazdasági életben az összes termelési tényezőknek, tehát a földerőnek, a szabad munkának és a tőkének együtt kell dolgoznia, hogy új termeivényeket állíthassunk elő és gazdagabbal tegyük az országot. Ha egy törvényhatóiságban ilyen párt működik, mél­tóztassék megengedni, hogy az a párt és az a polgári társadalom, amely jelenleg többségben van és a jogegyenlőség alapján mindenkinek egyforma jogot ad, hogy a törvényben előírt feltételek alkalmazása mellett mindenki egy­formán gyakorolhassa a jogát, amely elismeri mindenkinek a szabad munkája által megszer­zett vagyonának jogos felhasználhatóságát és nem akar közvagyont teremteni, nem akar osz­tályuralmat létesíteni: akkor ez a párt meg­védje magát és korrektivumokat yigyeni bele a törvényhatósági pártok összeállításába Innen van az, hogy örököstagok is van­nak a törvényjavaslatba felvéve. Ezen örökös tagok megválasztásával a főváros érdekében hosszai éveken át olyan, érdemes- munkát vég­zett egyéneket akarunk oda juttatni, aki a meg­higgadt gondolkozás és a tapasztalatok óriási erejével egészen másként fogják intézni a köz­ügyeket és a közügyekben szavukat hallatni, mint ahogyan esetleg az általános választás által ifjan bekerülő, hevülő erők azt elvégezni óhajtják. Az örököstagok mellett ott van az érdek­képviseletek részére biztosított 18 tagállás, mint korrektívum. Itt volt a legnagyobb üt­közőpont a Felsőház bizottságában és azt hi­szem, itt lesz a legnagyobb ütközőpont a teljes­ülésben is. Én abból indulok ki, — és a Felső­ház minden tagját arra kérem, méltóztassék ezt komolyan és mélységes átgondolással meg­fontolni, — hogy nem arról van szó az adott esetben, hogy az érdekképviseletek az ő külön­leges érdekeik védelmére vonuljanak be a tör­vényhatósági bizottságba, mert a törvényiható­sági bizotság közigazgatás és nem politika, hanem azért akarjuk az érdekképviseletek ki­választott embereit a törvényhatósági bizott­ságba bevinni, mert ezeknél a kiválasztott fér­fiaknál meg vagyunk arról győződve, hogy éppen az érdekképviseleti autonómiában a közjó érdekében kifejtett működésük mintá­jára a közjót fogják a törvényhatósági bizott­ságban is munkálni. Elhangzott itt tegnap az a kijelentés, hogy a Felsőház is érdekképviseleti alapon van meg­szervezve, és ez a Felsőház milyen kitűnően és jól működik, hogy nem a Felsőháznak egy bizonyos formában megalkotott grémiuma vá­lasztotta ki az érdekképviseleti tagokat, hanem az érdekképviseletek maguk. Ez a tényállás. Hogy a Felsőház érdekképviseleti testületei maguk választották az idedelegáltakat, igaz, de miért igaz és miért helyes ez? Azért, mert ez a Felsőház az állami szuverenitásnak egyik részese, az országgyűléssel és az államfővel együtt a teljes szuverenitásnak hordozója és birtoklója. Ebben a Felsőházban döntetnek el a Képviselőházzal és államfővel együttesen az összes politikai kérdések, amelyek az egész országot érdeklik, ahol igen sok társadalmi és foglalkozási osztály van, látszólag egymással talán ellentétbe is jöhetnek, magánérdekeikkel kapcsolatban akárhányszor össze is ütközhet­nek, azonban, amikor arról van szó, hogy ezek a látszólagos ellentétek kiegyenlíttessenek és mindegyik osztálynak és mindegyik foglalko­zási rétegnek megadassék a szabad fejlődés és szabad művelődés, akkor a politika dönt és a politikát itt döntik el, nem a törvényhatóságok bizottsági termében. Ha azonban olyan speciá­lisan fejlődött ennek a fővárosnak a helyzete, hogy itt igen sok olyan választó van, aki híve az osztályharcnak és osztályuralomnak és ami­kor azután mi megakarjuk védeni e főváros törvényhatóságában a jogegyenlőséget és a szabadtulajdont, meg akarjuk védeni a polgári társadalmat és a polgári gondolatot, akkor méltóztassék megengedni, hogy azok közül a kiválóságok közül, akik fel vannak sorolva, — mert hiszen az egyes érdekképviseleti autonó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom