Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-75

108 Az országgyűlés felsőházának 75. ülése 1930. évi május hó 12-én, hétfőn. közel fél esztendő óta fekszik a törvényhozás asztalán, és éz alatt a hosszú idő alatt a Képviselőházban, annak bizottságában és pNénuniában mennyi kritikán, mennyi támadáson, mennyi paktumszerű megállapodáson imént iát. De ebből az előzményiből nem következik az. hogy kövessük a Képviselőház példáját, hogy mi is éppolyan részletesen és behatóan foglalkozzunk a törvényjavaslattal, amint a Képviselőház most tette és amint maga a Felsőház is tette tavaly a közigazgatási reform első láncszeménél, a közigazgatás általános rendezéséről szóló törvényjavaslatnál. Akikor, amint bizonyára méltóztatnak emlékezni rá, a Felsőház bizottságai heteken keresztül tartó, plénuma is töUb napon át tartó, igen beható és részletes tárgyalés keretében foglalkozott a javaslattal, és a belügyminiszter úrnak akkori javaslatán sok és fontos módolsítást tett, amelyekkel visszaküldöttülk á Képviselőházhoz és amelyek a végleges szövegben, érvényesültek is. Ez a jogunk kétségtelenül most is megvan ezzel a javaslattal széniben is, mert senki a Felsőháznak, mint a törvényhozás teljes egyenrangú másik tényezőjének azt a szuverén jogát, hogyha neki úgy tetszik, ezt a törvényjavaslatot is visszaküldhesse a Képviselőházhoz, sem elvileg, sem gyakorlatilag kétségbe nem vonhatja. De. mélyen it. Felsőház, mégis némileg más a helyzetünk ezzel a javaslattal szemben, mint volt a tavalyi törvényjavaslattal szemben, amely azóta mint 1929 : XXX. te. életbe is lépett. Más a helyzetünk azért, mert ebben a fővárosi törvényjavaslatban — ezt nem kifogáskép mondom, ez a dolog természete szerint van így — a közigazgatási tartalom mellett igen sok a politikai vonatkozás, igen sok a politikum, (Ügy van! Ügy van!) az a politikum, amely éppen a képviselőházi tárgyalások alkalmával előtérbe lépett és annyi sok érdekes és szenvedélyes vitát eredményezett, és — amit megint nem kifogásképpen hozok fel, mert ez is a dolog természetében rejlik — annyi sok paktumszerű megállapodásra vezetett. Mélyen t. Felsőház! Nekünk is van érzékünk az egyetemes politika, a nemzeti politika és annak érdekei iránt, de mi itt a Felsőházban — azt hiszem, nem egyedül állok ezzel az álláspontommal — pártpolitikával nem foglalkozunk (Ügy van! Úgy van!); mi ezt a javaslatot nem a pártpolitika szempontjából nézzük, hanem bizonyos objektív magaslatra és tárgyilagosságra emelkedve a közigazgatás, az önkormányzat jól felfogott érdekei szempontjaiból és ha csak közigazgatási szempontból nézzük, a dolog természete szerint nekem is, talán másoknak is sokkal kevesebb kifogása van ez ellen a javaslat ellen, mint amennyi ellene a Képviselőházban politikai, illetőleg pártpolitikai szempontból felmerült. Ha szabad egy szerény egyéni reflexiót is tennem, nekem annyival kevésbbé van okom és jogom a törvényjavaslat sarkalatos alapelveivel kritikailag foglalkozni, azokat támadni, mert egyike vagyok azoknak a közigazgatási szakembereknek, akiket a belügyminiszter úr szíves volt a törvényjavaslat benyújtása* előtt a múlt év őszén meghallgatni, és akinek a törvényjavaslatra vonatkozó több lényeges észrevételét szíves volt elfogadni és érvényesíteni, amiért a belügyminiszter úrnak itt a Felsőház színe előtt is csak köszönetet mondhatok. De azt hiszem, nemcsak nekem, hanem általában véve a többi igen t. tagtársaimnak, az itt ülő illusztris szakférfiaknak is azért van és azért lehet aránylag kevés kifogásuk a javaslat ellen, mert a múlt évi tárgyalás alkalmával már sok olyan elvi kérdést megvitattunk és el is döntöttünk, amelyeknek újból való felelevenítését és felmelegítését én itt szükségesnek nem tartom. Mélyen t. Felsőház! Az 1929 : XXX. te. sok tekintetben prejudlkált és elébe vágott ennek a mostani javaslatnak, a belügyminiszter úr közigazgatási reformakciója második láncszemének, elébe vágott részint közvetlenül, részint közvetve. Közvetlenül azért, — mint erre Bódy Tivadar t. barátom előadói beszédében már rámutatott — mert a tavaly megalkotót! törvénynek, az 1929 : XXX. tc-nek vannak olyan általános elvi rendelkezései, amelyek a közigazgatás egész területére kiterjednek, a vármegyei és a vidJéki városi törvényhatóságokra éppen úgy, mint a fővárosra. így a jogorvoslati rendszer, a hatósági fokozatok, a közigazgatási eljárás, a tisztviselők elméleti és gyakorlati minősítése, a nyugalomba küldés: ezek mind olyan részben már életbe is lépett rendelkezések, amelyek a fővárosra is teljes mértékben kiterjedtek. Sőt tovább megyek, még azokban a kérdésekben is, amelyeket a törvényihozás tavaly részben nyitva hagyott, a fővárosra nézve nem döntött el és a későbbi törvényhozás számára tartott fenn: tulajdonképpen a törvényhozásnak még itt sincs teljesen szabad keze azért, mert vannak olyan sarkalatos elvi szempontok és tételek, amelyeknél az igazság csak^ egyféle lehet, amelyeket kétféleképpen elintézni nem lehet, ahoi ugyanaz a törvényhozás, amely egy félévvel ezelőtt úgy határozott, amint tette az 1929 : XXX. tc.-nél, most itt azzal ellenkező állásponton a dolog természete szerint nem lehet. Ne méltóztassanak félreérteni, nem azt akarom én ezzel mondani, mintha én a fővárosnak közigazgatását és i ín kormányzatát prokruszitesz-álgyba akarnám szorítani, egy kalap alá akarnám vonni a többi vidéki városi törvényhatóságoiklkal és vármegyékkel. Hiszen en is más állásponton voltam a tavalyi törvényjavaslat bírálatakor, es bizonyos tekintetben kifogásoltam azt, hogy egységes törvény készül a vármegyékről és a városokról, amikor a két törvényhatósági kategóriának hivatása, célkitűzése, mentalitása, berendezkedése, szervezete és élete sok tekintetben nemhogy nem azonos, de nagyon is eltérő egymástól. De mégis, annak ellenére, hogy ilyen nagy különbség van a főváros és a vidéki törvényhatóságok között, annak ellenére, hogy most éppen úgy egészen külön ú'\ törvényt alkotunk a fővárosról, mint ahogy elődeink ezelőtt majdnem 60 esztendővel tették, ismétlem, vannak olyan rokonvonások, amelyeket a két törvényben egészen különböző szempont alá vonni nem lehet. Álláspontomat a mélyen t. Felsőiház engedelmével pár példának felsorolásával vagyok bátor illusztrálni és alátámasztani- (Halljuk! Halljuk!) így a törvényhatósági bizottságnak mozaikjellegű összetétele, vagyis a bizottsági tagságnak nem egyetlen jogcímre való bazírozása, hanem több pilléren, de azért túlnyomóan a választás rendszerén való felépítése; vagy a bizottsági tagok létszámának a multakhoz kénest jelentős apasztása; vagy a mostani nagyközgyűléis anasztása; vagy a mostani nagyközgyűlés hatáskörének csupán a legfontosabb, az önkormányzat igazi lényegét alkotó ügyekre korlátozása, ellenben a lényegtelenebb, túlnyomólag napi folyóügyeknek újonnan kreálandó kisebb és szakszerűbb testületre, — kisgyűlés re, amint a multévi törvény nevezi — illetőleg, a mostani javaslat terminológiája szerint, a 'törvényhatósági tanácsra decentralizálása és ennek az új fórumnak szervezeti alapelve; a közgyűlési