Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-75

Az országgyűlés felsőházának 75. ülése 1930. évi május hó 12-én, hétfon. 109 elnöklés, tanácskozás, határozathozatal, érdekeltség, ügyrend; a törvényhatósági bizottság feloszlatása; a városi tanács eddigi kollegiális szervezetének megszüntetésével ia polgármester egyéni felelősségének és impériumának homloktérbe állítása; a vezető tisztviselők időszakos választási rendszerének fenntartása mellett a tisztviselők nagy zömének választás vagy kinevezés útján állandó, életfogytig történő alkalmazása: mindezek az én nézetem szerint olyan alapvető, olyan elvi, olyan kardinális kérdések, amelyeket kétféleképpen megoldani, máskép oldani meg a fővárosnál, mint a vidéki törvényhatóságoknál, nem lehet. így méltóztassék azt az én beállításomat értelmezni, hogy /a múlt évben megalkotott törvény sok tekintetben elébe vág a mostani törvényalkotásnak, sok tekintetben megkötötte a mi kezünket és ez a törvényjavaslat most eltérést a már egyszer elfogadott alapelvektől csak annyiban tehet, amennyiben ezt a főváros speciális természete, a fővárosnak so'k tekintetben különleges jellege, fontossága és érdeke megköveteli. Itt legyen szabad rátérnem arra, amire részben már az előadó úr is szíves volt utalni, hogy la főváros törvénye, az 1872 : XXXVI. te, amely létrehozta annakidején három alkatrészéből a fővárost, tulajdonképpen mint közel 60 éves törvény, amely azóta lényegében alig változott, isokikal régibb keletű, mint amilyen volt a vidéki törvényhatóságoknak a törvénye, az 1886 : XXI. te, amelyet tavaly változtattunk meg eléggé gyökeresen. Kétségtelen az is, amire az előadó úr szintén utalt, hogy bizonyos nóvum a főváros életében mégis történt egyfelől az 1893:XXXIII. tc.-kel, amely a kerületi elöljáróságok új szervezésével a fővárosi központi adminisztrációt részben decentralizálta a kerületekre; másfelől bizonyos nóvum történt, amire szintén hivatkozott az előadó úr, már újabban az összeomlás óta 1920-ban és 1924-ben hozott törvényekkel, amelyeket a nemzetgyűlés alkotott, és (amelyek a törvényhatósági bizottság összeállítására és a fővárosi önkormányzati választójogra vonatkoznak. így tehát ebben a részletkérdésben tulajdonképpen most kényelmesebb helyzetben van a törvényhozás, mert azáltal, hogy az 1920-as és 1924-es törvények Budapesten a közigazgatási választójogot és a törvényhatósági bizottság összetételét modernizálták, nem kell most nekünk olyan nagy lépést tennünk, mint amilyent tettünk tavaly, amikor a megyékre és a városokra nézve az 1886. évi törvénynek jóformán megkövesült, elavult rendelkezéseit kellett gyökeres reform alá vonnunk. De sem az a körülmény, hogy a főváros közéletében mégis két ilyen novum történt, sem az a körülmény, hogy a múlt évben megalkotott törvény bizonyos tekintetben egyengette ennek a mostani törvényjavaslatnak az útját: nem jelenti azt, hogy a fővárosnak a szervezeti reformtörvénye sürgősen szü'kség-es ne volina; nem jelenti azt, hogy a mostani törvényjavaslat éppen olyan legyen, mint amilyen a múlt évben megalkotott törvény volt. Említettem már, ihogy mi nem politikai szempontból bíráljuk ezt a javaslatot. Azt hiszem, bíráljuk mindnyájan — egységes konszenzust tételezek fel — a főváros iránt való szeretettel, (Ügy van! Úgy van!) azzal a szeretettel, amellyel minden magyar ember a székesfővárosnak, míint mindenki büsizkeségének és szemefényének tartozik; tárgyaljuk azzal a szeretettel, amelyet tényleg mindnyájan érzünk a régi Magyarország amerikai gyorsasággal fejlődött szépséges fővárosa iránt, amely minden nehézség ellenére még az összeomlás óta is nemcsak megmaradt régi állapota* -'an, hanem sok tekintetben további örvendetes fejlődést mutat. (Báró Szterényi József: Nagyon helyes!) Amikor ebben a javaslatban a főváros közügyeivel foglalkozunk, igazán országos szempontból foglalkozunk ezzel, arra a magaslatra emelkedve, hogy itt országos közérdekről van szó. És itt utalnom 'kell arra, ;

b:cg\y nem érthetünk mindenben, minden részletkérdésben egyet a belügyminiszter úr javaslatával, sem az eredeti javaslattal, sem a Képviselőházban meglehetősen átformált törvényjavaslattal, amelyre legyen szabad egészen , őszintén megmondanom, hogy a Képviselőház bizony a belügyminiszter úr eredeti javaslatait itt-ott nem in melius, hanem in peius módosította. (Ügy van! Ügy van! — Báró Szterényi József: A 28. %\) Mindamellett, hogy magam sem azonosíthatom magamat a törvényjavaslat minden részletkérdésével, mégis nekem, a magyar közélet egyik elég régi szereplőjének, aki elég sokat foglalkoztam kodifikátori pályámon és -- a szakirodalomban is a közigazgatási reform kérdésével és ennek keretében a fővárosi reform kérdésével is, bátran konstatálhatom, hogy nekem nem kell meggyőződésemen valami nagy erőszakot tenríem, hogy &•& alapvető elveikitekintetében azonosíthassam magamat a belügyminiszter úr javaslatával, mert, ha ez a javaslat változatlanul, abban az alakjában válik is törvénnyé, amelyben előttünk van, akkor is ez a reform egészben véve — általánosságban beszélek — olyan sikerült reformmű, amelytől én nemcsak Budapest közigazgatásának, ennek az annyit kritizált, részben kellő indok nélkül támadott közigazgatásnak jobbá, gyorsabbá, szakszerűbbé, egyszerűbbé és modernebble válását várom és remélem; de egyúttal magának az

? önkormányzatnak, a jól értelmezett önkormányzatnak is jobbá, erőteljesebbé és tartalmasabbá tételét várom és remélem. Mélyen tisztelt Felsőház! Én is egyike vagyok azokrak, akik mindenkor az önkormányzat híveinek vallották és nemcsak vallották, hanemi bizonyítottáik is magukat. A sok tekintetben túlságba vitt minisztériumi hatáskör decentralizálását mindenkor szükségesnek tartottam és amikor ezt a törvényjavaslatot az önkormányzat jól felfogott érdekében is elfogadom, nem tartom magamat egyáltalában az önkormányzat rosszabb hívének, minit sokan azok. aíkik ettől a törvényjavaslattól nemcsak haladást nem várnak, hanem az autonómia mégr most meglévő mértékének is alászállásától félnek. Ez olyan fontos tárgy, hogy egy pillanatra álljunk meg itt (Halljuk! Halljuk! a középen.) és méltóztassék megengedni, ha ismétlésbe bocsátkozom is, a törvényjavaslaton egész röviden — éppen iigy, mint tisztelt barátom, az előadó úr tette — ebből az egyetlen szempontból csak végigszaladva, példáikban bemutassam azt, hogy ez a törvényjavaslat nemcsak nem homályosítja el az önkormányzatot, hanem sok tekintetben tartalmasabbá teszi. Hogy valamit ki ne felejtsek, méltóztassék megengedni, hogv idevon átkozó összeállításomat egyszerűen felolvassam. lgv talán rövidebb is lesz a fejtegetésem. (Halljuk! Halljuk! a középen.) A törvényhatósági bizottsági tagok létszámának némi csökkentése — erre vonatkozó kifogálsokiat is hallunk — ami még mindig lényegesen nagyobb létszámot tart fenn,' mint aminővel az összes nagy világvárosok önkormányzata i21*