Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-75

106 Az országgyűlés felsőházának 75. ü fcási, valamint a közjogi és törvénykezési bizottságok együttes jelentése a «Budapest székesfőváros közigazgatásáról» szóló törvényjavaslat tárgyában. Tisztelt Felsőház! Mielőtt a törvényjavaslat tárgyalását megkezdenénk, bejelentem, hogy a belügyminiszter úr a házszabályok 45. §-a alapján a törvényjavaslat tárgyalásának tarmára miniszteri megbízottként Blaha Sándor államtitkárt, Tatits Árkád miniszteri főtanácsost és Horváth Béla osztálytanácsost jelentette be; az együttes bizottság pedig a törvényjavaslat előadásával Bódy Tivadar bizottsági tag urat bízta meg. A bejelentést a Ház tudomásul veszi. Most pedig Bódy Tivadar ő méltóságát, mint előadót illeti a szó. Bódy Tivadar előadó: Nagyméltóságú Elnök úr! Mélyen tisztelt Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) A közigazgatás rendezéséről még a múlt évben alkotott 1929 : XXX. törvénycikk előfutára ^volt a Budapest székesfőváros közigazgatásáról a belügyminiszter úr által ugyancsak a múlt esztendőben előterjesztett és hosszú képviselőházi bizottsági és plenáris vita után a Felsőház tárgyalása alá került törvényjavaslatnak. Budapest székesfőváros közigazgatása még ma is az 1872:XXXVI. törvénycikken nyugszik. Az azóta megalkotott törvények lényegileg csakis a törvényhatósági bizottság szervezetén változtattak és egyetlen kivételtől, a kerületi clüljáróságok 'átszervezésétől eltekintve, a közigazgatási gépezetnek sem berendezésében, sem működésében módosítást nem rendeltek el. A fővárosi közigazgatás változatlan rendszere ezek szerint — törvényhatósági képviselettől eltekintve — rövidesen hatvan esztendőssé válnék. Egyre nyilvánvalóbbá lett, hogy a székesfőváros nagyarányú, szédületes iramú fejlődése nem áll összhangban azzal a közigazgatási bebendezéssel, amelyet az 1872 : XXXVI. törvénycikk alkotott, a reformra irányuló több évtizedes törekvés azonban mindig csak a kezdeményezésnél maradt és a közéleti viszonyok mélyebbre nyúló közigazgatási reformot mindmáig nem tettek lehetővé. A forradalom után is a problémának csak politikai oldala került előtérbe. Űj választójogot alkottak, leszállították a bizottsági tagok számát, megszüntették a virilizmust, de az ügyintézés szabályozása szóba sem került. Az első 1920. évi törvény különben is csak három évre szólt, a törvényhozásnak tehát rövidesen újból foglalkoznia kellett a fővárosi kérdéssel. így született meg a most is érvényben levő 1924. évi XXVI. törvénycikk, amely azonban megint csak a választások és a közgyűlés ügyében intézkedett. A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat sorsdöntő a főváros fejlődésére, egész jövőjére. A mai rendszer és a jelenlegi közigazgatás tarthatatlanságát felismerve, adminisztrációs részében nagyon is megokolt, régóta megvalósításra váró, évtizedeken át előkészített reformokat foglal magában. Megoldja a háztartás ellenőrzésének, a vagyonkezelésnek kérdését, különösen^ pedig a háztartás eddig rendezetlen nagy problémáját az üzemek ellenőrzését és igazgatását. A mai rendszer és az elavult közigazgatás tarthatatlanságát, amely nem képes eredményesen megküzdeni a modern élet egymásra tornyosuló feladataival, mindenki érzi. Nemcsak a fővárossal érintkező felek érzik a bürokrácia hibáit, hanem maguk az intézmények is krízisek között vergődnek. Ahová nézünk, bajt ése 1930. évi május hó 12-én, hétfőn. látunk, ahová nyúlunk, hibákba ütközünk; nem vitás tehát, íhogy sok mindenen változtatni kell. Mindegyik fél érzi ezt, közös ez a meggyőződés. Miért nem tudnak mégis megegyezni/? Nagy szólamok, főképpen az autonómia védelme, a párturalom meghosszabbításának jelszava alatt, indították meg a harcot a törvényjavaslat ellen. A párturalom megdöntésének hatásos jelszava alatt tulajdonképpen a polgárságot akarják kiszorítani a hatalomból. (Úgy van! a balközépen.) Így csak természetes, hogy a törvényjavaslatban megfelelő gondoskodás történik nemcsak a polgárság véjdjellméről, hanem a polgári hegemóniának jogaiban való sértetlen megtartásáról. (Helyeslés a balközépen.) Ez a szellem hatja át az egész törvényjavaslatot. Ezeket a jogokat kell megvédenie az öntudatos polgárság öntudatos képviseletének most, a parlamenti tárgyalások során is és nem engedheti kicsavarni a polgárság kezéből a trikolórt. A városházának piros-fehérzöldnek kell maradnia, amely színeket Budapest polgárságának elkeseredett öntudattal kell védelmeznie mindenkor. (Helyeslés és taps a balközépen.) A főváros közigazgatásainak rendezésével egyidejűleg rendezni kellett a politikai részt is. Az adminisztrációs részt Ihlarmóniába kellett hozni a politikai résszel. Ezt a harmóniát megteremteni olymódon, hogy az mindenkit százszázalék erejéig kielégítsen, valóban nehéz, részben lehetetlen feladat. Mi a polgári társadalom alapján állunk; szükséges', hogy annak védelmére bizonyos korrektívumok történjenek. A magyar autonómiák életében állandóan kifogás alá esett a törvényhatósági közgyűlések túlságosan népes volta. Azok a nagy taglétszámú testületek, amelyek igen aprólékos konkrét ügyek intézésére is hivatva voltak, valósággal fiókparlamentekké alakultak, amelyekben folytak ugyan politikai kérdésekről is igen érdekes, bár néha meddő, elkeseredett viták, dé a mindennapi élet ügyeinek fontossága elveszett a sok száz fejű testület tömeghangulatában. , A főváros törvényhatósági bizottságának tagjai az utóbbi időben éppen ezért fogytak rohamosan. Míg az 1872. évi törvény szerint még 400 volt a választott bizottsági tagok száma, a most érvényben lévő 1924. évi törvény ezt a számot már csak 250-ben, állapította meg és a közgyűlési tagok összlétszámát 312-re csökkentette. A most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat tmég tovább megy, mindössze 230 tagú közgyűlést tervez. A törvényhatósági bizottság munkaképességében ez az apadás kétségtelenül előnyös változtatást jelent, de ez a szám is még messze felette áll annak, amelyet külföldá jólszervezett nagyvárosok képviseleteiben látunk. (Úgy van! Ügy van! a balközépen.) A törvényhatósági választójog terén a javaslat a mostani állapothoz képest nem hoz változást, a főváros területét azonban a mostani 10 helyett 14 közigazgatási kerületre osztja, amelyek egyúttal választókerületek is. Ez a megosztás statisztikai számítások, hosszas tanulmányozások eredménye, amely a polgári elemek jogos érdekeinek megóvására irányul. A törvényhatósági bizottság tagjai közé egy új csoport, az örököstiagok intézményét iktatja a törvényjavaslat, amely csoport a fővárosi közigazgatás életében is az állandóságot, a hosszabb tapasztalat és a nagyobb közéleti gyakorlat érvényesülését fogja biztosítani. A bizottság jelenlégi összetétele egyébként lényegében változatlan maradna, de, amint említet-