Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.
Ülésnapok - 1927-75
Az országgyűlés felsőházának 75. ülése 1930. évi május hó 12-én, hétfőn. 101 aki mindent tud és mert hát a jó pap is holtig: tanul. En egy alkalommal személyesen is beszéltem ő méltóságával erről a kérdésről; felvilágosítottam és kioktattam ő 'méltóságát, és elmondtam neki azt, hogy a régi telepítési alapból az 1920 : XXXVI. te. 79. §-a egy földrendezési alapot kreált, amely teljesen a földbirtokrendező bíróság rendelkezésére áll, és ebből az alapból a vitézségi érmesek, a hadirokkantak, a hadiÖzvegyek és hadiárvák maximálisan 60%-os kedvezményre tarthatnak igényt, a teljes vételár kifizetésére azonban semmi körülmények közt nem. Akik valamely jogcímen erre a kedvezményre igényt tartanak, azok a községi elöljáróság útján terjeszthetik fel kérvényüket a földbirtokrendező bírósághoz. Ez az alap tehát nem az én rendelkezésemre áll és én ezzel az alappal nem diszponálok, mert a törvény a földbirtokrendező bíróság hatáskörébe utalta az alappal való rendelkezési jogot. (Ügy van!) En, tisztelt Felsőház,..- bármennyire egyetértek ő méltóságával és bármennyire helyeslem azt az intenciót, s tiszteletreméltónak tartom azt a törekvést és teljesen méltányosnak és minden ' szempontból indokoltnak tartom, hogy Takács János monoki lakos, tizenegygyermekes családapának támogatást adjunk, nem tudok az interpellációra ma sem más választ adni, mint azt, hogy miután nem én rendelkezem az alappal, és miután fedezet rendelkezésemre nem áll s a -miniszternek nem áll hatáskörében az, hogy a szerint, hogy milyen érzés fogja el valamely kérést illetően, tetszése szerint diszponáljon a rendelkezése alatt álló öszszegek felett, mert a törvények szabják meg a módokat, amelyek rendelkezésre állnak; és a számszék ellenőrzi, hogy a miniszter mire fordít minden krajcárt és hogy törvényesen jár-e el, (Ügy van! ügy van! a baloldalon.) ha tehát nem áll rendelkezésemre erre a célra valamely összeg, akárhogy gondolkozom, sajnos úgy van, mint ahogy ő méltósága mondja: a bürokratikus szabályok értelmében, bármennyire egyetértek a kérvényezővel, nem tudok rendelkezésére állani. (Gróf Széchenyi Aladár: Tehát pusztuljon el az ország!) Ne pusztuljon el az ország, de ne pusztuljon el Takács János monoki tizenegy gyermekes családapa sem. ' Újra azt a javaslatot vagyok bátor tenni gróf Széclhenyi Aladár úr ő méltóságának, hogy a törvényes úton, a községi elöljáróság útján terjssze be kérvényét a Földbirtokrendező Bírósághoz. Szives készséggel állok rendelkezésére és támogatom abban, hogy ebben a kérdésben talán kissé kivételesen álljon rendelkezésére Takács János monoki lakosnak, támogassa őt és segítse őt, hogy a részére juttatot földet valahogy megtarthassa és az esedékes vételárat ki tudja fizetni. Ezeket voltam bátor az interpelláló felsőházi tag úr ő méltóságának válaszolni és mély tisztelettel kérem a mélyen t. Felsőházat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (He lyeslés a középen és a baloldalon.) Elnök: A népjóléti és munkaügyi miniszter úr ő excellenciája kíván szólni. Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőihez! Interpellációja második részében ő méltóságának azt a kívánságát méltóztatott kifejzésre juttatni, hogy a hatgyermekes, illetve ennél nagyobb számú családtaggal bíró családoknak száma statitsztikailagr írassék össze. Erre vonatkozóan bátor vagyok felvilágosításként felhozni, hogy ez már évek óta, speciálisan három év óta feldolgozás alatt van. A három megelőző évtizedes népszámlálásnál ezek az adatok már felvétettek és a háromévi statisztikai^ munkálkodás eredményei nagyrészben már a nyilvánosság részére is hozzáférhetők, amennyiben közzététettek. P Nekünk tudomásunk van arról, Ihogy a népesedés a családok tagjainak száma szerint hogyan oszlik meg az országban, sőt abban az irányban is történt felvétel, — bár ez a matéria nincs még egészen feldolgozva a statisztikai hivatalban — hogy az illető családok minő anyagi viszonyok között vannak. Azért vagyok bátor említeni, hogy ez még nincs teljesen- kitisztázva, mert nem speciálisan az anyagi viszonyok irányában tétetett kérdés a felvételnél, hanem inkább az iránt, hogy az illető nagy gyermeksereggel rendelkező családok minő kereseti osztályhoz tartoznak és minő vagyoni viszonyok között vannak. Ez a második kérdés természetesen nem azt jelenti, hogy mennyi az illető családi vagy orna, hanem annyit, hogy földbirtokos-e, vagy pedig föld: birtoktalan agrárkereső, vagy esetleg valamilyen ipari vagy szabad pályán működik, ha csak nem tisztviselő. A statisztikai hivatal, t. Felsőház, a most 1930-ban elrendelt népszámlálási kérdések közé további kérdéseket vett fel a mi kérésünkre, illetve a kormány rendelkezésére ebben az irányban, úgyhogy em:ek a statisztikai anyagnak felvétele után meglesz a lehetősége annak, hogy a statisztikai hivatal kitűnő hozzáértői ezt a kérdést teljesen, kitisztázzák abban az irányban is, hogy a kereseti viszonyok, tehát a megélhetés szempontjából a nagy gyermekáldással megáldott családok minő viszonyok között vannak. Akkor leszünk csak abban a helyzetben, hogy teljesen, tökéletesen, tisztán lássuk a sokgyermekes családok helyzetét Magyarországon. Annyit azonban már most vagyok bátor megemlíteni^ — csak úgy emlékezetből, mert hiszen jó régen foglalkoztam ezzel a. kérdéssel — hogy Magyarországon több mint 140.000 olyan család van, amelyben 6-tól — hogy a maximális létszámot is említsem — 27-ig terjed a gyermeklétszám. Száznegyvenezernél több ilyen család van az országban. Ha mármost, figyelembe vesszük azt, hogy a sokgyermekes családoknak a társadalom struktúrája szerint való elosztása azt mutatja, hogy az agrárrétegeknek van a legnagyobb gyermekszámú családjuk s az agrárrétegek között is nem annyira a birtokos kategóriák, mint inkább a birtoktalan kategóriák, elsősorban az agrár-cselédek, nyilvánvaló lesz, hogy enr.ek a 140.000-es számnak nagyobbik része valószínűleg olyan, amely vagyoni viszonyainál fogva nem ítélhető alkalmasnak a gyermekek könynyű eltartására, gond nélkül való eltartására és felnevelésére. Ha tehát mármost, mélyen t. Felsőház, viszonyítani kívánnám asz én cselekedetemet, amelyre vonatkozólag bátor vagyok igazat adni Széchenyi Aladár ő méltóságának, mert valóban nem volt tudomásom erről az esetről, de ha viszonyítani akarjuk a számhoz az én cselekedetemet, akkor méltóztassék a következő kalkulust felállítani. Ha 140.000 ilyen sokgyermekes családnak csak a felét veszem olyannak, amely hasonlatosképpen Takács János monoki lakos helyzetéhez, valóban, igényes volna a segítségre, akkor van 70.000 ilyen család. Ha a 70.000 ilyen család mindegyikének adnék két öltözet ruhát és négy pár cipőt, akkor ea már 140.000 öltözet ruha és 280.000 pár cipő volna, amikor pedig 20*