Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-75

« 100 Az országgyűlés felsőházának 75. ülése 1930. évi május hó 12-én, hétfőn. nekelőtt a hadiözvegyek, árvák és vitézek kedvezményben részesítéséről rendelkezik, de igaz az is, hogy ez a magyar család, amelyik az isteni és az emberi törvényeknek engedelmeskedve az országnak tizenegy élő gyermeket adott és ezenfelül a mai rettenetes nehéz gazdasági viszonyok között arra törekszijk, hogy ebből a tizenegy gyermekiből becsületes embereket neveljen, ez a magyar család olyan páratlan ritkaság, az emberi kötelességek teljesítésének olyan fényes példája, hogy én bátran, felelősségem teljes tudatában mellőztem volna a törvény rendelkezéseit és szem előtt tartva azt a nagyon sokszor tapasztalt igazságot, hogy nincsen szabály kivétel nélkül, teljesítettem volna ennek a tiszteletreméltó családnak kérelmét. És szeretném látni, vagy szeretném megismerni azt a gyászmagyart, aki nekem ezért a cselekedetemért merészelt volna szemrehányást tenni ! A t. miniszter úr a helyett, hogy így cselekedett volna, minden jóindulata mellett, — amelyet készségesen elismerek—elmerült a, bürokratizmus tengerében, — mert Magyarországon a bürokratizmust ma tengerhez kell hasonlítani — és áttette az egész ügyet a népjóléti és munkaügyi miniszter úrhoz. Ez mindenesetre a legegyszerűbb és legkényelmesebb eljárás volt. A t. népjóléti és munkaügyi miniszter úr pedig- — alkit én végtelenül tisztelek és nagyrabecsülÖk, mert ő nemzetmentő munkát végez — ebben az, ügyben, ebben az esetben szintén nem találta fel magát. Ha én ülök a t. miniszter úr helyén, — bocsánatot kérek, ezt ne méltóztassék felkíiifálkozáisnak venni, mert ez nagyon távol áll tőlem — akkor én a t. földtaaívelésügyi miniszter úr átiratát tisztelettel visszaszármaztatom és kioktatom tisztelt kollégámat, — mert hébe-korba felnőttek oktatásával is kell foglalkozni — hogy ezt az ügyet nem lehet olyan egyszerűen, per sundam-bundam elintézni, csak azért, mert a törvény elég helytelenül nem említi fel a többgyermekes apáikat, a többgyermekes szülőket. En megmagyaráztam volna t. kollégámnak, hogy ezt az ügyet kissé magasabb szempontokból kell elbírálni és ha a törvényes intézkedések alól egyáltalában nem lehet kivételeket tenni, akkor ez az eset azok közé sorolandó, azok közé tartozik. A t. miniszter úr tudja, hogy milyen koldusállapotban van ma az ország. Ha nem volnánk ilyen koldusállapotban, ezt a tiszteletreméltó családot aranyba kellene foglalni s községről-községre járva minden faluban dobszó mellett kellene kihirdetni: íme, nézzétek a követendő példát! A t. miniszter úr pedig e helyett adott ennek a családnak két öltözet ruhát és négy pár gyermekcipőt. Ha nem tudnám egészen bizonyosan, hogy &

f t. miniszter úr az ő nagy nemzetmentő munkájában, nagy elfoglaltságában ezt az esetet elnézte, figyelmét nem terjeszthette ki erre az ügyre, ha nem tudnám egészen bizonyosan, hogy a t. miniszter úr másképpen érez, mint ahogy cselekedett, akkor, t. Felsőház, szégyenpír borítaná el arcomat. Miután azonban tudom, hogy ő csak elnézte ezt az ügyet, azért bizton remélem és tisztelettel kérem is, álljon mellém, és segítsen nekem, Jiogy a földmívelésügyi miniszter urat meggyőzzük arról, hogy tévedett és rábírjuk arra, hogy ennek a tiszteletreméltó családnak kérelmét teljesítse. A t. miniszter.urak gondoljanak arra, mi lehet a következménye ennek az eljárásuknak. A gyermektelen és egygyermekes szülők joggal fognak rámutatni erre taz esetre és azt fogják mondani: miért adjunk mi a hazának több gyermeket» amikor az a haza a sokgyermekes családokról, ha bajba kerülnek, nem gondoskodik? Azt fogják mondani: azért adjunk mi az országnak gyermeket, hogy koplaljon, (meztelenkedjék? Hiszen Takács János esete kitanított bennünket, hogy nem érdemes az isteni és emberi törvényeknek engedelmeskedni. íme, a t. miniszter urak, ilyen eljárásnak ezek lesznek a következményei. Interpellációm a következő (olvussa): «Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi és m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter urakhoz Takács János monoki törpebirtokos kérelmét illetőleg, akinek 11 élő gyermeke van. 1. Kérdem a m. kir. földmívelésügyi miniszter urat, hajlandó-e eredeti álláspontját megváltoztatva, Takács János törpebirtokos monoki lakos kérelmét teljesíteni, amely szerint a földbirtokrendezés során részére juttatott Öt hold földnek még hátralévő ára, tekintettel gyermekeinek nagy számára, neki elengedtessék? 2. Kérdem a népjóléti és munakügyi m. kir. miniszter úrtól, hajlandó-e gondoskodni arról, hogy a statisztikai hivatal révén az országban élő sokgyermekes családok — hat gyermektől felfelé — Összeirassanak a végből, hogy az állam részéről különleges gondoskodás tárgyát képezhessék?» Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr ő excellenciája kíván az interpellációra/ választ adni. Mayer János földmívelésügyi miniszter: Nagyméltóságú Elnök TTr! Mélyen tisztelt Felsőház! Amint bölcsen méltóztatnak tudni, a földreformról szóló törvény azon az egyik fő alapelven épült fel, hogy a megváltást szenvedő birtokosok a megváltott területnek teljes értőkét igényelhetiik. A másik fő alapelv az volt, hogy semmiféle jogcímen az igénylők ingyen földet nem kaphatnak. Ennek a két alapelvnek ofeaaz, hogy annak idején nem történt intézkedés abban az irányban, hogy a juttatandók közül bárkinek ingyen adhattunk volna földet. Gróf Széchenyi Aladár felsőházi tag úr ő méltósága Takács János monoki lakos, tizenegy gyermekes családapának azt a kérvényét, amelyben ő a földreform során részére juttatott öt hold föld árát elengedni «kéri, még a múlt évben hozzám juttatta. E kérelemre én azt a választ adtam, amelyet ő méltósága volt szíves itt ismertetni. En úgy nemzeti, szociális, valamint emberbaráti szempontból bármilyen tiszteletreméltónak tartom azt az álláspontot, amelyet ő méltósága ebben a kérdésben elfoglalt, és az intenciók szempontjából bármennyire egyetértek ő méltóságával, mégis kénytelen voltam neki azt a választ adni, és pedig azért, mert ebben a^ tekintetben fedezet egyáltalában rendelkezésemre nincs. Miután azonban egy kifejezetten népjóléti kérdésről van szó, pártoló átirattal a kérelmet áttettem a^ népjóléti miniszter úr ő nagyméltóságához, aki volt szíves bizonyos^ segítséget nyújtani a kérelmezőnek, ö méltósága interpellációjának indokolása kapcsán elmondja, hogy hogyan gondolkozott volna ő az én helyzetemben, és hogyan gondolkozott volna abban az esetben» ha népjóléti miniszter lett volna, és hogyan oktatott volna ,ki engem, hogyan és mily véleménynyel terjesztette vissza hozzám, mert hiszen felnőttek oktatása sokszor nem meddő dolog, hanem arra szükség van. Ebben az elméletben teljesen egyetértek ő méltóságával annyival is inkább, mert hiszen oly képességű ember nem létezhetik a világon,