Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-58

74 "Az országgyűlés felsőházának 58. ü lkozó végső konklúzióinkat megállapítsam. Amint látni méltóztatnak, a törvényjavaslat neim öleli föl a közigazgatásnak egész nagy jogterületét. Hiszen itt volna még a helyhatóságoknak, az önkormányzati testületeknek háztartási joga, amely szintén kiváló jelentőségű, hiszen bizonyos pénzügyi önállóság nélkül önkormányzatról szintén alig lehet beszélni. Egyéb kérdések is vannak, amelyekre részben már rá is mutattam, — például a köizgfazsratásl bíráskodás kiterjesztése,— de ezekre vonatkozóhig is megvan a remény, hogy mielőbb törvényhozási tárgyalás alá fo'í'nak kerülni. Ha tehát a javaslat nem is öleli fel a közigazgatás egész joganyagát, amiket felölel belőle azok a közigazgatási jognak mindenesetre igen jelentős kérdései, s olyan kérdések, amelyek a reformra leginkább és a legsürgősebben rászorultak. Már ez a körülmény egymagában véve ÍN elegendő ok arra, hogy a törvényjavaslat mielőbb tető alá juthasson. A törvényjavaslat egyes részei olyan fontosak, hogy alkalmasak volnának arra, hogy külön törvényalkotás tárgyai legyenek. Teljes tárgyilagossággal megállapíthatjuk azt is, hogy ez a törvényjavasiát minden kérdést nagy körültekintéssel és gondossággal igyekszik szabályozni. Es itt nem mulaszthatom el, hogy meg ne jegyezzem, hogy ebből a gondosságból jogés kötelességszerűen kivette részét Felsőházunk közigazgatási és közjogi együttes bizottsága is, amely a javaslatot alapos megvitatás tárgyává tette, nem abból a célból, hogy megakassza a törvényjavaslat további tárgyalását, (Ügy van! Ügy van! a középen.) hanem ellenkezőleg, hogy bizonyos jogi szabatosítási munkával tökéletesebb formát adjon a törvényjavaslatnak. (Ügy ran! a középen.) Teljes objektivitással állapíthatom meg, hogy ennek következtében ez a törvényjavaslat mostani formájában nemcsak elfogadható, hanem sikerült törvényhozási műnek is ígérkezik, amely azután fundamentumul fog szolgálni a továbbépítés munkájánál is. Mindezek alapján nemcsak előadói tisztemből kifolyólag, lia nem egyéni meggyőződésemből is javaslom és ajánlani bátorkodom a mélyen t. Felsőháznak, hogy ezt a javaslatot az együttes bizottság által proponált módosításokkal általánosságban és részleteiben elfogadni méltóztassék. (Helyeslés, éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Bezerédj István ő méltósága. Bezerédj István : Nagyméltóságú Elnök Ür ! Mélyen t. Felsőház ! Azt hiszem, mindnyájan egyetértünk abban, ho^y amióta ez a mélyen t. Felsőház megalakult, kevés ilyen fontos törvényjavaslatot tárgyaltunk, mint az, amely most előttünk fekszik és amely a közigazgatás rendezésének címét viseli. Ámbár a belügyminiszter úr ő excellenciája kijelentette, hogy ezt a törvényjavaslatot csak novelláris törvénynek kívánja tekinteni, azt hiszem, mégis tisztában lehetünk azzal, hogy ez nem más, mint a közigazgatási reform, az a reform, amellyel évtizedek óta foglalkozik a közvélemény és amelynek beterjesztését reménykedve, részben talán aggódva várták a közigazgatás tényezői. Éppen azért, mert ilyen nagyfontosságú törvényalkotásról van szó, nagyon érthető az a nagy érdeklődés, amelyet ez a törvényjavaslat első szövegének megjelenése óta keltett. Érthető lett az a sokféle kritika is, amely a törvényjavaslattal szemben minden oldalról felhangzott. Ezek után ne is méltóztassanak tőlem várni, hogy én a javaslat vitájába új szempontokat vagy új megállapításokat vigyek bele. Különösen nem teheése 1929. évi június hó 4-én, kedden. tem ezt az után a mélyreható alapos ^fejtegetés után, amelyet a törvényjavaslatra vonatkozólag a mélyen t. előadó úrtól az imént hallottunk. Én csupán, mint a törvényhatóságok egyik szerény kiküldöttje, leszögezni kívánom álláspontomat a törvényjavaslattal szemben, különösen pedig arra való tekintettel, hogy minő tendenciát, minő irányzatot látok én ebben a törvényjavaslatban az autonómiával szemben. Tudvalevőleg a törvényhatóságoknak és községeknek autonómiáját legutóbb az 1886 : XXI. és XXII. tc.-kel szabályoztuk, amelyek nagyjában és egészben véve jelenleg is érvényben vannak. Azóta, mint a mélyen t. előadó úr is jelezte, igen sok kísérlet történt a közigazgatás reformálására. Ezek a kisérletek azonban sohasem jutottak tető alá, olyan okoknál fogva, amelyek közismertek és amelyekre utalnom nem szükséges. Kérdés azonban most már az, hogy a jelenlegi viszonyok között mi tette ezt a törvényjavaslatot éppen most sürgőssé és aktuálissá. Erre is volt szíves az előadó úr utalni, amikor nagyon helyesen jelezte az önkormányzati életnek azt a pontját, amely a reformálást a legsürgősebben kívánta, és ez a törvényhatósági bizottságoknak jelenlegi összeállítása. Ugyancsak őtőle hallottuk, ami különben köztudomású tény, hogy ezek a törvényhatósági bizottságok jelenleg is még a régi, háború előtti szűkkörű választási rendszeren alapulnak, tehát mintegy anakronizmust képeznek. (Az elnöki széket gróf Széchenyi Rertalan foglalja el.) De ezzel kapcsolatban sürgős rendezést igényel a tisztviselők megbizatásának kérdése is, amely téren szintén egy bizonyos ex-lexszerű állapot uralkodik, amennyiben bölcsen méltóztatnak tudni, hogy általános tisztújítás az önkormányzatokban évtizedek óta nem volt tartható. Közelfekvő tehát a gondolat, hogy, ha már a törvényhozás ezeknek a kérdéseknek sürgős rendezésével foglalkozik, akkor a megalkotandó törvény a közigazgatás terére vonatkozó más, talán nem annyira sürgős, de szintén fontos területeknek a rendezésével is foglalkozzék. Az azután, azt mondhatnám, egyéni megítélés dolga, hogy mely kérdéseket tartunk erre a reformra megéretteknek és melyeket tartunk egy későbbi időpontra halaszthatóknak. Én őszintén megvallom, hogy ha már a törvényjavaslat ezen a téren ilyen messze ment, szerettem volna, ha még egynéhány kérdést felölelt volna. Idetartozik különösen a tisztviselőknek az előadó úr által szintén említett szolgálati pragmatikája, vagy legalább annak alapelve, amivel ebben a törvényjavaslatban nem találkozunk, továbbá az alsófokú közigazgatási bíráskodás kérdése, amelynek rendezése szintén külön törvényhozási intézkedésre vár. Viszont talán olyan dolgok is vannak ebben a törvényjavaslatban, amelyek nem egészen idevalók. Nevezetesen részemről nem helyeselhetem, hogy a törvényhatósági városoknak és vármegyéknek annyira egymástól elütő és heterogén intézkedési viszonyai egy és ugyanazon törvényjavaslatban nyertek szabályozást, holott a jelenlegi jogfejlődés az önkormányzatnak ezt a két szervét egymástól mindinkább eltávolítja. Talán nem szorosan a törvényjavaslatba valók azok az intézkedések sem, amelyek szorosan a községekre vonatkoznak, # miután a községi reformot itt, ebben a törvényjavaslatban nem kapjuk meg. De mindezek mellékes észrevételek, mindezek következnek a törvényjavaslatnak kifejezetten novelláris jellegéből, és remélhetjük s a legilletékesebb helyről történt kijelentés után várhatjuk is, hogy a köz-