Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-56

56 Az országgyűlés felsőházánál' 56. ülése 1929. évi március hó 14-én, csütörtökön. amely a végrehajtási utasításra vonatkozik. Méír egyszer felolvasom (olvassa): «Mondja ki a Felsőház azt, hogy a javaslat végrehajtása tárgyában kiadandó rendelet he szükségesnek tartja oly értelmű rendelkezés felvételét, hogy a gyógyhely jövedelme alatt csak annak a ja­vasiat 15. és 16. §-ában megállapított, tehát f a gyógyhelyi díjakhói és a községi hozzájárulás­^^ïïeszenra kardost, méltóztatnak-e ezt a határozati javaslatot elfogadni, igen vagy nem? Akik igennel szavaznak, legyenek szívesek fel­állani! (Megtörténik.) Többség. A határozati javaslatot a Felsőház elfoeradta. Természetesen a Felsőház a szakaszt is elfogadta. Kérem a jegyző urat, méltóztassék a szaka­szok sorszámát tovább olvasni. Kühne Lóránt jegyző (olvassa a 15—22. §-ok sorszámát; e szakaszokat a Felsőház hozzászó­lás nélkül elfogadja. — Olvassa a 22. § sorszá­mát.) Elnök: A 22. §-hoz Hadik ő excellenciaja kíván szólni. Gróf Hadik János: Tisztelt Felsőház! A 22. § azt mondja, hogy gyógyhelvlátogatók szá­mára gyalogutakat lehet kihasítani. Indítványt nem akarok itt tenni, de nagyon kívánatosnak tartanám, ha a miniszter úr ő excellenciaja nyilatkoznék a tekintetben, milyen veszély fe­nyegetheti itt a fürdő körül a birtokosokat. Milyen esetben fogja az a bizottság a főszolga­bíró elnöklete alatt kisütni, hogy most ezen a kerten vagy azon az erdőn keresztül utakat kell kisajátítani. Ez olyan beavatkozást jelent a magántulajdonba, amely esetleg veszedel­messé válhatik. Mit jelent ez a meghatározás? Hajlandó-e a miniszter úr ezt a legszűkebb kor Iátokra szorítani, hogy csak igazán indokolt esetekben, amikor a fürdőző közönség egész­ségügyi érdeke valóban megkívánja, fogják a kisajátítást keresztülvinni, mert különben ez a legnagyobb önkényre adhatna okot és a ható­ság részéről egyes emberek zaklatására is ve­zethetne. Elnök: A miniszter úr ő excellenciaja kí­ván szólni. Vass József Népjóléti és munkaügyi miniszter TOHWPW^PflSPI^RTOWÍrii Elnök TÜH^Hi^^P Felsőház! Ismét abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Hadik ő excellenciájával teljesen egy nézeten lehetek. Egészen természetes ugyanis, hogy ez a szakasz semmi mást nem intendál, mint azt, hogy olyan szituációban, amikor valamely gyógyforrás környékei vagy egy üdülőhelyen valamely ingatlan lenyúlik egészen annak közvetlen közelébe, esetleg va­lami nagyon szép erdő, pagony vagy más alak­jában, ott a tulajdonos ne zárkózhassak el az elől, hogy a legszükségesebb mozgási, sétálási szabadság a vendégek részére biztosítható le­gyen. A törvény kodifikátorának azonban esze ágában sines, hogy vadaskertbe behatoljon, zárt helyeken, a turisták részére utat törjön stb. Ez igazán nem jutott eszünkbe, úgyhogy azt hiszem, ez után a felvilágosítás után talán Hadik ö exeelleneiájának aggodalmai is el fognak oszlani. Elnök: A szakaszt a Felsőház elfogadja. Kérem a következő szakaszok sorszámának felolvasását. Kühne Lóránt jegyző (olvassa a 23—38. §-ok sorszámai'; a Felsőház e szakaszokai hozzászó­lás nélkül elfogadja* — Olvassa a 39. § sor­számát.) Elnök: A 39. §-hoz Hadik ő excellenciaja és társai módosítást jelentettek be. Méltóztassék Gróf Hadik János: Méltóztassék talán előbb felolvastatni az indítványozók névsorát. Elnök: ^Ha eltudjuk olvasni. (Derültség.) Joanovich Pál jegyző (olvassa): gróf Al­másy Dénes, gróf Széchenyi Bertalan, báró Inkey József, gróf Károlyi Gyula, Liptay Béla, báró Kornfeld Móric, Kiss Ernő, gróf Szirmay Sándor, Rakovszky Endre, gróf Hadik János, Teleszky .János, báró Harkányi János, gróf váry Elemér, Somssich Miklós, Darvas Béla, Zoltán Béla, Szigeti János. Gróf Hadik János: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Ennél a szakasznál legyen szabad reflektálnom arra, amit ő excel­lenciaja válaszolt az általános vitában elmon­dottakra. Először is kijelentette, hogy itt nem egy Hadik és Vass személyes harcról van szó, ha­nem houy ő i« azon az állásponton van, hogyha a Felsőház bölcs belátása úgy dönt, hogy az én javaslatom a helyes, akkor azt elfogadja és sze­mélves ellentétről nem lehet szó. Ez magától ér­tetődik, azt hiszem, nekem felesleges is volna ezt indokolnom, mert én alig emlékszem arra, hogy a legutóbbi időben valakit személyében támadtam volna. Nem csinálok pártpolitikát, nem támadom a kormányt személyi szempon­tokból sem összességében, sem személyeiben, ez tehát reám nem vonatkozhatik. Bizonyos furcsa benyomást kelt azonban a kérdésnek kiemelése. Mert ha a kormány ma arra az álláspontra he­lyezkedik, hogy mindenki, aki igyekezve az objektivitást megtartani, kritikát, bírálatot gyakorol egy javaslat felett, annak működése már személyes harc jellegével bír, az már tá­madás a kormány ellen, akkor ez nagyon szo­morú lenne. Hiszen a felett nem panaszkodha­tik a mai kormány, hogy valami borzasztó ellenzéke lenne akár az Alsóházban, akár a Felsőházban, mert minden javaslat úgy megy keresztül, ahogy akarja. A magam részéről ha valami javaslatot teszek, vagy macámévá teszek egy javaslatot, örülök, ha a bírálat minél szélesebb alapon in­dul meg; mert ha. az illetőknek, akik az én álláspontomat bírálják, nincs igazuk, ez meg­erősít engem abban, hogy nekem van igazam: ha t)t'di->- igazuk van. akkor elfogadom és mődo sítom saját álláspontomat. Remélem, hogy a mi­niszter úr ezt nem úgy értette, hoery már az is nagv sérelmet jelentene, ha valaki javaslatát bírálja. (Vass József munkaügyi és népjóléti miniszter: Nagyon világosan beszéltem!) Bírá­latra néha talán mégis szükség van, mert hi­szen tudjuk, hogy sok javaslatot meglehetősen gyorsan s néha pongyolán is szerkesztenek meg. nem árt tehát, ha valaki azokat bírálja. ö excellenciaja ezzel a 39. §-szal kapcsolat­ban, amely a hatósági kezelésben való átvételt kimondja, azt mondotta, hogy ez csak szűk korlátok között fog mozogni, hiszen fel van so­rolva, hogy^ milyen beruházásokat szabad csak eszközölni és hogy nem lehetnek túlnagyok azok, amiket követelnek. En ezeket a korlátokat sem taxatív felsorolás útján, sem másképpen nem tudom meglátni ebben a szakaszban és ha­tározottan állítom, hogy ezt a kérdést igenis, a fürdőtulajdonosok egyikének vagy másikának — már aki nem jól viselkedik — zaklatására le­het felhasználni akár a hatóság, akár más fóru­mok részéről. Ebben én mindig nagy veszedel­met látok Nem tartom megengedhetőnek azt, hogy a mi törvényeinkbe olyan rendelkezéseket lehes­sen becsúsztatni, amelyek hatósági önkényre adhatnak alkalmat. Természetes dolog, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom