Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-56
Az országgyűlés felsőházának 56. Ülése V. ságban is voltam bátor jelezni, bizonyos szélső ~adikális* szocialista meg bolsevista elvek mel- ! lett is lehet könnyen hangulatot kelteni egyes | kérdésekben. Sajnos, az én helyzetem meg van j nehezítve, mert ő excellenciája olyan gyönyörű j elokvenciával adja elő dolgait, hogy nekem igen nehéz azzal szemben egészen szárazon meg- | indokolni a szerintem azonban egészen helyes ; álláspontomat. (Derültség.) Nagyon veszedelmesnek tartom, hogy ebben | a kérdésben precedenst alkossunk. Ezt nem le- ; het és nem szabad megtenni, hiszen olyan sür- ] gös esetek nincsenek, amikor igazán hatósági j kezelésbe kellene venni a forrást. Ismétlem, 1<;ssék a forrásokat rendkívüli esetekben kisajátítani. Hogy a források esetleg fertőzve lesznek, hogy a forrástulajdonos nem gondozza ! őket 1 ? Erre megint vannak más policiális intézkedések, amelyek alapján azonnal el lehet rendelni, hogy a szükséges tisztogatások és a vizek j beszennyezése ellen való intézkedések sürgősen j megtétessenek. Erre vonatkozólaer van elegendő nagy szigorúságú törvényes intézkedésünk és j jogszabályunk. Magam részéről nagyon kérem, méltóztas- j sék az én indítványomat elfogadni. Csak az le- | het a veszedelem, hogy ez a javaslat vissza- j kerül a Képviselőházhoz, amire, mint minden j egyes esetnél voltam bátor az általános vitánál megemlíteni, az egész kormány, a miniszterelnök úrtól kezdve, minden miniszter azt mondja, hogy joga van a Felsőháznak a javaslatot visszaküldeni; ezzel szemben azonban minden javaslatnál az illető szakminiszter azt mondja, hogy: igen, igen lehet, csak ezt ne küldjék vissza, mert ebből baj lesz. Nagyon örülök, hogy a kormány a szüksé- ' ges intézkedések megtétele végett egymásután ; gyártja a javaslatokat, de az a szédületes gyorsaság azután gyakran az alaposság rovására i is megy és így történhetik bizonyos lesiklás. I En nem látok semmiféle veszedelmet abban, ! hogy ez a javaslat esetleg visszakerül a Képviselőházhoz. A különböző javaslatok tárgyalása között egy-egy félórára mindig igénybe lehet venni a Képviselőház idejét tisztán a sérelmes szakasz megváltoztatására. Ezzel meglesz a mi megnyugvásunk, hogy sem az ebben a szakaszban foglalt sérelmes intézkedés nem marad meg a törvényben, sem pedig a 46. § intézkedése, amely a kormányt önkényes törvényalkotási joggal ruházná fel. Indítványom a következő. Elnök: Módosítás! Gróf Hadik János (olvassa): Indítványozom a törvényjavaslat 39. § 2. bekezdésének törlését és annak helyébe a következő új szöveg telve- ! telét: «Ha a felhívás eredménytelen maradt,.a m. kir. minisztérium elrendelheti, hogy az ásvány- vagy gyógyvízforrás, illetőleg az ahhoz tartozó ingatlan és üzemi berendezés ezen törvény III. fejezetében megállapított rendelkezések alkalmazásával kisajátíttassék.» Elnök: A miniszter úr kivan nyilatkozni! Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Hadik ő excellenciája olyan szeretetreméltósággal méltóztatott a kérdéssel foglalkozni, hogy még majdnem engem is levesz a lábamról ebben a kérdésben. Igen szeretném, ha át tudnék állani az ő okfejtésének talajára, sajnos, azonban, nem vettem észre egészen ridegen mérlegelve a dolgot, hogy olyan új argu- I mentumot sorakoztatott volna fel ő excellen ciája a saját álláspontja mellett és az enyém- I nek megdöntésére, amelynek átütő ereje tényleg I *29. évi március hó 14-c», csütörtökön. 57 azt eredményezhette volna, hogy én magam is leszereljek. Bátor vagyok csak még egyszer utalni arra, hogy a végrehajtási utasításban pontosan körül lehet írni, hogy mik lesznek azok az elementáris jellegű beruházások, amelyek nélkül nem lehetséges az illető veszedelmeztetett forrás állagát vagy veszedelmeztetett forrás gyógyhatását megmenteni; valamint azt is meg lehet pontosan állapítani a végrehajtási utasításban, hogy idő szempontjából ez a hatósági kezelés meddig tartson. Semmiesetre «ein tovább, mint a med« dig ezek a legszükségesebb intézkedések meg nem tétettek. Ha figyelembe méltóztatik venni még azt, hogy a hatósági felhívásban az ilyen elemi jellegű intézkedés végrehajtására két esztendő adatik, akkor valóban annál a tulajdonosnál, aki a két évet engedi leperegni a nélkül, hogy gondoskodnék a legelemibb dolgokról, indokolt az, hogy a hatóság belenyúljon a kérdésbe. (Gróf Hadik János: De akkor nem sürgős! IIa két év adatik, abból az látszik, hogy nem sürgős!) Ügy van! Ha Hadik ő excellenciája így argumentál, akkor nagyon labilis útra vezet minket, nevezetesen szemközt fordítom ezt a megjegyzését saját korábbi felfogásával, amikor nem akart semmiféle beleszólást engedni, különösen bosszú időre, a magánjogi viszonyokba. Ha tehát azt méltóztatik kívánni, hogy két év helyett adjak két hónapot, a legnagyobb készséggel járulnék hozzá. Azonban nem ez az, amire én konkludálni akartam, hanem az, hogy feltétlenül szükséges a hatósági beavatkozás. Mármost igaz. hogy egyik fajtája a beavatkozásnak a kisajátítás; de legyen szabad megint rámutatnom arra, hogy a kisajátítás nagyon hosszúnyelű fejsze, ós nem is tudom, vájjon ennek a fejszének n nyelét olyan könnyen kézbe lehetne-e venni és vájjon az államkincstár lesz e ilyen esetben mindig abban a helyzetben, hogy a szükséges, esetleg igen tetemes vagyont feltételező összeget rendelkezésre tudja adni. fin kételkedem. tehát félek attól, hogy időközben tönkre megy az a forrás vagy egyéb természeti kincs. Ezért szükség van erre a felbatalinazásra, bogy az átmeneti időre az elemi jelentőségű feltételek megteremtése céljából hatósági kezelésbe ve gyük az illető természeti értékei Ismétlem, t. Felsőház, nem csinálok sen; ebből, sem más kérdésből presztízskérdést, és Hadik ő excellenciája nem egészen úgy méltóztatott értelmezni az én előbbi felszólalásomat, ahogy én akartam és ahogyan valameny nyien értettük, amikor magam rámutattam arra, hogy ez ne egy Hadik—Vass-féle harc legyen, (li a nem kizárólag az érvek háborúja. (Hcli/cslcs.) Mondom, t. Felsőbáz, én magam nem csinálok presztízskérdést, ő excellenciája se csináljon a maga részérő] ellenzéki presztízskérdést, hanem legyen ez tisztán az érvek csatája. (Hclj/rsJés.) Én kénytelen vagyok végeredményként kijelenteni, hogy a magam részéről nem látom olyan átütő erejű éknek Hadik ő excollonciájn argumentumait, hogy engem eredeti felfogásomtól eltérítenének. Egyébként méltóztassék a 1. Felsőház bölcsességének dönteni. (Helyes lés.) Gróf Hadik János: Tisztolt Felsőház! Csak röviden akarom megjegyezni azt, hogy ő excellenciája beszéde közben tett az a megjegyzésein, bogy itt két évi idő van, és ebből látszik, hogy az ügy nem sürgős, — abból a szempontból volt fontos, hogy tényleg magát az intézkedést azzal méltóztatott indokolni, hogy sür-
