Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-56

40 'Az országgyűlés felsőházának 56. ülése 1929. évi március hó 14-én, csütörtökön. tonfüredi Balatoni Szövetség: üdülőházának mintáiiára épülne az meg, a magyar királyi kincstárnak bizonnyal leghasznosabb befektetése is lenne, Esterházy Pál herceg ő főméit ósága pedig nevét megörökítené e nagylelkű gesztusával. A törvényjavaslatot elfogadom. (Éljenzés.) Elnök: Szólásra következik Szigeti János ő méltósága. Szigeti János: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen tisztelt Felsőiház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a magyar törvényalkotásban körülbelül a fiúméi cápának szerepét játszotta, mert amint Óvári tisztelt előttem szólott felsőházi tag úr mondotta, körülbelül négy évtizeden át jóformán minden egyes kormány programmjában feltűnt, azután ismét eltűnt, hogy egy új kormánynak a programmjában ismét felibukkanjon. Ez a cápa most Vaiss^horogra került, előttünk van és úgy látjuk, hogy se nem veszedelmes, se nem szörnyűséges. örömmel üdvözlöm a törvényjavaslatot, mert közegészségügyi, idegenforgalmi és így közgazdasági szempontból is rendkívül fontosnak tartom. Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy a törvényjavaslat célja egyrészt a közviszonyoknak a jog, az erkölcs és álfallábau a közérdek szempontjából való rendezése, másrészt és főként azonban a nemzeti és gazdasági társadalomban egészséges élet fakasztása, fejlesztése és rendezése. Ha azt vizsgáljuk, hogy ennek a gazdasági fejlődésnek melyek a faktorai, akkor azt látjuk, hogy elsősorban maga az érdekeltség, azután máNod.sorban a gazdasági erőforrások és harmadsorban a közületek. Ami a fürdőügynek gazdasási részét illeti, meg kell állapítanom, hogy az érdekeltség a maga részéről mindent megtett az úgynevezett fürdőkultúrának megteremtésére. Elég lesz talán, ha csupán a Balatonra mutatok rá.. A Balaton partján a földbirtokosok parcelláztak, a fürdőegyesületek — jobbára a középosztálynak megtakarított filléreiből — utakat építettek, fásítottak, strandfürdőket létesítettek, és így tovább. Nagyszerű tevékenységet fejt ki a Balatoni Szövetség is, amely túlmenve a puszta programadásnak és ötlettermelésnek területén, Balatonfüreden egy üdülőházat létesített és pedig szövetkezeti alapon, amely minden tekintetben teljesen bevált ós valóban mintaszerűnek tekinthető. Sajnos, a gazdasági erőközpontokról, nevezetesen a bankokról, nem lehet ilyen dicsérő módon megemlékeznem. Ebben a tekintetben szintén csatlakozom előttem szólott Övári felsőházi tag úr okfejtéséhez és teljesen aláírom a népjóléti miniszter úr szavait a bankokról, amelyekért a Tébe jólfésült urai jóformán párhajra hívták ki a papminisztert. A bankok nem vették ki kellőkép a részüket a magyar fiinlőfejlesztés irrankájajból. (Pedig egy éber bankigazgató egyszer azzal dicsekedett, hogy mindazt, ami szép dolog van Magyarországon, a bankok csinálták. (Felkiáltás a közéven: Abszurdum ) Ennek következtében valószínűleg a magyar délibábot is a bankoknak köszönhetjük. (Derültség.) Talán Balatonföldvár az egyetlen hely, ahol az egyik bank nagyobb érdekeltséget vállalt egy bizonyos ideig, amikor azonban ez nem mutatkozott eléggé lukratívnek, azt is faképnél hagyta. Én útíV tudom, hogy a cseh bankok annakidején 3—3 ós fél, talán 4 százalékos pénzzel segítették a hírneves cseh fürdőket, Karlsbadot, íYiarienbadot. Uyesvalamire kellene gondolnunk — természetesen mutatis mutandis — a magyar bankok részéről is. Hibául kell felrónom, hogy amikor a magyar kormány annak idején nagy összegeket bocsátott a magyar bankoknak rendelkezésére, amelyeket azután valorizálatlanul kapott vissza, ezt az alkalmat nem használta fel arra a közismert szelíd nyomásra és nem gondoskodott arról, hogy a bankoknak egy része megfelelő beruházásokat eszközöljön a magyar fürdőkultúra javára. Éppen ilyen szelíd nyomást lehetett volna gyakorolni annak idején a Déli vasútra is. amely — mint emlékezetes — a Sem meri ngen, Abbáziában óriási építkezéseket, beruházásokat eszközölt, nagyszerű mondain fürdőhelyeket létesített. Ezzel szemben a 70 kilométer hosszú Balaton partján abszolúte semmiféle ilyen beruházást nem tett. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Sőt a fürdőhelyek megállóhelyeinek létesítését is ahoz kötötte, hogy a község viiíi'y az érdekeltség megfelelő pénzbeli segítséggel járuljon hozzá. Objektíve azonban természetesen meg kell állapítanom azt, hogy ebben a tekintetben a mai vezetőséír mentalitása teljesen megváltozott. A közületek közül a községek, fájdalom, vajmi keveset tettek a fürdőügynek fejlesztésére. Szinte hihetetlen az a vakság, amellyel a vezetők — tisztelet a kivételeknek — meg voltak verve, amikor nem tudták eléggé beleoltani a nép tudatába, hogy a fürdőügy fejlesztése milyen közvetlen haszonnal jálr magára az ottani lakosságra is. A magyar kormány a régebbi időben azt a hibát követte el, hogy nagy beruházásokat tett nemzetiségi vidékeken — elsősorban természetesen a Tátrára és Herkulesfürdőre kell gondolni — és a színmagyar vidékeket, talán azért, mert azok akkor ellenzékiek voltak, ebből a szempontból meglehetősen figyelmen kívül hagyta, mostoha elbánásban részesítette. Megvallom, hogy a megfelelő gondoskodást ezen a téren még ma sem látom. Elismerem, hogy Lillafüred szép hely és egy európai nívójú szállodára ott szükség van, noha a telep maga nagyobb arányú fejlesztésre nem alkalmas. Ezzel szemben azonban a beruházási programban nem látok egy tételt sem, amely a Balaton mellett egy állami standard épületre vonatkoznék, amely quasi mintául szolgálhatna az ottani magánépítkezésnek. Lehet, hogy a kormányt — amint Övári barátom mondotta — megtévesztették azok az ajánlatok, amelyek időnkint fel-felbukkannak angol és holland részről, és amint a népjóléti minisz ter úr említette, most újabban egy német társaság részéről. Én azonban Tamás vagyok ezeknek a vállalkozásoknak sikerében, illetőleg komolyságában, ha csak a kormány arra nem határozza el magát, amire Hadik őexcellenciája célzott, hogy t. i. játékengedélyt ad valamely banknak. (Gróf Hadik János: A magyar középosztálynak csak ez kell!) Készséggel elismerem, hogy egyes miniszter urak igen sokat tettek a Balaton érdekében, így Wnlko és Herrmann miniszter urak a bála toni körút építésével rendkívüli érdemeket szereztek. Igaz, hogy ez a balatoni körút máris szűknek bizonyult és rettenetes hibája az útépítésnek és főleg az útfentartásnak az, hogy az autók különösen a hét végén, azután vasárnap és hétfőn átszáguldván a balatonmenti fürdőhelyeken, olyan rettenetes port vernek (;tt fel, hogy az ott .-tartózkodást szinte lehetetlenné teszik és egyáltalában nem segítik elő az úgynevezett fürdőkultúrát, még kevésbbé a közegészségügyet, végeredményében a magán-