Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-56

Az országgyűlés felsőházának 56. ülése 1929. évi március hó lé-én, csütörtökön. 41 egészséget, amelyéri az emberek tulajdonképpen felkeresik ezeket a fürdőhelyeket és pénzáldozatokat hoznak. Kétségkívül lendületet hozott a közlekedés javítása terén — amiről igen elismerő módon kell nyilatkozni — az új halatontayi gőzhajózás, amely modern és nagyon szép jármüveket állított be a közlekedés szolgálatába, amelyek minden igényt igazán kielégíthetnek. Mayer János földmivelésügyi miniszter úr a kikötők építésével feljlesztette a közlekedést, azonban úgy látszik, hogy a pénzügyminiszter ár nem bocsát elég pénzt rendelkezésére, hogy egy igen fontos feladatot, t. i. a part védelmet megoldhassa .Itt van azután a part ment I fásítás ügye, ami állítólag el van rendelve egyes területeken, de igen lassan halad előre, pedig erre különösen a Balaton somogymenti oldalán rendkívül nagy szükség volna. Tihany fejlődését József főherceg áldozatkészsége mellett Klebelsberg kultuszminiszter úr segítette elő a magyar állami biológiai intézet felállításával. Ez a fényűző épület azonban megcáfolja azt az ismert mondást, hogy a tudósnak kevés a vágott dohánya. Azt hiszem, hogy ennek az épületnek árából lehetett volna talán egy szállodát is építeni, amely az igényeknek megfelelt volna s az ottani különben csinos, de kisterjedelmű szálloda mellett valóban szolgálatot tett volna az idegenforgalomnak a Balaton ezen részén, amely szépség dolgában vetekedik az olasz tavak szépségeivel. A népjóléti miniszter úr, talán a pénzügyminiszter úr takarékossága miatt, nem sokat tehet a Balatonért. A szántódi gyermeküdülő szélnek-esőnek kitett épületcsoport, hiszen nincs egyetlen fa, amely a rekkenő hőségben enyhet adna. A kenései szanatórium nem alkalmas a betegek számára. Szintén a pénzügyminiszter úr szűkmarkúságának kell tulajdonítani, hogy a népjóléti miniszter úr a derekasan, valóban példás buzgalommal működő Balatoni Szövetséget anyagilag nem támogatja, hacsak azzal nem, hogy a Balaton című folyóiratra egy példányban előfizet. (Derültség.) Az objektív igazság érdekében azonban dicsérettel kell felemlítenem, hogy a miniszter úr nemrégiben a szövetség üdülőházában egynéhány szobát biztosított a beteg tisztviselők részére. Nem ellentétek szítása, hanem a tárgyilagos igazság kedvéért kell megállapítanom, nogy a székesfőváros tisztviselői segítőalapjáoól Balatonkenesén üdülőhelyet létesített, amely valóban mintaszerű és amely az itt járt idegenek teljes elismerését és dicséretét érdemelte ki. Mintaszerű a balatonfonyódi gyermeküdülőtelep is, amelyet leánygyermekek s

zámára bővítenék ki. A Balaton ma kétségkívül egyik legnagyobb természeti kincsünk, amelyet az idett'enforgalom szempontjából és a külkereskedelmi mérleg javítása szempontjából okvetlenül fel kell karolni. Örömmel kell megemlékeznem arról, hogy az utóbbi időben az idegenforgalom kétségkívül emelkedett a Balaton mellett, mert magam is tapasztaltam, l

U)

gv különösen angolok, hollandok, németek 08 osztrákok szívesen felkeresik a Balaton l);i

rtjait. A Balaton tehát megérdemli, hogy j

12 állam, illetőleg a kormány minden tőle telhető eszközzel támogassa. Ez a támogatás •'Isösoi-ban abban állana, hogv a kormány a Halálon fejlesztésére egységes kormányzati programot állapítana meg, tehát magát a fejlesztést egy egységes problémának fogná fel. Kétségtelen, hogy ezen a téren már történtek kisérletek. t. i. annak idején kormánybiztos kiküldésével és most a balatoni bizottság megalkotásával. El kell ismernünk, hogy Spur István, a volt kormánybiztos, a maga részéről nagy buzgalommal, lelkiismeretességgel, hazafias érzéstől és a Balaton szeretetétől vezetve mindent megtett, fájdalom azonban, a kormány sem pénzt nem bocsátott rendelkezésére, sem impériuma nem volt ós ennek következtében nem tudott eredményt elérni. A jelenlegi bizottságnak szintén nincsen pénze, nincs hatalma, csak esetleg közigazgatási rendelkezésekkel tud az állapotokon itt vagy ott némiképpen segíteni. Az egységes koncepcióra, nézetem szerint, feltétlenül szükség van és ennek elsősorban a parcellázás kérdését kellene felkarolnia. Megtörtént ugyanis, hogy a Balaton mellett egy 11 kilométeres területen az Égisz égisze alatt álló részvénytársaság parcellázott anélkül, hogy — saját házait kivéve—egyáltalában fásított volna és hogy egyáltalában valamilyen közteret hagyott volna ezen az óriási területen, úgyhogy most, amikor egy kápolnát akarnak ott építeni, az ahhoz szükséges telket közadakozásból kell megszerezni. Ez lehetetlen állapot. Idetartozik a fásítás kötelezettségének statu alá

sa is. Mint említettem, ez a telek, az utakkal együtt körülbelül 60 kilométer hosszúságii és csak egynéhány rövid utcában, ahol épületeit elhelyezte, f ásított, a többi helyeken a fürdőegyesületnek kellett a garasokat összeszedni, hogy a strandon és egynéhány főutcán, egy bizonyos részre a fásítást eszközölje. Természetesen, anyagi eszközei nem voltak erősek ahhoz^ hogy ezt az óriási területet befásíthatta volna. Szinte helyrehozhatatlan hiba, hogy a tópart mellett út céljára az állam nem sajátított ki megfelelő telkeket s ennek következtében a helyzet ma az» hogy a Balaton egvos részein csak szűk sikátorokon lehet kijutni a Balatonná és csak egy kis részen lehet magát a Balatont élvezni. Egy másik hibája annak, hogy annak ide jén az állam nem sajátította ki ezeket a part menti t(»fületeket az, hogy magas vízállás esetén, amint ez ismételten előfordult, a pari mellett közvetlenül épült villákat a víz alámosta, télen pedig a jégár, mint pl. Balatonzamárdin történt, egyszerűen razirozta azokat az épületeket, amelyek közvetlenül a tó mellett feküdtek. Szükséges volna tehát a kisajátítás, illetőleg a vízjog szabályozása ott, hol valamely nagyobb létesítmény nem tud part hoz jutni. Itt említem fel, hogy a Vitézi Szék valamelv osztálya Szepezden egy 8400 négyszögöles telket akar megszerezni és ottan fürdőtelepet létesíteni, azonban nem tud parthoz jutni, mert a telektulajdonos nincs a partjog birtokában, a másik telektulajdonos pedig, aki a vízjog birtokában van, nem akarja ezt a vízjogot átengedni. Ilyen esetekben, azt hiszem, jogosult, talán Hadik őexcellenciája is helyénvalónak találná a magánjogba való bizonyos belenyúlást, amikor ilyen nagy érdekekről van szó. (Gróf Hadik János: A kisajátítás terén igen, de a fennálló jogszabályok szerint! Az ellen nincs kifogásom!) A fejlődést nagyban fokozná, ha az állam a fürdőegyesületeket olcsó vagy kamatmentes kölcsönökkel támogatná. Ez nem volna inproduktiv befektetés, mert ha a fővárosban •\y állam vagy maga építkezik, vagy pedig az építkezési elősegíti, rzt azért teszi, hogy munkaalkalmat teremtsen, s végre is nemcsak a fővárosban magában, hanem a vidéken is szükség van ilyen munkaalkalmak megteremtésére-