Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-56

Àz országgyűlés felsőházának 56. ütése il lőházhoz felterjesztett, amelyek soha mésr csak képviselőházi tárgyalást sem értek meg, mindig elsüllyedtek az irattárban. Most, amikor végre itt van, a magam részéről csak örülni tudok, hogy negyven év múlva, hetvenesztendős koromban végre megértem azt a napot, hogy itt tárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot. Mélyen t. Felsőház! Ami ebiben a törvényjavaslatban benne van, mind jó és nincs benne egyetlenegy felesleges szakasz. Ami nincs benne, azt kritizálni lehet, mert hiszen az igazságos kritika az ügynek csak előnyére válhatik és azért senkinek sem fájhat; míg az igaztalan, méltánytalan kritika az ügynek csak kárára válik. Én tehát bátorkodom megemlíteni, hogy & magyar fürdők és éghajlati intézmények lévén tulajdonképpen csak az igazi egészségügyi intézmények, a gyógyhelyek, az üdülőhelyek is, amelyek ezek után következnek, olyan szerencsésen vannak beillesztve ebbe a törvényja; vaslatba, hogy ez nagy fejlődést fog előidézni az egész országban, ahpl ilyen üdülőhelyek vannak, mert az üdülőhelyek javára is megadja a törvényjavaslat azt a jogot, amelyet megad a gyógyhelynek, tudniillik a gyógydíjszedés jogát, megadja az adókból, pótadókból azt a bizonyos részesedési jogot» ezáltal nagy előnyre tesznek szert és bizonnyal erősen fejlődni is fognak. Megadja a kényszertársulási jogot, az önkéntes társulási jogot is, ami mind szükséges, mert a magyar embernek vérében van, hogy kényszeríteni kell sok igen okos és jó dologra és én őexcellenciájával ellenkező véleményen vagyok abban a kérdésben is, hogy ne lehessen bizonyos kötött szabály mellett a tulajdonost utasítani bizonyos dolgok véghezviteléreHiszen a magyar ember Pató Pál úr módjára szeret mindent csak a régiben hagyni, és őt, a magyar embert magát is kényszeríteni kelj, hogy úgy mondjam, saját javának előmozdítására. Én tehát a törvényjavaslatot ebben a szakaszában nem tartom hibásnak. Mi balatonvidékiek bálával tartozunk a t. népjóléti miniszter úrnak, hogy épen Budapest fürdővárosra és a Balaton vidékére nézve nem a törvénnyel ellenkező, hanem a törvény szellemével egyező bizonyos kedvezéseket nyújt a földbirtokosoknak. A Balaton vidékének angol pénzzel való ellátásáról ismételten hallottunk évtizedek óta, de az angol pénz soha ide meg nem éirkezett. Most a mélyen t. népjóléti miniszter úr a felsőházi bizottság tárgyalásán német tőkének a Balaton vidékére való özönléséről tett említést. Én nem nagyon bízom sem a németben, sem az olcsó német tőkének Magyarországra való beözönlésében, (Gróf Hadik János: Ha játékbankra kap engedélyt, akkor igen!) sőt szent meggyőződésem szerint, meg kell kérdeznem. I báirt mirevalók ezek a nagy budapesti bankok, a Kereskedelmi Bank, a Hitelbank, az Eszkompte Bank. a Földhitelintézet, a Pesti Hazai"? Csak arra, hogy vidéken intézeteket affil.iáljanak, arra, hogy mindenütt azi országban fiókokat állítsanak fel. és hogy némelyek rémségesen nagy igazgatósági fizetéseket élvezhessenek ? [teiKiaitúsok a joOOKúzepen: AZ a \ fő!) Bocsánatot kérek, hazafias kötelesség az, l<<>n.v elmenjenek a magyar gyógyhelyekre, a Balaton vidékére és ott olcsó kölcsönöket, 8 százalékos 28 éves törlesztési kölcsönöket engedélyezzenek, amelyektől fel fog azután viráf°u!í* a Balaton vidéke, ők pedig azért megtalálják a maguk hasznát is. Példát tudok felhozni, sőt bizonyítani is 29. évi március hó 14-én, csütörtökön. S9 tudom, hogy kevés haszonnal való megelégedés mellett nagy és szép dolgokat lehet ott létesíteni. Egy vidéki pénzintézet három évtizeden át egy kis szőlőhegyből bámulatraméltó szép gyógyhelyet létesített, ötszáznál több villa épült, középületek emeltettek, községháza, iskola, templom, orvosi lakás, csendőrlaktanya és mindez annak az egy pénzintézetnek 8%-os 23 éves törlesztéses kölcsönével létesült, anélkül, hogy bármiféle állami kedvezmény lett volna. De volt jó szív, volt akarat és egy csodás szép hely fejlődött a Balaton mellett. Annak a kis gyógyhelynek a neve Balatonalmádi, a pénzintézet pedig, amely ezt a csodát létesítette, amely soha egy krajcár kárt neu szenvedett, amely végrehajtást, árverést soha nem foganatosított, de a maga csekély kevéske hasznát mindig megtalálta; a Veszprémi Taka rékpénztár. (Élénk tetszés.) Én mondom, jöjjenek ezek a t. nagybankok a Balaton vidékére s elégedjenek meg csekély haszonnal. Ott eddig csak kisemberek, középosztálybeliek és vidéki pénzintézetek létesítettek valamit, egyetlen nagy pesti pénzintézet jött edidg a Balaton mellé, hogy egy nagy repülőteret létesítsen. Mi, a Balatoni Szövetség, mindent elkövettünk, hogy megkapja jó olcsó pénzért azt a nagyszerű telepet s hogy a Balatonnál egy nagy repülőtér létesüljön. Mi lett a vége? Az olcsó pénzen kapott nagy telkeket IV Ipa reel Iázták, busás haszonnal eladták és abszolúte nem hagytak maguk után említési*' méltó nyomot, sőt! . . . Igen t. Felsőház! Ebből azt a következtetést vonom le, hogy a hazafiságot nagyon könnyű dikciókban elmondogatni, de a hazafiságot megvalósítani ilyen dolgokkal kell. Ezek a nagybankok tartsák kötelességüknek, hogy a Balaton vidékéből paradicsomot létesítsenek. Sok panasz, még több keserűség mutatkozott és igen sok tanakodás történt a balatonvidéki, egyáltalán a dunántúli gyönyörű szép hegyeknek lehordatása, kavicsul való felhasználása tekintetében. Áldás és átok helyett néz zünk egy kicsit körül, hogy történt a lcgna gyobb elrontása a legszebb magyarországi hegynek, a Badacsonynak. Két oldalról megkezdetett, lehordatott és elvitetett. Ha az ember csak átkozódni akar és kritizálni akar, azt is nagyon könnyen megteheti. Ha azonban a Badacsony-hegy mellett levő két kis község'í, Tördemicet és Badacsonytomajt megnézziik, akkor alighanem megváltozik a felfogásunk. Gombamódra szaporodnak ott a szép kis piros háztetők, a magyar stílű házacskák és kertecskék. Miből? Nem is a bankok pénzéből, hanem a szegény bányamunkásoknak keresetéből létesültek. És ezek az internacionalisták, akik a kommunizmus alatt kommunisták voltak, most mind tisztességes, becsületes, jó magyar hazafiakká váltak, mert házuk, kertecske j ük, földjük van. Köszönhetik ezt jó lelkipásztoraiknak, jó tanítóiknak és a jó jegyzőknek, akik ebben a két községben a nép igazi barátai. Ezt az áldásthozó munkát Magyarország legnagyobb földesura, herceg Esterházy Pál ő főméltósága még tetézhetné azzal, ha gróf Széchenyi István mintájára, aki egy szavával a Magyar AKademiát létesítene, lelaïlana es a badacsonyi hegytetőn lévő gyönyörű szép erdejéből 100 kat. holdat és pénzben, mondjuk, csak 2 milliárdot a magyar királyi kincstárnak ajándékozna, a népjóléti miniszter úr kötelességévé tevén azt, hogy ott egy népszamatóriumot építsen, amely 'büszkesége, ékessége lenne ennek az országnak; és ha, nem lillafüredi mintára, hanem egyszerűen a hala-