Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-55

32 Az országgyűlés felsőházának 55. ülése U);J9. évi március hó 13-án, szerdán. társadalomnak és a kormánynak együttműködnie. Mert végre is a társadalmi erők azok, amelyek kitermelik a gondolatokat, a kormány pedig az az erő, amely keresztülviheti azokat. Kérném tehát a miniszter urat, hogy nekünk ebben legyen segítségünkre, hogy mi a Budapest Fürdőváros Egyesület és a többi egyesületek karöltve, egyetértve működhessünk a kormánynyal olyan dolgokban, amelyeknél a kormány nem tud annyira hatni, mert hiszen a mi szálaink elfutnak az egész társadalomhoz, annak minden rétegéhez. A népegészségüggyel igen behatóan foglalkozott a miniszter úr ő excellenciája, s igen helyesen, hiszen ma a néo, az elmúlt 10 év folytonos megrázkódtatásai folytán, úgy leiKileg, mint testileg tényleg nagyon beteg. Éppen ezért tartom végtelenül szerencsésnek és végelenül jónak, hogy mi, a társadalom és a kormány, együttes erővel akarunk segíteni népünkön, fel akarjuk rázni a nép beteg lelkületét és meg akarjuk mutatni, hogy túlteszünk a szovjet fürdőpolitikáján, mert mi Igenis egységesen, a néppel együtt akarunk dolgozni. Azt a közmondást, hogy egészséges testben egészséges lélek, vonatkoztathatjuk az ország lelkületére is, és azt mondhatjuk, hogyha egészséges nép test lesz, amelyet a sportokkal, gyógyfürdőkkel és üdülőhelyekkel hozunk létre, akkor egészségesebb és erősebb lesz a néplélek is. (Elénk helyeslés.) Ha az itteni fürdőket a törvény és^ a mi társadalmi továbbmunkálkodásunk révén úgy fogjuk rendezni, hogy több külföli jöjjön ide és a fürdőket olcsóbbá tesszük a munkásság, de általában a magyar polgárok részére is, akkor az a bilánsz, amely ma úgy áll, hogy több magyar ember megy külföldre, mint idegen jön ide be, idő multán talán egyenleges mérleget fog mutatni. Erre nagyon szükségünk van és ezt minden erővel keresztül kell vinni. Fölvetem itt azt a gondolatot, hogy fürdő" politikánk első és talán legfőbb feladata legyen, amiről már ő excellenciája is gondolkozott, egy fürdőkórház létesítése, ahol a középosztályt lehessen gyógyítani és lenne egy belföldi osztály és egy elegánsabb külföldi osztály, mint egészen egyedülálló intézmény. Szerettem volna és ki akartam erőszakolni, hogy a nemzetközi kongresszus alkalmával, amely ősszel lesz, már mintegy kényszerítő körülményként letehessük az alapkövet. Nem tudom, hogy ezt megtehetjük-e, pedig ez morális kényszer lenne, hogy tovább dolgozzunk a fürdőkórház létesítése érdekében. Én a törvényért köszönetet mondok, mert látom benne, hogy minden körülményt iparkodik figyelembe venni és Magyarországon is megvalósítani a külföldi államok törvényeinek azokat a rendelkezéseit, amelyek az életben már beváltak, igyekszik azoknak minden jó oldalát ennél a törvényjavaslatnál figyelembe venni, mintegy virágcsokorba gyűjteni. De e mellett éppen a miniszter úr kitűnő érzéke folytán eredeti és új az egész törvényjavaslat. A fürdőpolitika másik fontos kérdése Budapest és a Balaton rendezése. Amint látom, ebben a fürdőjavaslatban nincs eléggé szabatosan előírva, hogy a Balatonnál hol kell megkezdeni a munkát. Mert ott valahol mégis meg kellene kezdeni egy támadási pont kiépítését, ahonnan azután tovább indulhatnánk. En ismerem a Balatont, jártam ott, sokat fürödtem ottan, de sajnos csak a tóban, mert sok hotelben — ami fatális és kényes dolog — nincsen fürdő. En úgy gondolom, hogy pár helyen, így Balaton földváron, azután Bélatelepen, ahol legszebb a kilátás és Balatonfüreden kellene megkezdeni azt a fürdőpolitikát, hogy a fürdőket teljesen nemzetközi nívóra emeljük. Láttam a zürichi tavat, végigmentem rajta és örült a szívem, hogy az a szép tó mily gyönyörű természeti keretben, hegyek között van. A tó körül villaváros és a tó végén maga Zürich, mint legszebb gyöngye ennek a tónak. Idővel talán Keszthelyt lehetné ezzé fejleszteni, azonban nem tudom, hogy ez lehetséges lesz-e majd az eliszaposodás miatt. Mindenesetre, ha egy ponton megkezdjük, talán 50 esztendő múlva szintén egy második zürichi tavat fogunk létesíthetni. Második fontos dolog az, hogy nekünk nem szabad annyira Nyugatra támaszkodnunk ebben a kérdésben, hanem inkább a kis keleti országokra: Romániára, Bulgáriára és Törökországra, ahol kisebb a kultúra és onnét kell idecsalogatni az embereket, mert ők a rosszabb után valamivel iobbat fognak itt találni, tehát jól fogják magukat érezni. Ez tehát az egyik legfontosabb teendőnk ebben a kérdésben. Szóval koncentrációra van szükség. Van még egy kényes kérdés itt, az tudniillik, hogy bizonyos adókedvezményekben részesíttetnek az újonnan alakult fürdők, míg a régiek nem részesíttetnek abban, miáltal az árakat emelniök kell és drágulni kezdenek a fürdők. Talán tudna itt a miniszter úr valamilyen megoldást, hogy a meglevő egészséges és jól működő fürdőket is részesítené bizonyos jutalomban, tehát adókedvezményben, az alatt a feltétel alatt, ha jól tudnak dolgozni és prosperálni. Ebben a javaslatban egyik legszerencsésebb gondolat a kisajátítás gondolata, mert hiszen anélkül lehetetlen egy fürdőt fejleszteni. Az Erzsébet-sósfürdő körül például történtek parcellázások, és sajnos, ezt a gyönyörű, értékes fürdőt beépítik és nem lehet már kifejleszteni. Az is egyike a legsürgősebb dolgoknak, hogy az ember rátegye a kezét és kisajátítsa a legnagyobb erővel az ilyen területet, mert ez az egész fürdőkérdés Budapestnek a legjobb gazdasági kulcsa. Ezekben voltam, bátor megemlíteni gondolataimat és én csak azt kérem, hogy necsak az állam dolgozzék ebben a fürdőkérdésben, hanem tegye nekünk lehetővé azt — úgy, amint Franciaországban történik — hogy egyenlő erővel, amint beszédem elején megemlítettem, kapcsolódjék össze az állam és az államot támogató társadalom munkája ebben a fürdőkérdésben és dolgozzunk teljes egyetértésben fürdőpolitikánk kifejlesztésén. A törvényjavaslatot különben teljes mértékben elfogadom. (Élénk éljenzés és tiïps a Ház minden oldalán.) Elnök: Szólásra következik Némethy Károly ő excellenciája. Némethy Károly: Nagyméltóságú Elnök TJr! Mélyen tisztelt Felsőház! Méltóztassék megengedni, hogy mint a magyar idegenforgalom ügyének egyik szerény munkatársa, ami fenséges vezérünk, József Ferenc ő fensége

t most elhangzott beszédéhez fűzzem a magam* felszólalását, hogy az sok tekintetben az általa felhozottaknak mintegy visszhangja legyen. A Felsőház érdekelt nagy bizottságainak együttes ülésében, igen népes ülésében, mi nagy alapossággal és részleteséggel megvitattuk ennek a szerintem sok tekintetben úttörő törvényjavaslatnak minden sarkalatos rendelkezését. Rámutattunk a fürdőügynek és a fürdőügyi első törvényjavaslatnak igen sokféle vonatkozásaira, mert itt nemcsak egészségügyi és közgazdasági, hanem ezen felül igen sok közigazgatási, magánjogi, kulturális és nemzetpolitikai vonatkozásokról is szó van. Rámutattunk a