Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-65

Az országgyűlés felsőházának 65. ülése 1929. évi június hó 25-én, kedden. általában a krassz esetek felhozása még nem jelenti azt, hogy feltétlenül helyesen ítélünk meg egy intézményt, ha ezekből a krassz esetekből vonunk le következtetéseket. Ep ennyire kevéssé volna helyes a krassz esetek alapján való általánosítás. En tehát csak arra vagyok bátor kérni ő excellenciáját, méltóztassék tudó másul venni azt az álláspontomat, hogy^ én a magam részéről észlelem ezeket a jelenségeket s én a magam részéről, ha az Ofb. működése még évekig tartana — mint amitől ő excellenciája tegnapi beszédében tartott — és nem csupán három esztendeig, mint amely idő alatt nekem a megszüntetésére törvényben foglalt kötelességemnek megfelelően törekednem kell és törekszem is és, ha még további igénybevétel és további földreform volna, magam keresném elsősorban a módokat, hogy a meglévő és múltban hozott törvények hiányait pótolni igyekezzem, hogy a jövőben ne fordulhassanak elő olyan esetek, amelyek miatt ő excellenciája is és igen sokan indokoltan jajdulnak fel az egyes esetekben. Amikor ő excellenciája is azt mondotta, hogy a különböző vételármegállapítások egyes községeken belül nem reparálhatok azzal, hogy a földhöz juttatottak között a fizetendő vételárat egyenlősítjük, mert itt szerzett jogokat sértenénk, akkor legyen szabad azt is megállapítanom, hogyha ez ellen ő excellenciája jogérzékével tiltakozik, akkor azt sem tartom szerencsésnek, hogy most utólagosan keressünk egy olyan megoldást, egy olyan fórumot, amely az Ofb. ítélkezéseit újból felülbírálná. Nem is tudom, hogy mi volna ez, politikai, közigazgatási vagy bírói fórum, amely ezeket a vételármegállapításokat újból revízió alá venné, talán egyenlősítené, talán az aránytalanságokat eloszlatná és nyilvánvalóan — mert ő excellenciája felfogása szerint sem lehet szerzett jogokat sérteni — nemcsak a juttatottak szempontjából, hanem a megváltást szenvedettek szempontjából is tartja ezt az elvet és ez csak nagy költséggel, újabb nagy áldozattal volna végrehajtható, ö excellenciája azt mondja, hogy ebben a vonatkozásban, mint általában az Ofb. ítéleteivel szemben tapasztalt hiányok korrigálására az a bizonyos földbirtokrendezőalap volna alkalmas. T. Felsőház! En megkívánom állapítani, hogv ez a földbirtokrendezőalap határozott rendeltetéssel bír, sőt továbbmenő rendeltetéssel bír immár, mint ahogy ő excellenciája a törvény szavai idézésével előadta, mert a törvény értelmében a magyar királyi kormány 1921. évben Hegedüs Lóránt pénzügyminiszter úr ellenjegyzésével törvény alapján egy statútumot bocsátott ki, amely statútumot azután a Kormányzó úr ő főméltósága is megerősített. Ez a statútum a törvény rendelkezéséhez képest, világosan rendelkezik az országos földbirtokrendezési alap kezeléséről. Megjelöli azokat a célokat, amelyekre az országos földbirtokrendezési alap vagyonát, illetőleg jövedelmét fordítani kell, mert az egész statútumon végighúzódik az a célzat, hogy ez az alap csupán kamataival szolgálja ezeket a célokat, hogy bizonyos hoszszabb időn át végeredményben inkább mint földbirtokpolitikai tényező tudjon gyarapodni és tudja továbbmenőleg a földreformpolitikát befejező intézkedések után is, további áldozatok nélkül, a szükséges időközi földbirtokpolitikai célokat támogatni. Az országos földbirtokrendezési alap rendeltetése a következő (olvassa): Klőször az arany vagy ezüst vitézségi éremmel kitüntetettek, továbbá a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák földhözjuttatásának elősegítése, másodszor a közszolgálati alkalmazottak és a hivatásos katonák földhözjuttatásának elősegítése, harmadszor az ingatlanok eldarabolásának és más földbirtokpolitikai müveletek lebonyolítása. Az Országos Földbirtokrendező Bíróság elnöke az alap évi költségvetésével szemben mutatkozó megtakarításoknak egyrészét a népesedés előmozdítását szolgáló célokra fordíthatja. Nem óhajtom a t. Felsőházat az egész statútum felolvasásával fárasztani, amennyiben az igen t. interpelláló felsőházi tag úr óhajtja, az rendelkezésére áll. Ez nem titkos statútum. Ili szén én most is rendelkezésére bocsáthatom, csak feleslegesnek tartom annak minden egyes apró részét felolvasni. Hangsúlyozni kívánom, hogy e célok tekintetében, ahol a hadiözvegyekről, hadiárvákról, a vitézségi érem tulajdonosokról van szó, az Országos Földbirtokrendező Bíróság elnöke mindenkor a földmívelésügyi, a pénzügyi és a nénjóléti miniszterrel egyetértőleg kell, hogy eljárjon a statútum rendelkezései szerint. Abban a vonatkozásban» pedig, hogy ez az alap miként kezeltessék, a statútum határozott irányelveket tartalmaz, azonban világosan intézkedik a tekintetben — és azt hiszem, hogy legalább errenézve megnyugtathatom az interpelláló felsőházi tag úr ő excellenciáját — hogy az Ofb. elnökének, minden kérdésben a pénzügyminiszter úrral egyetértésben kell eljárnia, sőt minden olyan ülésben, amelyben ilyen kérdésről van szó, mint az Ofb.-alap kezelése, — mert hiszen az Ofb. elnöke minden idevonatkozó ügyet az elnöki tanács elé hoz — az ügy előadója csakis a pénzügyminiszter úr kiküldöttje lehet ebből a minőségéből kifolyólag. Ezekután bátor vagyok a következőket mondani. Megállapításom szerint ő excellenciájának az a kívánsága, amelyet nem most itt, hanem a Felsőház egy régebbi ülésén ki feje zett, hogy minden egyes alap kizárólag a pénzügyminisztérium fennhatósága alá helyeztessék. Megnyugtathatom ö excellenciáját, hogy ez teljes mértékben megvan. Megnyugtathatom ő excellenciáját a tekintetben, hogy azokat a jelenségeket, amelyeket ő excellenciája itt feltárt, én is nyitott szemmel látom, észlelem, és jogászlelkemmel keresem a megoldást, de ebben a pillanatban nehéz, lehetetlen kritikát mondanom. A kritikát, amelyet talán mondanom kellene akkor, haa jövőre vonatkozólag a törvényalkotás érdekében kritizálnám a múlt joggyakorlatát, nem teljesíthetem és nem fogom sohasem teljesíteni olyan pillanatban, amikor a múlt ítélkezése felett csupán pálcát törnék és amikor nem tudok egyetérteni ő excellenciájának avval a kifejezésével, hogy jónak látta az ítélkezés területén barbarizmust tapasztalni. (Gróf Hadik János: Fenntartom!) Mély sajnálattal hallottam ezt a kifejezést; hivatali kötelességemnek tartom, hogy ez ellen tiltakozzam, annak megállapítása mellett, hogy lehetnek téves ítéletek és lehetnek justiemordok, de ezeket általánosítani sohasem szabad, és nem szabad akkor sem, ha egy olyan nehéz körülmények közé helyezett bíráskodásról van szó, mint az országos földbirtokrendező bíráskodás, amelynek — valamennyiünk megállapítása szerint — a törvényhozás nem nyújtott tökéletes eszközöket a kezébe. Éppen ezért azt kérem, méltóztassék válaszomat annyiban megnyugvással venni tudomásul, hogy a jelenségeket észlelem és ha tudok, segítek azokon, de továbbmenőleg nem tudok nyilatkozatot tenni. Az Ofb.-alapot attól a rendeltetésétől, amelyet a statútum kijelöl számára s amely rendeltetéstől nyilvánvalóan ő