Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-65
234 Az országgyűlés felsőházánál- 65. illése 1929. évi június hó 25-én, kedden. excellenciája sem óhajtaná elvonni, én sem vonhatom el s ehhez hozzáteszem, hogy az Ofb.-alap állaga ma még oly csekély, hogy a megjelölt céloknak sem tud megfelelni, amiről ő excellenciája bármely pillanatban meggyőződhetik, mert hiszen a pénzügyminiszter úr, akivel egyetértőleg terjesztem elő válaszomat, bármely pillanatban rendelkezésére bocsátja ő excellenciájának az összes szükséges kimutatásokat, azt kérem, méltóztassék a kormány r nevében adott felvilágosításaimat ő excellenciájának és a mélyen t. Háznak is tudomásul venni (Helyeslés és éljenzés.) Elnök: A viszonválasz joga megilleti Hadik János gróf ő excellenciáját. Gróf Hadik János: Nagyméltóságú Elnök Ur! T. Felsőház! őszintén bevallom, végtelenül sajnálom, hogy éppen az igazságügyminiszter úrral kerülök ilyen ellentétbe, aki eddig annyi igazságérzetet, törvénytiszteletet és humanitárius érzelmet árult el és tanúsított. A magam részéről az interpellációmra adott válaszát nem veszem tudomásul, még akkor sem, ha ebben egyedül maradok, amit már megszoktam. Az igazságügyminiszter úr azt mondta, hogy bírót csak felsőbírói fórum vizsgálhat felül. Igaza van; ez az, amit én mindig hangsúlyoztam s amikor a törvény megalkotásáról volt szó, külön kiemeltem, hogy lehetetlen dolog, hogy egy olyan intézményt létesítsünk, amely egyrészt bíróságnak van elnevezve, tulajdonképpen azonban közigazgatási hatóság és amint az igazságügyminiszter úr maga megállapította mostani felszólalásában, politikai felelősség mellett végzi feladatát. Itt álljunk meg egy percre. Politikai felelősséggel kinek irányában tartozik? (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nem felelősséget mondtam! Politikai vonatkozású teendők vannak hozzá utalva! A felelősség, sajnos, a felügyelő minisztert illeti!) Ha helyreigazítani méltóztatik szavait, ezt elfogadom. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Földbirtokpolitikát csinál!) Politikai vonatkozásokban intézkedik, amely politikai vonatkozásokban és intézkedésekért semmiesetre sem lehet felelős, mert hiszen nem olyan felelős tényező, a mi alkotmányunk szerint. Felelős tehát érte az igazságügyminiszter úr. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: A földbirtokpolitikában a földmívelésügyi miniszter!) Ha mint miniszter egy intézmény politikai ténykedéséért köteles vagyok a politikai felelősséget vállalni, akkor igenis jogom van annak az intézménynek működését is szigorúan ellenőrizni és azt megfelelően irányítani is, mert különben nem vállalhatok felelősséget. Felelősséget vállalni egy ilyen intézmény ténykedéséért, amely azt csinál, amit akar, ezt a világ még nem hallotta és ez nem is egyezik az alkotmányos felfogással. Maga a földbirtokrendező bíróság, amint azt már számtalanszor kifejtettem, tulajdonképpen nem igazi bíróság. Az olyan testület, amely szabadon cselekszik, kizárva minden ellenőrzést és minden fellebbviteli jogot. Nincs tehát fórum, nincs bíróság, amely felülbírálja, ahová lehetne appellálni. Ha ő excellenciája erre rámutat, akkor méltóztassék az akkori kormánynak megtenni a szemrehányást, hogy akkor, amikor ezeket a kérdéseket itt mind felvetettük, ezt egyáltalában nem vették figyelembe, hanem minden ilyenirányú javaslatot egyszerűen mellőztek. Pedig ez lett volna a fontos. Mindenütt a világon, ahol nagy anyagi érdekekről van szó, kell, hogy a jogorvoslat útja meglegyen. Ez az út teljesen elzáratott, tehát ezt az Ofb.-bíróságot a rendes bíróságokkal összehasonlítani nem lehet. Ott meg vagyunk elégedve a fellebbezési fórumokkal, megvan az illető felek biztonsága, hogy juszticmordok nem történhetnek, ha csak a legfelsőbb bíróság is nem járul hozzá ahhoz, amire eset azonban szerencsére eddig Magyarországon nem volt. Ha így áll a dolog, hogy az igazságügyininiszter úr arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem avatkozhatik be az Ofb.-nak sem bíráskodásába, sem egész ténykedésébe, akkor kérdem: tulajdonképpen miből áll az a felelősség, amely meg van állapítva, főképpen miért van az igazságügyminiszter a törvényben főfelügyeleti hatóságként megnevezve, és milyen alapon gondolja ezt gyakorolni, ha egyáltalában semmibe nem avatkozhatik bele? Akkor ez a főfelügyeleti hatóság felesleges dolog, egy nulla és ennek következtében még ez a garanciája sincs meg az országnak, hogy legalább a főfelügyeleti jogot az igazságügyminiszter úr bizonyos mértékben gyakorolja. Méltóztatott azt mondani, hogy majd az Ofb. reparálja ezeket a dolgokat, őszintén meg vallva, abban én nem bízom. De ha ez a lehetőség megvan, — nekem semmi kifogásom nincs az ellen — méltóztassék érintkezésbe lépni az Ofb. vezetőségével és méltóztassék keresztülvinni azt — a forma nekem egészen mindegy -hogy az Ofb. maga az Ofb.-alapból reparálja ezeket a dolgokat. Akkor semmiféle jogi sérelem nem esik azon a bíróságon, — egyáltalán nem félek attól, hogy jogi sérelmet jelentene az igazságügyminiszter úr beavatkozása — és akkor az ügyek reparálva lesznek. Az én felszólalásom célja az volt, hogy bebizonyítsam azt, hogy vannak olyan igazságtalan ítéletek, amelyeket a szegény megnyomorított emberek érdekében reparálni kell. Ez a lényeg. Ha azt méltóztatik mondani, hogy egyes eseteket nem lehet kivenni és egyes esetekből nem lehet általánosságban elítélni a bíróság működését: nagyon helyes, ehhez hozzájárulok. Eszemben sincs, sohasem mondottam, hogy az Ofb. összes ítéletei igazságtalanok, soha nem mondottam, hogy nincsenek ilyen alaposan működő, dolgozó tekintélyes bírák, akik saját lelkiismeretük szerint járnak el, de én a kirívó igazságtalanságokról beszélek, amelyek elkövettettek. Ne méltóztassék tehát úgy beállítani, mintha generalizáltam volna. Egyáltalán nincs szükség arra, hogy bárki velem szemben védelembe vegye az Ofb.-nek azokat a bírált, akik lelkiismeretesen, helyesen és a törvény értelmében járnak el. Nem! De a visszaélések, a helytelen, igazságtalan, brutális ítéletek annyira szaporodtak és annyira szaporodnak, hogyha azt méltóztatik gondolni, hogy csak 3—4 eset, ami történt, én hajlandó vagyok azt a munkát is vállalni, hogy össze fogom gyűjteni métermázsaszámra a bíróságnak azokat az ítéleteit, amelyek igazságtalanok és amelyek a szegény embereket vagyonukból kiforgatták. Azt méltóztatott végül mondani, hogy itt vannak a statútumok, amelyek az Ofb.-alapra vonatkoznak. Ezt a statútumot — őszintén megmondom •— kár volt felhozni. A mi közjogunk nem ismer statútumokat. Statútumokról nálunk szó sem lehet. Nekünk vannak törvényeink, amely törvényeinkben meg van állapítva, hogy ha törvényesen létesíttetik egy ilyen alap, azt mire kell fordítani. Belső megállapodások # a miniszter urak között, a kormány egyes tagjai között bennünket nem érdekelnek, mert mi nem a statútumokat fogjuk kritizálni. Eszemben sincs, el sem olvasom, én a törvényt olvasom el és a törvény alapján kívánom és követelem,