Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-65

Az országgyűlés felsőházának 65. ülése 1929. évi június hó 25-én, kedden. 231 részét vesztették el, amely körülmény a meg­maradó részen való jövedelmező gazdálkodást megnehezítette. Határozottan ellenkezik ez a földreformról szóló törvénynek ama intézkedésével, hogy fi­gyelembe kell venni minden ilyen igénybe­vételnél, hogy a gazdasági egység meg ne bon­tassék, hogy a megmaradt területen megfelelő gazdálkodást lehessen folytatni. Kimondja to­vábbá a bíróság egyik ítéletében, hogy az összes nagyszámú tanyai épületek a megmaradott ré­szeken maradnak vissza és így e nagyszámú épületek kihasználása kérdésessé válik. Azt is idéznem kell, hogy közlegelő céljára túlnyomó­részben szántóföldnek minősített és az átadásig szántónak használt terület vétetett el. Felemlí­tem még, hogy 1927. október 8-ikára tűzte ki a Vitézi Szék a Székely László által adományo­zott 180 katasztrális holdas tiszti vitézi telekbe Hadnagy Domonkos ezredes beültetését. Legyen szabad felolvasnom a Vitézi Széknek Székely Lászlóhoz intézett átiratát (olvassa): «Van szerencsém Tekintetességed szíves tudomására hozni, hogy nemes és hazafias elhatározásából Nagyléta község határában felajánlott tiszti vitézi telket a Kormányzó úr ő f őméltó­sága legmagasabb megbízásából és kép­viseletében folyó évi október 8-án fogom vitéz Hadnagy Domonkos ezredes birto­kába átruházni. Tervem: ezen ünnepélyes­ség első része: díszközgyűlés alkalmával Nagyléta községben délelőtt 10 órakor, míg a telek ünnepélyes átadását a telken magán déli 12 óra 30 perckor Ujléta község lakosságának részvétele mellett végzem. Ezen nagyjelentő­ségű hazafias ünnepségre Tekintetességedet és becses családját tisztelettel meghívom.» Hogy miként vélekedik ebben a kérdésben Nagyléta, Ujléta és Vámospércs jó magyar népe, arra a legjobb bizonyíték az a méltó fe­lelet, amelyet ezek a falvak adtak az Ofb. jut­tatásra. Ma ugyanis az a helyzet, hogy az igénybevett 638 hold földből 419 hold földre nézve a juttatott községek kijelentették, hogy ők erről a területről lemondanak és Székely Lászlónak és Izsó Imrének visszaadni kérik és csupán 219 hold föld az a terület, amelyre nézve eddig ilyen joglemondó nyilatkozatot nem tet­tek. De tévednek azok, akik azt hiszik, hogy az Ofb. visszaadta ezt a 419 hold megüresedett föl­det teljes egészében Székely Lászlónak és Izsó Imrének. Szó sincs róla, mert az Ofb. berkeiben más az igazság. Még most is, 1929. április­május havában csak 191 hold földet adott vissza az Ofb., 221 holdra nézve pedig másként hatá­rozott az Ofb. bölcsesége Ugyanis 1929. április 18-án 18.533/29. Ofb. sz. alatt hozott határozatban a következőket mondja az Ofb. (olvassa): «Vég­zés. Az Országos Földbirtokrendező Bíróság felhívja Ujléta község elöljáróságát, hogy a község részére juttatott 129 hold legelő, 15 hold bikarét, 5 hold gazdasági ismétlő lemondása tárgyában hozott képviselőtestületi határozat­hoz szerezze meg Bihar vármegye törvényható­ságának hozzájárulását» — két-három hónap! — «mert e nélkül a lemondás tudomásul nem vehető, minthogy Székely László és társai ké­relme tárgyában, valamint a kérdéses területek további sorsa felől is csak a hozzájárulás meg­történte után tehető intézkedés. Felhívja a köz­ség elöljáróságát arra is, hogy a lemondott területek hasznosításáról gondoskodjék.» Erre rádupláz az 1929 évi május 15-én 22.728/1929. Ofb. szám alatt hozott határozat, amelyben a meg­üresedett többi területre nézve a következő­képpen határoz az Ofb. (olvassa): «Az Országos Földbirtokrendező Bíróság a költségátalány be­fizetésének végső határidejéül 1929. augusztus első napját jelöli meg és felhívja Vámospércs község elöljáróságát, hogy a megállapított utolsó és záros határidőre a község lakosságát minden vasárnap — tehát 12 vasárnapon keresz­tül — közhírrététel útján figyelmeztesse arra, hogy az elköltözés és lemondás folytán rendel­kezésre álló 79 katasztrális hold juttatására jelentkezhetnek a költségátalány egyidejű le­fizetésével olyanok is, akiknek érdemessége eddig megállapítva ugyan nem lett, de a tör­vény 2. §-a alapján földhöz juttathatók.» Tizen­két vasárnapon keresztül doboltatja az Ofb., hogy azokra a területekre, amelyek minden igaz­ság szerint az ottani községeknek határozata alapján az illetőknek visszaadandók, nem akad-e valaki, aki ezt a földet mégis el akarja venni. Ez jellemzi az Ofb-nek egész eljárását a föld­birtokreform lebonyolítása terén. (Zaj a kö­zépen.) Röviden végzek most már az esettel. Székely László és neje Csipő Eszter 27.182 pengő 32 fil­lérrel adósai 1925. év óta a Magyar Földhitel­intézetnek. A debreceni kir. járásbíróságnál 1928. június 27-én 30.013/1927. sz. alatt iktatott kielégítési végrehajtási kérelem tanúsága sze­rint az Ofb. által igénybe nem vett területre ki­elégítési végrehajtás lett elrendelve 79.182 pengő és 32 fillér tőke és ennek 1925. évi szeptember 30-tól járó 18%-os kamata, valamint a bíróilag megállapított nagyösszegű perköltségek ere­jéig. A megmaradt birtok évek óta zár alatt volt. Időközben köztartozás miatt elárverezték Székely Lászlónak és nejének nagykőrösi házát és minthogy 1925. év óta egyetlen fillér sem folyt be sem bér, sem vételár címén a földhöz­juttatottaktól Székely László kezeihez, rövi­desen megperdül a dob Székely László meg­maradt birtoka felett és ilyen módon teljesen koldusbotra jut az Ofb. jóvoltából. A magyar igazság legnagyobb dicsőségére a magyar nyelvkincsnek nincsen szava a német nyelven Justizmord-nak nevezett igazságszol­gál atási fogalom meghatározására. Befejezem Székely László esetének ismertetését, befejezem ennek a Justizmord-nak ismertetését azzal, hogy annak szenvedő alanya, Székely László a Nagy­kőrösi Rokkantak Egyesületének elnöke, a Nagykőrösi Mezőgazdasági Munkások Onképző­és Olvasókörének elnöke, a Nagykőrösi Gazda­kör, valamint a Nagykőrösi Move és Ifjúsági Tornaegyesület elnöke. Azt hiszem, hogy ennek a néhány ügynek ismertetése elegendő arra, hogy mindenki belássa, hogy ezek az égbekiáltó igazságtalanságok feltétlenül reparálandók. Ha nincsen mód arra, hogy ezek a barbárizmusok megtoroltassanak, — aminek tulajdonképpen be kellene következnie — úgy azt vélem, az igaz­ságügyminiszter úr, aki azt a fogadalmat tette a Képviselőház nyilt színe előtt, hogy ő gyors segítője kíván lenni a szegénynek és ártatlan­nak, módot fog találni arra, hogy ilyen esetben sürgősen cselekedjék. (Helyeslés.) Ez okból a következő interpellációt vagyok bátor előter­jeszteni. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): «Haj­landó-e az igazságügyminiszter úr az Ofb. feletti felügyeleti joga alapján megfelelő kezdemé­nyező lépéseket megtenni az irányban, hogy mindazokban az esetekben, amikor egyes meg­váltást szenvedő birtokosokkal szemben az Ofb. ítéleteivel bíróilag többé nem reparálható súlyos méltánytalanság történt, ezek az ártat­lanul kárt szenvedett felek az Ofb. alapból nyer­jenek kártalanítást?» (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr Ő excel ­lenciája kíván szólni. Zsitvay Tibor: Nagyméltóságú -Elnök Ür! 37*

Next

/
Oldalképek
Tartalom