Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-65

230 Àz országgyűlés felsőházának 65. i A Bleyer Hermanntól elvett négy hold föld Hajdúnánás r. t. város két kézbesítőjének lett juttatva. Azóta, hogy ez a juttatás történt, számtalanszor ürült meg Hajdúnánás r. t. város határában különböző terület, és Bleyer Hermann több ízben kérvényezte az Ofb-nél azt, hogy adják vissza földjét és juttassanak a két városi kézbesítőnek abból a területből, amely időközben Hajdusámsomban megürült. Ez az eset is bizonyítja, hogy az Ofb-nél nem a szociális érdekek dominálnak, hanem az önkényes eljárás, amely ellen ezeknek a szegény embereknek nevében tiltakoznunk kell. A második eset: Tóth József, Tóth Gábor és Tóth Regina zalaszentmártoni lakosok ügye. Tóth József idegsokkos, háborús rokkant, hat gyermekkel; Tóth Gábor családos, balkarjára munkaképtelen hadirokkant; Tóth Regina férje a világháborút kezdettől végig keresztülharcolta, Tóth Józsefnek 5000 kvadrátöl, Tóth Gábornak 4000 kvadrátöl és Tóth Reginának 4000 kvadrátöl területű ingatlana volt, vagyis mindössze néhány hold. Az Ofb 29.298/24. szám alatt hozott ítéletével ezeket az ingatlanokat házhelyek céljaira megváltotta, és házhelyet juttatott ezekből Kurucz József zalaszentmártoni lakosnak, akinek a kezemben levő községi bizonyítvány tanúsága szerint Zalaszentmárton községben 7635 kvadrátöl kiterjedésű olyan ingatlana volt, amely házépítésre alkalmas, valamint Papp József zalaszentmártoni lakosnak, akinek hasonlóképpen házépítésre alkalmas, sokkal nagyobb ingatlana van, mint annak a nyomorult rokkantnak, akinek ingatlanát az ő részükre igénybevették. A harmadik eset: Dr. Pór Zsigmond községi körorvos, Nagytétény községben 28 éven át körorvos volt. Ferenczy Géza zászlóaljparancsnoknak 1928. december 25-én kiállított bizonyítványa szerint dr. Pór Zsigmond 1914. augusztus 21-én bevonult, 1917. július 17-éig mint ezredorvos, a déli harctéren működött, eredményes szolgálatainak elismeréséül soronkívül előléptették és a koronás arany érdemkereszttel tüntették ki. Nagytétény községnek kezemben levő hiteles bizonyítványa igazolja, hogy dr. Pór Zsigmond 1912-ben, tehát még a háború előtt, 13 hold földet vett a község határában. Ugyanezen község bizonyítványa igazolja, hogy dr. Pór Zsigmond a községben a háború alatt 30.000 korona hadikölcsönt jegyzett. Ezt a 13 hold földet az Ofb. 36.220/1927. számú ítéletével teljes egészében igénybevette. Ezt a határozatot az Ofb. elnöki tanácsa 12.204/28. Ofb. számú határozatával helybenhagyta. Az indokolás az volt, hogy habár az ingatlant háború előtt vásárolta, mégis teljes egészében el kellett azt venni, mert Pór Zsigmond akkor, amikor 1926-ban Budapestre költözött s itt egy öröklakást vásárolt, a 13 hold föld egy részét eladta. — Ráfogták tehát, hogy ez spekuláció, ezt az eladást az az Ofb. spekulációs eladásnak minősítette, s ezen a címen talált ürügyet arra, hogy ezt a közhivatalnok-orvost egy eletén keresztül megtakarított vagyonától megfossza. A sok esetből még csak egyet kívánok itt ismertetni, de ezt a Felsőház engedelmével kicsit hosszasabban leszek kénytelen elmagyarázni. Kz: Székely László és neje Csipő Eszter nagykörösi tanyásgazdák ügye. Az Ofb. ítéletei megállapítják a következő tényállást. Székely László és neje Csipő Eszter, valamint Izsó Imre és neje Nagy Julianna, nagykörösi lakosok 1918-ban Nagyléta község hatarában egy 1597 katasztrális holdas birtokot vettek. Megállapítják az ítéletek, hogy ebből az 1597 katasztrális holdas birtokból 108 holdat milése 1929. évi június hó 25-én, kedden. gyen a Vitézi Széknek engedtek át, 8 holdat ugyancsak ingyen Ujléta község hadirokkantjainak és hadiözvegyeinek házhelyek céljaira adtak, 446 katasztrális holdat községbeli kisemberek között 1921/22-ben holdanként 3500 koronás árban önként átadtak, olyan időpontban, amikor a holdankénti 3500 koronás ár már nagyon csekély összeget tett ki. Mert amiként az Ofb-iratoknál elfekvő bizonyítékok igazolják, például Molnár László, aki 20 holdat vett, ennek 70.000 korona vételárát úgy fizette ki, hogy két tehenet adott el 88.000 koronáért, s ebből kifizette ennek a 20 hold földnek az árát és még megmaradt 18.000 papírkoronája. Egy másik vevőcsoportnak: Kovács Imre és társainak 72 hold föld lett eladva, ennek eladási ára csak arra volt elegendő, hogy Székely László két pár ökröt vehessen rajta. Meg kell jegyeznem t. Felsőház, hogy ezeknek az adatoknak összes dokumentumai itt vannak kezeim között, leteszem azokat a Ház asztalára; a Felsőház minden tagja, és elsősorban az igazságügyminiszter úr, meggyőződhetik arról, hogy ezekben az okmányokban feltüntetett tények teljesen megfelelnek azoknak az adatoknak, amelyeket itt vagyok bátor ismertetni, s azokat mindenben igazolják. Ha eltekintünk ettől a jelentéktelen eladási ártól, amelynél lényegesen sokkal többet tett ki a Székely László és Izsó Imre terhére ennek az ajándékozási és adásvételi ügyletnek lebonyolításával felmerült költség, akkor tényállásként azt kell megállapítanunk, hogy mielőtt az Ofb. Székely László és Izsó Imre ellen rohamra indult volna, ők 1597 katasztrális holdas birtokukból 559 holdat voltaképpen elajándékoztak földbirtokpolitikai célokra. Ezek a földbirtokpolitikai adományok, amint Székely Lászlótól hallom, a birtoknak a földreform alól való megmentése érdekében Nagyatádi Szabó István volt földmívelésügyi miniszter tanácsára történtek. Ami ezek után ebben az ügyben Székely Lászlóval és Izsó Imrével szemben az Ofb. részéről történt, ezt az ország nyilt színe előtt barbárizmusnak kell minősítenem, mert van-e más minősítés arra az eljárásra, amely tisztességben és becsületben megőszült magyar tanyásgazdáknak párját ritkító azt a nemes és hazafias magatartását, amellyel 1597 katasztrális holdas birtokukból 559 katasztrális holdat úgyszólván ingyen juttatnak a köznek, azzal bünteti meg, hogy a megmaradt 1038 holdból az Ofb. 21.657— 1924. sz. ítélete előbb 938 katasztrális holdat vesz el tőlük, majd az Ofb. elnöki tanácsa ítéletével kegyesen 638 holdra szállítja le az elveendő területet. (Báró Waldbott Kelemen: Hallatlan!) Megtette ezt az Ofb annak ellenére, hogy ő maga — szó szerint idézve — azt állapítja meg ítéletében, hogy a megváltást szenvedők földmíves leszármazók. Székely László hivatásos gazda, Izsó Imre bár nem hivatásos gazda, de hatósága bizonyítvány tanúsága szerint főként földmíveléssel foglalkozik, két vejével együtt a háborúban katonai szolgálatot teljesített és 33%-os rokkanttá vált. Es megtette ëzt az Ofb. annak ellenére, hogy ugyancsak az ő ítélete állapítja meg — szórói-szóra idézve — a következőket (olvassa): «Az eljárás folyamán semmi adat sem merült fel arra nézve, hogy Székely László és Izsó Imre a háború alatt szerzett birtokukat háborús nyereségből szerezték volna, egyébként is tulajdonosok a birtokot elég drágán vásárolták meg és a vételárat 1918 őszéig teljesen kifizették.» Még csak azt idézem az Ofb. ítéletéből, hogy a megváltást szenvedettek a birtok legjobb