Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-64

224 Az országgyűlés felsőházának 64. ül ése 1929. évi jiínius hó 24-én, hétfőn. őket azért, mert az automobilozóknak kell egy széles keramit- vagy aszfaltút. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Hányszor mondtam, hogy nem az automobilozóknak l) Csináljunk rendes utakat, mint azelőtt voltak, makadámutakat. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : A pénzügyminiszter úr ugyanezekkel az ellenvetésekkel jött, gazdaember, végül nekem adott igazat. Csak ennyit mondok !) Sajnálom, nem voltam jelen a vitánál, mert ha beleszólhattam volna, talán más lett volna az eredmény. Lehetetlen dolog ez. Ez jó üzlet lehet a Máknak, a Schiffer-cégnek. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Legjobb lesz pedig a magyar gazdasági életnek !) a kartellnek, amely ezt építi, de nem lesz jó üzlet az országnak, mert hiszen nagyzási hóbortba nem szabad beleesni. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Nem nagyzási hóbort !) Ha arról van szó, hogy egészségügyi szempontból nem helyes, ha egy községen keresztül vezet egy makadámút és ott nagy port ver fel a közlekedés, tessék azt a szakaszt beolajozni. Ezzel megtettük kötelességünket a higiéné szempontjából, de mirevaló az, hogy itt asz'altutakat építsünk, amikor a legnagyobb nyomor van. Hol van azután az a kisvasút építési tervezet? Ez is veszedelmes dolog. Méltóztatott azt a közlekedésügyi bizottság elé hozni ? (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Nem, mert még nincs meg,*sajnos, mert a finanszírozással van baj! Leszek bátor azt elmondani. Csak már ott tartanánk!) Nagyon kérem, akkor hozzászólnék alaposan. Amikor utaink nincsenek rendben, amikor egy faluból az állomásra nem tud kimenni az a kisember az ő portékájával, mert a szekere beletörik az útba és megakad, akkor kisvasutakat építünk, amelyeknek tarifái, pláne ha — mint a jelek arra mutatnak — a finanszírozást nem az állam csinálja, hanem valami ad hoc rt. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Méltóztassék megnézni Kecskeméten!), annak szállítási költségei olyan nagyok lesznek, hogy azt nem fogja az a kisember igénybevenni. Akkor nem lesz sem út, sem vasút. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Minden lesz!) Építsük ki a mi úthálózatunkat úgy, ahogy szegény emberhez méltó, szerény eszközökkel s akkor később beszéljünk ezekről a keramit-utakról. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Olcsóbb volna, mint a makadámmal való kínlódás, amely csődöt mondott! Ez így van!) Csődöt mondott, mert rosszul építették a vállalkozók. Nem akarom most ezt a vitát folytatni, csak rámutatok arra, hogy az útépítés kérdése nincs olyan mederben, aminőben kellene lennie, mert vezet bennünket az a nagyzási hóbortból eredő mindenáron való alkotási vágy, amely nagy veszedelem. Veszedelem ér bennünket a kultuszminisztérium működése terén is, amely mindenáron nagy kultúrpolitikát csinál, s olyan politikát akar végrehajtani, amely rendezett viszonyok között Nagy-Magyarországban nagyon helyénvaló lett volna (Úgy van! a jobboldalon.) és sajnálni lehet, hogy Klebelsberg ő excellenciája nem akkor volt kultuszminiszter. Most a mai viszonyok között azonban ilyen költekezéseket eszközölni csakis egy ember túlzott alkotási vágyának terhére írható, vagy pedig általánosságban, ha az ország helyesli, a magyar nagyzási hóbort terhére. (Ügy van! a jobboldalon.) Azt, hogy palotákat építsünk, amikor az emberek nem tudnak megélni, senki a világon nekem nem fogja indokolni. Az ország kultúrája nagyon szép, fontos tényező és tudjuk nagyon jól, hiszen helyesen állapítja meg Klebelsberg kultuszminiszter úr azt, hogy az ország kultúráját emelnünk kell, hogy a körüiötholnap olyan rosszak lesznek, hogy már nem lehet megfelelő^ sebességgel menni a vonalainkon. (Hermann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Ez nem objektiv !) Most ott vagyunk, hogy új fékrendszereket vezetnek be, minden szakember nagyon lelkesül érte, de a gyakorlati életben mindaddig nem alkalmazhatók, amíg jó síneink nincsenek, amíg egyáltalában nem tudunk rendesen közlekedni. En csak arra kérem a kormányt, legyen szíves ezekben az állam vasúti beruházásokban is megvizsgálni a sorrendet és azt megállapítani Mindenki, aki nagy építési tervet csinál — akár magánember, akár közület — először mind elképzeli ^magának, mi mindent kellene csinálni, hogy ideálisan legyen a kérdés megoldva és amikor az egész tervet elkészítette és megállapította az egymásutánt, akkor úgy, amint az anyagi viszonyok megengedik, egymásután valósítja meg a részleteket. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Pont ez történt, csakhogy még mindig igen lassan.) Nem pont ez történt, hanem éppen az ellenkezője történt. Palotákat építünk, fékrendszereket csinálunk, szerződéseket kötünk, aztán villamosítunk és még nem tudom mit csinálunk, a végén pedig ki fog sülni, hogy vonalainkon nem tudunk járni. Sajnos többet nem tudok a Máv-ról mondani. (Derültség) azonban még egy megjegyzésem volna az útépítés ellen. Ma már, igazán mondhatnám, a Borsszem Jankóba való, hogy hogyan folyik Magyarországon az útépítés. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Évek óta éppen pont a balatoni szezon idejében bontják fel az odavezető vonalat, a veszprémi vonalat, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Télen nem lehet!) körül kell menni Isten ludja hova, hogy az ember egyáltalában lejusson a Balatonhoz. Ma ezek az utak nemcsak azért vannak már, hogy egy pár nagy úr — mint régen — autójával végigkocsizzék, ma igen sok ember jut már olcsó kis autóhoz... (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Meg is lesz 1) Mikor lesz meg ? Majd ősszel, vagy amikor befagy a Balaton ? (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Télen nem lehet építeni ! — Egy hang jobbfelöl: Áprilisban lehetett volna ! — Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Áprilisban kezdtek is !) Azt is megmondom a kereskedelemügyi miniszter úrnak — ha talán nem tud róla — miért késtek a megkezdéssel. Azért, mert kiírták a munkálatokat és amikor már ki volt írva a munkálat és lejárt a pályázat, a pályázat lejárta után kezdtek alkudozni, hogy ilyen meg amolyan aszfalt legyen, aszfalt legyen, vagy ne legyen aszfalt... (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Nem aszfalt! Le kellett az árakat srófolni, mert még az sem történt meg.) A kartell kapta. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: A kartell ? Tizenhat vállalkozó!) Ebben a tekintetben azt mondom, hogy ezt magyar nagyzáshóbortnak tartom a mai gazdasági viszonyok között. Amikor szegény emberek vannak minden munka nélkül, gyermekeiket nem tudják élelmiszerrel ellátni, akkor nekünk pont keramit- és aszfaltutakat kell építenünk, (Herrinann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Amikor a makadám sokkal drágább!) hogy a nagyvilágból idejövő sportoló emberek egy versenyt rendezhessenek. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Nem arról van szó, ez ellen tiltakozom!) De mi a célja? Hogy lehet így költekezni ? Ezt nem látom be. És ezer más dolog van. Az elhanyagolt egész kisipari osztály pusztuljon, hitelellátásról nem gondoskodunk, a kisgazdatársadalomnak nem nyújtunk kellő hiteleket és nem támasztjuk alá