Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-64

Az országgyűlés felsőházának 64. ülése 1929. évi június hó 24-én, hétfőn. 225 tünk lévő államok bennünket le ne főzzenek és hogy mi kultúránkkal a világ előtt mindig imponálhassunk. Ennek is megvan azonban a maga határa, mert szép terveket szőni lehet, ezeket a terveket azonban csak fokozatosan tudjuk végrehajtani, amint azt e szegény ország financiái megengedik. Ne tápláljuk a vidéken és a nép széles rétegeiben azt a gondolatot, hogy itt a törvényhozás és a kormány mindenféle nagyszerű ideákat felkarol és erre használja fel a szegény adózó polgár pénzét, hanem bizonyítsuk be, hogy egy a polgári társadalomból alakult kormány is képes a nép széles rétegeivel törődni, és nem szükséges nekik visszaimádkozni Kun Bélát, aki nem törődött volna ugyan a nép széles rétegeivel, de ez mellékes, ők azt hiszik. És bizonyítsuk be azt, hogy igenis elsősorban a kisembereket akarjuk erősíteni, a kisexisztenciák függetlenségét akarjuk biztosítani, mert csak ezen a módon tudjuk megcsinálni a konszolidációt és a békét. Ne adjunk tehát tápot annak a kritikának, hogy az urak költik a pénzeket a világba, nagy dolgokat, reformokat csinálnak, szerveznek és a végén a szegény embernek nincs betevőfalatja. Pedig a néphangulat nagyon fontos tényező a mai világban, azt nem^ lehet figyelmen kívül hagyni. (Hermann Miksa kereskedelemügyi miniszter : És munkaalkalmak megteremtése is fontos!) Munkaalkalom megteremtése is nagyon fontos dolog, de annak a munkának, amelyet a munkásoknak nyújtunk, produktívnak kell lennie, nem szabad luxusdolgokat végeztetni. Sajnálom, hogy a kereskedelemügyi tárcával már végeznem kell, pedig szerettem volna még egy pár dolgot elmondani. (Derültség. — Halljuk ! Halljuk!) A közgazdasági miniszter működéséről is szeretnék néhány szót szólni. A gazdasági minisztérium felállítása nagy célok szolgálatában történt és így nekem az ellen nincs kifogásom, sőt örömmel üdvözlöm. Üdvös kihatása azonban nem igen lesz érezhető, ha meg nem változik az hogy a miniszter egyedülállóan tulajdonképpen a kulisszák mögött dolgozik. A kulisszák mögött dolgozik azért, mert hiszen végrehajtó hatalma nincs. Pedig hogy végrehajtó hatalom nélkül Magyarországon valamit elérni nagyon nehéz dolog, azt tudhatja mindenki és ezért hibáztatom azt, hogy az egész gazdasági minisztériumot úgy konstruálták meg, hogy végrehajtó hatalom nélkül működik a kulisszák mögött. Azzal ő nemcsak hogy nem kérkedhetik — nem is szükséges, hogy kérkedjék és azt hiszem, ö sem pályázik rá — de nem is hivatkozhatik arra, hogy az ő felfogása világgazdasági szempontból milyen. Ezt ő a törvényhozás elé tárhatja, de nem mondhatja : ezt akartam, azt akartam, mert hiszen minden attól függ, hogy- az ő általa felvetett s megfontolt tanácskozások alapján kialakult véleményes tervet a szakminiszterek végrehajtják-e vagy nem, úgyhogy nagyon könnyen előállhat az az eset, hogy a jövőben, ha mégis nagyobb dolgok keresztülviteléről lesz szó, nagyon bizonytalanná fog válni az ő egész működése, ha nem lesz végrehajtó hatalom a kezében, mert az hogy valami történjék, vagy az egyes szakminiszterek felfogásába fog ütközni, vagy pedig a minisztériumok elaltatási rendszerébe, és így ez vagy az a fontos dolog tárgytalanná fog válni és végül az ő működése nem hozza meg majd azokat a gyümölcsöket, amelyeket meghozhatna. Most a pénzügyminiszter úr működéséről kívánok néhány szót szólani, örömmel üdvözlöm a pénzügyminiszter úrnak azt a ténykedését, hogy az adóztatás terén igyekezett kiküszöbölni a nagyobb igazságtalanságokat s főképen azt a vexatúrát, amely az adók behajtása körül van, és hogy bizonyos fokig az adókat is mérsékelten leszállította. Ez mindenesetre örvendetes, de mégis azt tartom, hogy nagyobb várakozással nézhetünk még az ügy elé, miután a pénzügyminiszter úr maga is kijelentette, hogy azon van, hogy mihelyt a finánciák megengedik, az adóterheket csökkentse. Egyelőre ezt még nem nagyon érezzük, remélhetőleg azonban a jövőben fognak történni olyan intézkedések, melyeket az adóalanyok jobban meg fognak érezni s amelyek az ő terheiken nagyobb mértékben fognak könnyíteni. A gazdatársadalmat annyira érdeklő mezőgazdasági hitel kérdéséről az idő előrehaladottsága következtében a koncentrációs javaslat tárgyalása alkalmával fogom nézeteimet előadni. A közpénzekről és az egyes alapok kezeléséről már szólottam. Miután a kezdeményező lépéseket a kereskedelemügyi miniszter úr — ezt az ő jelenlétében voltam bátor jelezni — nem tette meg, nagyon kéiem a pénzügyminiszter urat, legyen szíves a kisipari hitel kérdését komolyan kézbe venni és megteremteni a lehetőségét annak, hogy az megvalósítható legyem Itt már ígéretet kaptunk — voltam bátor felolvasni — a miniszterelnök úrtól is, aki szintén nagy súlyt helyez rá, de a pénzügyminiszter úr ő excellenciája akkor nem volt jelen a tárgyalásnál, azért megismétlem kérésemet, hogy méltóztassék a miniszterelnök úrnak ebbeli programmját sürgősen végrehajtani. Azt hiszem, ma már a törvényhozás minden egyes tagját áthatja az, hogy az ország érdekében áll a kisexisztenciák fennmaradásának biztosítása. Marx jósolta meg azt, hogy majd ha a pénz egypár ember kezében lesz és a többi nem fogja tudni, hogy miért izzad, miért dolgozik és kinek dolgozik, akkor következik majd be a kommunizmus ideje. Ezt az időt nem akarjuk megérni, mi be akarjuk bizonyítani, hogy bármilyen kis és szegény ország vagyunk, törődünk a kisemberekkel. De ne csak hangoztassuk a kisemberek érdekeit, — hiszen ebben mindnyájan egyetértünk — hanem tényleg tegyünk olyan intézkeseket, amelyekkel ezt az álláspontunkat valóra váltjuk. Következik még a földművelésügyi minisztérium működésének rövid birálata. Azt tudjuk nagyon jól, hogy a mezőgazdasági krízis nem magyar, hanem általános világjelenség. Ebben a tekintetben bizony nekünk is mindent el kell követnünk, hogy ezt az agrárállamot a legnagyobb mértékben veszélyeztető mezőgazdasági krízist valahogyan áthidalhassuk. Itt intézkedni kell. Szép'dikciókat hallunk eleget, ígéreteket is hallunk, a földművelésügyi miniszter úr minden egyes kiszállásánál nagyon szép szónoklatokban magyarázza meg, hogy mennyire át van hatva attól, hogy milyen bajok vannak. Ha azonban a bajokkal tisztában vagyunk, ha mindnyájan tudjuk, hogy milyen bajok vannak, mint ahogy mindnyájan tudjuk, akkor cselekedjünk, ne húzzuk-halasszuk azokat az intézkedéseket, amelyeket nemcsak most kell megtenni, hanem amelyeket már régen megtehettünk volna. Az idő rövidsége miatt nem sorolhatok fel minden kifogást, amelyet fel akartam sorolni. (Derültség.) Egyre azonban rámutatok. Ott van a terményértékesítés. A miniszter úr a falu népéből való, tehát mint kisgazdavezérnek elsőrendű kötelessége, hogy a falu népét alátámassza. A kisgazda nagy adóterhek alatt nyög és a kartellek következtében a mezőgazdasági munkához szükséges anyagok beszerzésénél mindent duplán, háromszorosan, négyszeresen fizet meg. Ott van azután a hitelkérdés, amely iránt eddig, sajnos, a földművelésügyi miniszter úr I tudtommal nem nagyon érdeklődött, pedig a