Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-64

Az országgyűlés felsőházának 64. ülése 1929. évi június hó 24-én, hétfőn. 223 vállalatról van szó (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter ellentmond.)... Nem a mai vezetőkről van szó, mert hiszen ma Samarjay nagyon megállja a helyét . .. akkor nagy csata volt és talán emlékszik rá Herrmann miniszter úr is, aki akkor még nem volt kereskedelemügyi miniszter, hogy kifejtettem, előre megjósoltam mindazt, ami sajnos bekövetkezett : ott ma is deficitben van az Államvasút, mert hiszen azt a bizonyos 10 milliós tételt nem lehet úgy számítani, hogy az külön beruházás. Ezt a figurát már ismerjük a régi időből, az állandó fenntartás, tatarozás, . meszelgetés költségeit mint beruházási tételt belecsapják a költségvetésbe, hogy szebben fessen. Sok mindent megjósoltam, kifogásoltam a kommercializálásnál és néhány dolgot el is fogadott az akkori kereskedelemügyi miniszter, különben pedig mentek a dolgok tovább. Azóta azonban, amióta van egy kellemetlen ember, valószínűleg azt gondolták, «folyton kritizál és kifogásol, ez nekünk nem kell«. Attól a perctől kezdve ez a közlekedési bizottság egy-két jelentéktelen kis tárgyon kívül egyáltalán nem is tárgyalt semmit. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Nem is gondoltak ilyen motívumokra !) Most ennél a javaslatnál összehívták a bizottságot, azonban hosszú időn át nem hívták össze, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Dehogy nem !) pedig sok minden intézkedés történt. Miért? Mert egyes tegjai teljesítették azt a kötelességüket, hogy minden veszélyre és hátrányra rámutattak. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Ezt vissza kell utasítanom, mert ez nem az én szándékom !) Hogy a bírálatoktól szabaduljanak, nem hívják össze a bizottságot, minek fecsegjenek mindenfélét hiába, gondolták, «mi úgyis a legjobban tudjuk, mi, a minisztérium és a miniszter megtaláljuk a legjobb megoldást». Mire való az a formalitás, hogy létezik egy közlekedési bizottság, amely mintegy hátvéd áll ott ? A közvélemény azt hiszi, hogy nekünk valami befolyásunk van a dolgokra, pedig nincs befolyásunk, mert az összes fontos kérdésekben hosszú idő óta nem hallgattak meg. Ezt csak azért mondottam el, mert a kereskedelemügyi miniszter úr azt állította, hogy már rendben van a szabályzat, a minisztériumokat megjárta, a minisztertanács is elfogadta. Ha a miniszter úr jobban szereti a hevenyészett megoldásokat, vagy amelyek az érdekeltség észrevételeinek mellőzésével történnek és utólag szülnek elkeseredést, mint azokat a megoldásokat, amelyek több türelmet igényelnek, több tárgyalást az érdekeltséggel, de úgy vannak megszövegezve, hogy azokat mindenki megnyugvással fogadja, ám folytassa ezt a rendszert, én a magam részéről nem tartom helyesnek. A közszállítási szabályzatról már szólottam. Itt még a népjóléti miniszter urat is kénytelen vagyok aposztrofálni. Ügy hallom, hogy a népjóléti minisztérium a közszállítási szabályok alól egyáltalában felmentve érzi magát. (Halljuk ! Halljuk !) Például minden szükségletét a vidéknek is Budapesten rendelnek meg egyes nagy cégeknél és így a vidéki iparosságot kikapcsolják ebből a szállításból. Ugyanakkor előfordul, hogy más szabályokat is mellőznek, így egyes esetekben a nyilvános árlejtést, önmagának állapított meg a népjóléti minisztérium egy közszállítási szabályzatot, amelyet persze nem ismerünk. Ha ez nem így van — feltételesen mondom, hogy így van,— akkor mindenesetre arra kérném ő excellenciáját, hogy méltóztassék a közvéleményt felvilágosítani ebben a tekintetben és megmagyarázni, hogy ez téves hit és hogy tényleg minden tekintethez alkalmaztatnak a közszállítási szabályzatok, ha pedig nem így van, akkor kérdem, mi indította ő excellenciáját arra, hogy ettől eltérjen. Országos érdek ugyanis, hogy a közszállítási szabályzatok az egész vonalon be legyenek tartva, nemcsak az állami hivatalok által, hanem minden olyan intézménynél, amelyre a kormánynak és az államnak befolyása van, sőt ezt meg kell követelni a magyar ipar érdekében. Ami pedig a nyilvános árlejtést illeti, nem is akarok szólani arról, milyen előnyei vannak, ha a nyilvános árlejtést betartják. Vannak nehézségek, amelyeket át kell hidalni fontos, kivételes esetekben, de nagyban és egészben ha a közszállítási szabályzat jól van megszerkesztve, azt mindenkinek be kell tartania, elsősorba pedig a miniszternek. (Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter : Teljesen egyetértek ő excellenciájával.) A mérnöki rendtartás kérdésében nagy harc folyik az építőiparban. Egy egyoldalú terv jelent meg, amely tisztán a mérnökök érdekében szerkesztetett meg. Nagyon értem és át vagyok hatva attól, hogy milyen szomorú helyzetben van a mérnöki kar, de azért mégsem szabad a mérnöki rendtartást úgy megoldani, hogy azzal másokat megnyomorítsanak. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Nem is fog megtörténni!) Ha ahhoz, hogy egy disznóólt akar valaki építeni gazdaságában, okvetlenül mérnök kell, akkor az illető inkább nem építtet. Ez túlzás volt, ad absurdum vittem a dolgot, hogy az ember lássa, miről van szó. Olyan követeléseket állítani, amelyek szakszempontból nem szükségesek, olyan munkáknál, amelyeket elvégezhet akárki, akármilyen primitív műveltségű ember, hogyha egy hidat akarok csinálni egy kis kanális felett, hogy ehhez is szakértő mérnök kelljen, az lehetetlen. Ha magasépítésről van szó, pl. hídépítésről és hasonló dolgokról, magától értetődik, hogy a tudomány legnagyobb vívmányait érvényesíteni kell, szakembereket kell alkalmazni és ezzel biztosítani kell a mérnöki kar keresetét és alkalmazását, de nagyon vigyázni kell arra. hogy ne menjünk túl a határon. Ebben a kérdésben is volt egy ankét, ahol ő excellenciája nem volt jelen és azért én sem voltam ott, mert hiába beszélek, ha nincs ott a miniszter. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Három év óta húzódnak ezek az ankétek.) Három hónap alatt el lehetett volna intézni. Most folynak a bizalmas tárgyalások, egyenként jönnek az emberek és kérdezik ki őket, esetleg meggyúrják — nem tudom — a minisztériumban, egyszóval a vége az, hogy veszedelem előtt állunk, hogy a mérnöki karnak oda kell a bokrétát nyújtani, meg kell csinálni azt a rendeletet, mielőtt alapos megvitatás előzné meg. Ennek a kérdésnek a megbeszélését is nagyon ajánlanám az érdekeltséggel, amenyiben még nem volt minisztertanácson (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Nem!), hiszen ezek a viták nem olyan veszedelmesek. Ami az államvasutakat illeti, sajnos igazán nem is tudom, mikor fogok alkalmat találni, hogy beszéljek erről az üzemről, hiszen sok mindennel egyáltalában nem értek egyet. Látjuk azt is, — csak nagyjában akarom jelezni — hogy építünk az ország határán gyönyörű szép épületeket, nagy magyar címerekkel, — különben nagyon szép és jóízlésre valló dolog — építünk a határszélen nagy palotákat Ott van Bécs felé menet a határon Hegyeshalom, ahol gyönyörű szép palotát építenek kétszáz emberre, először ötszázra tervezték s azt hiszem, fog benne lakni harmincnál több (Hermann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Nem !), a síneket pedig elhanyagoljuk, azok ma36*