Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-64

222 Az országgyűlés felsőházának 64. u\ a mezőgazdaság. Engem ez az eljárás egy ope rettre emlékeztet, ahol egy tavat körüláll nagy" tömeg és ott énekli a kórus negyedóráig : «A gróf a vízbe fúl, a gróf a vízbe fúl : mentsük meg őt!» (Élénk derültség). Ha csak egy grófról volna szó, aki a vízbe fúl, nem volna baj (Élénk derültség), de ne fullasszák a tehetetlenség moasarába Magyarország egész közgazdasági életét. Tarthatatlan, nézetem szerint, az a nagy diszparitás, amely a magyar kézművesipar és az osztrák Handwerkerek között fennáll. Nálunk úgyszólván semmisem történik. Bécsben a Central-Sparkasse részéről rendelkezésre bocsájtott nagy összegeken felül az annak kötelékébe tartozó Kreditverein révén 23 millió sillinget nyújtottak kölcsönkóp a kisiparnak, közel hatszor annyit, mint amennyi nálunk az egész ország iparossága részére áll rendelkezésre. A közelmúltban gróf Bethlen István miniszterelnök úr a kézművesipar kérdésében a következőkép nyilatkozott (olvassa) : «Nagyszerű teljesítményei ellenére is a magyar kézműipar ma a legsúlyosabb gondokkal küzd és a segítési módoknak egész sorára van szükség, hogy a kézművesipar a jövőben boldogulni tudjon. Csak a legfontosabb problémákat említem : ilyen a kisipari hitel rendezése, főleg a szövetkezeteken kivül álló kézművesiparosság figyelembevételével, az ipartestületi reform keresztülvitele, a közszállításokban való fokozottabb részvétel biztosítása, a kisipari hitel megszervezése, mind olyan kérdések, amelyek a kézműves- és kisiparosság anyagi boldogulásával a legszorosabban összefüggnek.» Kérem a szakminiszter urakat, hogy Ígéretek helyett és a kérdések megoldásának beláthatatlan időkre való kitolása helyett hajtsák végre mielőbb a miniszterelnök úr programmját. Egy kérdést kívánok intézni a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Hogy a kivitel fontosságáról ő is meg van győződve, azt hiszem, ezt megállapíthatjuk. Amikor a kivitel elősegítésére egy nagyon szép találmány megvalósításáról van szó, kérdem, hogy az miért lesz — legalább ez a benyomásom — elamerikázva, miért tolják ki beláthatatlan időre, miért nem valósítják meg a komphajó intézményét ? A komphajó kérdésében az első értekezleten én is résztvettem. Ott az volt a határozat, hogy egy bizottság adjon véleményt a komphajóról, vájjon van-e ennek egyáltalában értéke az export szempontjából, szükséges-e és meg kell-e azt csinálni ? Végre nagysokára, 1928 májusában az a szakértőbizottság - a névsorát nem akarom itt felolvasni, de méltóztassék tudni, hogy a legkiválóbb szakértők foglaltak abban a bizottságban helyet — a következő szakvéleményt adta (olvassa): «A gazdasági bizottság a komphajóban egy olyan közlekedési eszközt lát, amely alkalmas arra, hogy a magyar ipar, mezőgazdaság és kereskedelem Levantén az eddiginél nagyobb mértékben tért foglaljon, amivel nemcsak a hazai termelés fokozása, hanem a külkereskedelmi mérlegünk passzivitása is csökkenthető volna. Ezen nagyjelentőségű okokból kifolyólag a terv megvalósítása mellett foglal állást, s azt a kormánynak a legmelegebben figyelmébe ajánlja.» Nem akarom most ezt a kérdést tovább fejtegetni, csak azt a kérdést intézem a kereskedelemügyi miniszter úrhoz, legyen szíves nekünk megmondani, hogy milyen akadályokba ütközik ennek megvalósítása? T. i. ez is egyike azoknak az ügyeknek, amelyeket dacára egészséges voltuknak hónapok és évekig elhúznak, amíg egyáltalában elkésnek Ez jellemzi nézetem szerint a mi gazdasági működésünket majdnem az egész vonalon. Itt az utolsó óra, ragadjunk meg minden alkalmat, intézzük el a dolgokat és igyeése 1929. évi június hó 24-én, hétfőn. kezzünk segíteni a gazdasági életen addig, amíg nem késő. Megemlíteni kívánom még a közszállítási szabályzatot, amelynek életbeléptetése most küszöbön áll. A kereskedelemügyi miniszter úr ankétet tartott a kereskedelemügyi minisztériumban, amelyen én is résztvettem. Ott részletesen kifejtettem kifogásaimat a szabályzat ellen és azok általános helyeslésre találtak. Itt csak azt a kérdést akarom felvetni, hogy most, miután hogy úgy mondjam, egyszer már kiadtuk a mérgünket, ezzel már végeztünk is I Hiszen átdolgozásra feltétlenül szükség van, ami elől a miniszter úr nem is zárkózhatik el és átdolgozás után a tervezetet hajlandó-e mégegyszer bemutatni az érdekeltségnek és hozzászólást várni tőlük? (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Az ankét megvolt, a szabályzatot a minisztertanács elfogadta és kimegy!) Így mennek ki a dolgok mindig. (Derültség.) Ez megint azt a bizonyos felületességet mutatja, amely felületesség jellemzi az egész működést. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Pontról-pontra végigmentünk !) Pontrólpontra végigmentünk, itt van a jegyzőkönyve az egész ülésnek, hogy pontról-pontra a legkomolyabb kifogások emeltettek. A loyalitás is úgy hozza magával, ha már más szempont nem indítja a miniszter urat rá, hogy mielőtt a szabályzatot a hallott megjegyzések alapján átdolgozva kiadná, azt mégegyszer bemutassa. Nem olyan nagy veszedelemmel jár az, ha egyszer két vagy három órát ilyen tanácskozással el kell tölteni. Mindenesetre joggal elvárhattuk volna ezt, mert látjuk, hogy az ilyen ankétek után in camera caritatis megcsinált rendeleteknél mennyiben veszik figyelembe az érdekeltség kívánságait. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Az összes minisztériumokhoz elment !) Méltóztatott volna a mi kifogásainkat is elküldeni az összes minisztériumokhoz, fogadok, hogy azok egészen más szemmel nézték volna azt a végleges tervet, amelyet ugyan nem ismerek, de sejtem, hogy milyen lesz. Arról van szó, hogy végezzünk alapos munkát és vegyük figyelembe a gazdasági érdekeltségek figyelmeztetését. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Meg is történt !) Ne csináljunk pro forma-üléseket ! A munkásembernek nincs ideje arra, hogy pro forma-ülésekre elmenjen, s beszéljen órákon át és a végén azzal az érzéssel távozzék, hogy úgyis az történik, amit az egyes minisztériumok akarnak ; nem is a miniszterek, hanem a minisztériumok és a miniszteri tisztviselők, mert hivatalnoki diktatúrával állunk szemben. Tudniillik a presztizs úgy hozza magával, hogy változtatások ne legyenek. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Szó sincs róla !) Ennek a témának folyamán megemlítem azt is, hogy a kereskedelemügyi minisztérium kebelében szerveztek egy közlekedési bizottságot. Ez a közlekedési bizottság arra való, hogy minden vasúti és egyéb közlekedési kérdésben a tervezeteket megismerje, megtanácskozza és véleményt adjon az illető szakminiszternek. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Ez meg is történt, de azt hiszem, éppen Hadik ő excellenciája gyakran nem jött el. —Mozgás.) Elnök : Csendet kérek ! Gróf Hadik János : Mikor az Államvasutak kommercializálásáról volt szó, — félek, hogy visszaélek a Felsőház türelmével (Halljuk ! Halljuk !) — erről a nagyon szép jelszóról, amely annyit jelent, hogyha ezt megvalósítják, sokkal takarékosabban fognak dolgozni, minden rendben lesz, bár az eredmény az, hogy a vezetőknek tantiemeket állapítanak meg, miután kommerciális