Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-64
218 Az országgyűlés felsőházának 64. ülése 1929. évi június hó 24-én, hétfőn. követni a magyar Társadalombiztosító Intézet is, és ha ennek a kérdésnek irányítását az egyedül arra hivatott pénzügyminiszter kezébe helyezik, csak abban az esetben lesz meg a bizalom aziránt, hogy ez a tőke, amelyet a Társadalombiztosító révén a közgazdasági életből kiszivattyúznak, kellő módon kerül vissza ugyanannak a gazdasági életnek érhálózatába. T. Felsőház! Most áttérek a kereskedelemügyi tárcára. A kereskedelemügyi tárca keretein belül mindenekelőtt a kartellekkel kívánok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Komoly intézkedések elengedhetetlenek ezen a téren, mert ennek a kérdésnek mielőbbi megfontolt rendezésére van szükség. A működő kartellek hivatalos statisztikája, sajnos, nem áll rendelkezésünkre, mert tudtommal ilyen statisztika nincs. A magánstatisztikák alapján elindulva azt mondhatjuk, hogy ma körülbelül 80 ipari kartell van nálunk. Hogy csak a főbbeket említsem: a bányaiparban 4, az élelmiszeriparban 7, a gép- és vasiparban 20, a villamosiparban 3, az építőanyag-, kő- és agyagiparban 5, a textiliparban 6, a kémiai iparban 11 kartell működik. Ezek közül, sajnos, a legtöbb kartell versenyenkívül áll, mert kartellen kívül álló ilyen vállalatok nincsenek. Itt azután rá fogok mutatni arra, hogy milyen óriási különbség van a között, ha kartelen kívüli vállalatokkal kell a kartellnek versenyeznie, és a között, amikor minden hasonló vállalat benne van a kartellben. Ezek közül a legtöbb versenytárs nélkül áll, és így az eladási feltételekben, az árban és a rajonirozásban megegyezve, kényük-kedvük szerint irányítják a piacot. Ugyanakkor a vállalatok legtöbbje a bankok érdekeltségéhez tartozik, amelyek szintén kartellben vannak. A gyakorlati életből vett néhány példát hozok fel, ha a mélyen t. Felsőház megengedi, (Halljuk! Halljuk!) hogy megvilágítsam a kérdést. Főképpen azokról a kartellekről akorok szólni, amelyekkel már a Képviselőházban is foglalkoztak, de amelyekkel annakidején már a Felsőházban én is foglalkoztam, amelyekről újságcikkekben nyilatkoztam. Ezekre vonatkozólag semmiféle cáfolatot nem kaptam mind máig. Már régen rámutattam arra à veszedelemre, amely egész "-azdasági életünket fenyegeti, különösen az építőanyag-kartellek túlzott mohóságából, árdiktatúrájából kifolyólag. A Felsőházban két évvel ezelőtt elmondott adataimra komoly cáfolatot nem kaptam s most ismételten rá akarok mutatni azokra a mész- és cementárra vonatkozó adatokra, amelyek akkor elfoglalt álláspontomat még bővebben magyarázzák és megerősítik. Fenn kell tartanom ma is azt az állításomat, hogy ezeknél a cikkeknél 70—80, sőt helyenként 100%-os túlfizetés történik a monopolisztikus helyzetet élvező kartellek javára. Evitathatatlan — és ezt a kezeim között lévő számlákkal tudom bizonyítani, — hogy az 1913., 1914. és 1915. év folyamán a Portland-cement ára helyt, ab vágón feladási állomás 2 "70—3 "20 aranykorona volt, amivel szemben 60, az ország különböző részeiről szóló névszerinti számla adatainak tanúsága szerint a kartell a folyó év elején ugyancsak helyt, ab vágón feladási állomás, forgalmiadon kívül 5'20-HJ aranykoronáig terjedő árat számlázott. Méltóztatnak tudni, hogy a számlázás hogyan történik. A legtöbb kartellnél van egy kartell iroda, és nem a vállalat számláz, hanem a karteliközpont, amely természetesen elsősorban a kartell érdekeit védi. Kátérek majd egy esetre, amelyből szintén látni fogjuk, hogy ez a kartelliroda tulajdonképpen az, amely ezeket a kartellérdekeket a számlázásnál különösen figyelembe véteti. Nem lehet vitás ma, hogy általában 80— 100%-kai többet fizettet a kartell, mint békében, amikor pedig szintén nem fizetett rá az eladásra. Teljesen hasonló a helyzet egy másik, mezőgazdasági szempontból nagy jelentőséggel bíró anyagnál, a mésznél. Ugyancsak hiteles számlaadatok alapján megállapíthatom, hogy a mész mázsája békében 2 korona volt helyt, ab vágón, ma ugyanilyen felételek mellett 3"20—3'60 aranykoronát fizetünk a mész mázsájáért, amint azt folyó évről származó ajánlatok igazolják. Állíthatom, hogy ezek az adatok az esetek túlnyomó többségére nézve megállják helyüket, bár a kartell igen ügyesen a látszat kedvéért egynéhány kedvezményezettnek ad olcsóbb áron is, akiknek számláit a fogyasztók jogos felzúdulásakor mint bizonyítékokat fennen lobogtatja-. Ezeknél az adatoknál fel kell vetni a kérdést, vájjon megdrágult-e annyira a munkabér, avagy olyan drágán adja a Mák. önmagának a szenet a cementgyártáshoz, ami ezt a túlhajtott drágítást indokolná 1 ? A közérdek, a gazdasági és társadalmi rend egyensúlya megkívánja, hogy ilyen indokolatlanul túlhajtott árakkal ne lehessen megróni a fogyasztóközönséget, 100.000 pengőig menő évi tantiémek, jövedelmek kedvéért. Hogy mit jelent nálunk a kartell működése, ezt élénken illusztrálja egy szembeállítás. Az egyik iparágban nincsen kartell, egyes hatalmasságok fenyegetése ellenére sem tud megalakulni, egy másikban most jött létre a kartell. Hasonlítsuk össze, vájjon mi lett ennek a hatása. A műpalagyárak között négy nagyobb ilyen gyár van, nincs kartellmegegyezés, és ennek eredményeképpen a műpala, annak ellenére, hogy a mai kartellárak következtében jóval drágább cementtel kénytelenek most dolgozni, 11%-kal olcsóbb, mint békében volt, mert a békebeli ár 100 darabonként 28'5 aranykoronát tett ki, ma pedig ugyanannyi pengőért meg lehet azt kapni. Egy másik iparágban a közelmúltban jött létre a kartell. És vájjon annak mi volt az első lépése? A cementárugyárak kartellje röviddel ezelőtt alakult meg, a folyó év első negyedében. Amíg a cement- és a burkolólap-gyárak nem voltak kartellben, a megállapított alapárakból 30—35%-os engedményt adtak. Amikor létrejött a kartell, első lépése az volt, hogy az engedményt 15%-ra szállította le, vagyis azonnal 20%-kai emelte az árakat, noha sem a gyártáshoz szükséges anyagok árában, sem a munkabérekben nem állott be olyan változás, amely az emelést a legtávolabbról is indokolta volna. A kartell eredménye lett az is, hogy amíg annakelőtte 4—6 hónapra terjedően kamatmentesen adták az árut, ma a kartell legfeljebb csak 30 napos hitelt engedményez. Teljesen azonos a helyzet, ha a gazdasági élet egy másik terét nézzük, ha a lószőrgyárak kartelitörekvéseit vesszük szemügyre. A szegedi egyetem árlejtést hirdetett klinikai berendezési cikkekre és többek között matracok szállítására, amihez 14.000 kilogram lószőrre volt szükség. A szakiparosságtól beszerzett információk szerint a lószőr ára februárban 2—2 "20 pengő volt, a kiírás megtörténte után az árak már 3*60—3'80 pengőre emelkedtek és két nappal az ajánlatok benyújtásának határideje előtt körlevelet kaptak az érdekelt iparosok a gyáraktól, amely szerint a lószőr ára már 5*60—5'75 pengőre rúgott, (Zaj.) tehát rövid időn belül 2 pengőről 5*75 pengőre emel-
