Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-64

Az országgyűlés felsőházának 64. ülése 1929. évi június hó 24-én, hétfőn. 219 kedett, ami nem jelentett kevesebbet, mint azt, hogy az árlejtési összegek végösszege 30.000 pengővel emelkedett volna. (Zaj és mozgás.) Előállott az a helyzet, hogy az ajánlattevő iparosok olcsóbban tudtak volna dolgozni, ha osztrák lószőrt használtak volna fel, holott köztudomású, hogy ennek az árunak nagyrésze magyar eredetű és csak kikészítés miatt kerül Ausztriába, ami különben megjegyzem, nagyon szomorú dolog. Szóval az oda- és visszaszállítást is beszámítva, olcsóbb lett volna az osztrák áru, mint a hazai kartell ajánlata. (Zaj.) Végre, amikor az iparosok az osztrák árut akarták megvásárolni és erre a tényekre való hivatkozással engedélyt kértek, akkor kaptak észbe a lószőrgyárak és csak akkor tettek olyan ajánlatot, amely a magyar áru felhasználását biztosította. Az egész kérdés tehát azt bizonyítja, hogy ki akarták használni ezt a közszállítást arra, hogy ilyen tetemes, hoeribüis nyereséget vágjanak zsebre, ami természetszerűleg a pályázókat és a szegény>>orsú iparosok egész munkáját tulajdonképpen lehetetlenné tette volna. A kartellek egészségtelen uralmára jellemző, hogy minden eszközzel lehetetlenné teszik, hogy a fogyasztók olcsóbban jussanak hozzá az árukhoz. E törekvésükben odáig mennek, hogy ármegállapításaikkal lehetetlenné teszik például, hogy az előnyös víziszállítás lehetőségét a fogyasztók kihasználják. Erre nagyon érdekes példa a következő: A lábatlanig cementgyár a kartelluralom következtében oly áron adja a cementet, hogy ne lehessen hajón lefelé szállítani. A lábatlani cementgyár cementjének ára vagóntételben ab Budapest 6*85 pengő, ebből a vasúti fuvar Budapestig 69 fillér, úgyhogy a gyárnak ab feladóállomás 6*16 pengő marad. Ha hajószállítás esetén ugyancsak 6*16 pengőért adná a gyár a cementet, akkor Budapesten 40 fillérrel olcsóbb Lenne a cement, mert a hajófuvar anynyival olcsóbb a vasúti fuvarnál. A kartell azonban ezt a differenciát a hajószállítás esetén az ab dunai rakodóárhoz hozzáadja (Zaj.) és ezzel lehetetlenné teszi, hogy az olcsóbb víziszállítás révén bárki is olcsóbban juthasson a cementhez. Mindezekből az adatokból is nyilvánvaló, hogy a jórészt titkos és ellenőrzés nélkül dolgozó kartellek nagyon is hajlamosak olyan indokolatlan többhaszonszerzésre, amit közérdekből feltétlenül meg kell akadályozni. A kartellek és az azokban tömörült üzemek a racionális termelést vannak hivatva elősegíteni. Ennek a racionális termelésnek révén tulajdonképpen annak rendje és módja szerint kell, hogy a fogyasztóközönség is előnybe kerüljön, mert ha az egyes üzemek a kartellek révén üzemeiket racionalizálják, kevesebb lévén az előállítási költség, olcsóbban adhatják az ott termelt árukat. Ha ez a folyamat megvolna, ha csakugyan az ilyen kartellek révén történő racionalizálásból kifolyólag a produktumok árai leszállanának, akkor a fogyasztóközönség nem zúdulna úgy fel a kartellek ellen. De ez nincs meg, ellenkezőleg minden hasznot, amely ebből a racionalizálásból is ered, minden kartell a saját javára használ ki és eszében sincs egy kartellnek sem ezen a réven az ő termeivényeit a fogyasztóközönségnek olcsóbban bocsátani rendelkezésére. Ezért általános a meggyőződés, hogy a kartellek működése egyoldalú kizsákmányolása a fogyasztóközönségnek, amely fogyasztóközönségnek nagy részét teszi a mezőgazdaság s ez a termelő eszközök beszerzésénél érzi ezt az óriási áremelkedést, árdrágítást. A falu népe, amelynek sorsa ma igazán nagyon aggályos és amelyen feltétlenül segíteni kell, szintén ki van szolgáltatva a kartelleknek. Aki ma falun az ő kis házikóját be akarja meszelni, annak ma kétszer annyit kell fizetnie a mészért, mint amennyit fizetet a háború előtt. Ezek azok a dolgok, amelyek egyenesen felháborítóak. A kormány egyes tagjai mind azon az állásponton vannak, hogy a kartellek túlkapásai ellen bizonyos védelmet kell találni; különösen az igazsáo'ügyminiszter úr, nézetem szerint nagyon helyesen, erélyes intézkedéseket is követel. Annál feltűnőbb volt, hogy amikor egy vita fejlődött ki, akkor a kereskedelemügyi miniszter úr az ő államtitkárával, Dezseőffyvel együtt siet éppen ezeknek a kartelleknek megvédelmezésére. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter közbeszól.) Bocsánatot kérek, nem szoktam a levegőbe beszélni, előttem van az államtitkár úrnak és a kereskedelemügyi miniszter urnak beszéde; mind olyan limonádésan csavarják a dolgot: igen, így meg úgy, azonban nem lehet rossz néven venni, teljesen indokolt és ha lehet valamit csinálni, azt majd megcsinálja a gazdasági miniszter, úgy is rá van bízva most a kérdés. En még a gazdasági miniszter úr ő excellenciájának különben nagyon tartalmas és érdekes programmbeszédében foglalt kijelentésével sem értek egyet a kartellkérdésben, mert tulajdonképpen ő sem domborította ki annyira az ellenőrző intézkedések szükségességét, hanem inkább megfenyegetett bennünket, hogy vigyázzunk, mert baj lesz, ha a kartelek ellen törünk, ezt a gazdasági élet nagyon meg fogja sinyleni. Kérem, gazdasági miniszter úr, ettől ne féljen. Ott még, sajnos, nem tartunk, hogy valaki propagálná vagy indítványozná a kartelek eltörlését vagy olyan megbénítását, ami az ő részben üdvös működésüket is — aminek elismerése elől elzárkózni nem lehet — megakadályozná. Itt Székács ő méltósága beszédére akarok reflektálni, mert úgy látom, Somssich László gróf nincs itt. (Felkiáltások jobbfelöl: Itt van!) Akkor az ő nevében is legyen szabad szólnom. Székács ő méltósága ugyanis tegnap megálla pította, hogy micsoda hallatlan dolog az, hogy a gazdasági élet s — ezt már én teszem hozzá — a gazdatársadalom élén álló vezérférfiak, pl. Somssich László, kijelentik, hogy a kartelleket tűzzel-vassal kell elpusztítani. (Gróf Somssich László: Sohasem mondtam!) Ezt sohasem mondotta, tévedés ilyet imputálni neki, s ez nagyon helytelen dolog, mert ez tovább terjed s az ország azt hiszi azután, hogy az agrártábor csakugyan megvadult (Derültség.) és minden kartellt tűzzel-vassal ki akar pusztítani. Ez különben is annyira nevetséges álláspont, hogy ezt imputálni egy gazdavezérnek egyáltalában nem helyes. Székács ő méltóságának jobban kellett volna tájékozódnia e felől. Somssich László gróf ugyanis azt mondotta: «tűzzelvassal kell kipusztítani a kartellek visszaéléseit», ebben pedig teljesen igaza van, ehhez csatlakozik Magyarország egész fogyasztóközönsége. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) A javaslat elkészülte előtt, azt hiszem, lesz alkalmunk rámutatni azokra a kívánságom?a, amelyeket itt most nem akarok felsorolni, mert akkor estig kellene beszélnem, hogy melyek azok a kívánságok, melyek azok a módozatok, amelyek minden túlzástól menten, azonban tényleg komolyan meg fogják ezt a kérdést és megakadályozzák a túlkapásokat. Es itt — hogy bizonyítsam azt, hogy a magyarországi hangulatban túlzások nincsenek — legyen szabad rámutatnom arra, mi van kül-