Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-64

Az országgyűlés felsőházának 64. ülése 1929. évi június hó 24-én, hétfőn. 215 tartja be, hanem egyenesen megszegi. Amint méltóztatnak tudni, annak idején az Ofb. az ügyrendjét maga állapította meg. Ez ellen erős kifogások voltak; én magam voltam az, aki kértem, hogy ezt az ügyrendet változtassuk meg s ez jusson nyilvánosságra, mert hiszen nem is ismerte senki sem. Végre sikerült el­érni, hogy ezt az ügyrendet most már az igaz­ságügyminiszter adta ki. Az ügyrend ellen nem is emeltetett semmi kifogás, ennek azt a részét azonban, hogy az egyes ítéletekről a föld­reform financiális lebonyolítására t alakult szövetkezet értesítendő, az Ofb. egyáltalában nem respektálja; a lebonyolító szervhez csak az ármegállapító ítéleteket küldi meg, azonban egyetlen megváltási ítéletet sem küld át a szerv­hez, minden kérés ellenére is alig tudunk felvilá­gosítást kapni arra vonatkozólag. Pedig ez abból a szempontból is fontos lett volna, hogy ezen az úton a gazdatársadalom és az egész ország tá­jékoztatást kapjon arról, hogyan működik az Országos Földbirtokrendező Bíróság, siet-e mű­ködését befejezni, vagy pedig úgy dolgozik, hogy még száz évig továbbra is fennmaradjon. (Derültség.) Ebből a szempontból mindenesetre nagyon fontos, hogy működésébe belete­kintsünk. Az Ofb. nagyon gyorsan végezhetne mun­kájával, ha a telekkönyvi ügyeket a törvény­székhez áthelyezett Ofb. bírák végeznék az egyes telekkönyvi hatóságoknál és a megüresedő in­gatlanok újabb juttatása a közigazgatási bizott­ságra bízatnék, fellebbezéssel a minisztériumhoz, úgyhogy tulajdonképpen csak a megváltási ügyek befejezése és az ár megállapítása a hábo­rús birtokoknál és a házhelyeknél maradna az Ofb. feladata, amit az én becslésem szerint fél év alatt kényelmesen befejezhetne. Ami a földbirtokreform pénzügyi lebonyo­lítását illeti, az általános rendelet nézetem sze­rint nagyon kielégítő. Hiszen a célja ennek a rendelkezésnek az volt, hogy nyugalmat keltsen az országban, hogy a megváltást szenvedők va­lahogy mégis csak hozzájussanak legalább va­gyonuk egy részéhez a lehető legrövidebb időn belül, viszont a földhöz juttatottakat ne terhelje túlságosan ezeknek a tartozásoknak törlesztése. A megállapított kamatláb, 5'4%, olyan kamat, amely mellett amortizálhatok a tartozások. Ez­zel a megoldással tehát az ország közvéleménye nagyon meg lehet elégedve. Vannak és voltak bizonyos hibák, amelyek a földbirtokreform lebonyolításánál előállottak, amelyeket, sajnos, nem lehetett kiküszöbölni. Magából abból a körülményből kifolyólag, hogy a bíróság a háborús birtokokat a törvény értel­mében olcsóbban váltotta meg és azt a többletet, amennyivel többet ért a birtok a kifizetett Ösz­szegnél, nem arra használta fel, hogy általános­ságban megkönnyítse az egész financiális lebo­nyolítást, hanem odaadta az igénylőknek oly módon, hogy ugyanolyan áron adta át a földet, ebből a körülményből kifolyólag azután előállott az a helyzet, hogy egy községen belül egy ke­vésbbé jó földet, mert azt a földbirtokreform út­ján másként vették el, drágán megfizettettek, azt a földet pedig, amelyet valaki hadinyeresé­ges vagy háborús birtokból kapott, amely esetleg jobb. sokkal olcsóbban kaphatta meg. A falu népe belenyugszik sok mindenféle teherbe, amelyet rárónak, de az igazságérzete tiltakozik az e\len, hogy vele igazságtalanul bánjanak. Nagyon nehéz azt megmagyarázni a kisembereknek, hogy a bíróság miért adta olcsób­ban a földet az egyiknek, mint a másiknak. Ez olyan hiba, amelyet többé kiküszöbölni, sajnos, nem lehet, pedig nagyon fontos lett volna éppen a szociális béke, a falu népének meg­nyugvása szempontjából egyöntetűen rendezni az egész kérdést és nemcsak a kamatfizetést és a törlesztést, hanem a birtokárakat is kiegyen­líteni. Egy nagy sérelmet azonban kénytelen va­gyok itt felemlíteni, amelyet nézetem szerint, igenis, orvosolni lehet, és ez az, hogy az alacsony kataszteri tiszta jövedelmű birtokok a megvál­tás során olyan csekély megváltási árat kapnak. hogy az az értéknek csak elenyésző kis részére nyújt kárpótlást. Ezt nézetem szerint okvetlenül reparálni kell, de nem úgy, hogy a földhöz jut­tatottakra most nagyobb terheket rójunk, hiszen azoknak szerzett jogaik vannak és ezeket el­venni a magam részéről semmi szín alatt sem tartom helyesnek, hanem úgy, hogy például az Ofb.-alapból fedeztessék ez a szükséglet, az Ofb.­alap hivatásáról holnap fogok interpellációm­ban bővebben szólani, — mert az Ofb.-alap a hivatása következtében alkalmas arra, hogy ezt a kérdést is közös megnyugvásra megold hassák és így a birtokosokkal szemben az a hát­rány, amit azért szenvedtek, mert véletlenül a kataszteri tiszta jövedelem alacsonyan volt megállapítva, kellően reparáltassék. T. Felsőház! örömmel fogadom a békebírák intézményének meghonosítását, egyfelől a bírák tehermentesítése, másfelől a túlzsúfolt ügyvédi pályán a szellemi proletariátus megszüntetése vagy enyhítése szempontjából. Ugyancsak öröm­mel látom az annak idején hadikölcsönjegyzés céljaira fordított ügyvédi nyugdíjalap restau­rálását. Végül beszélni kívánok még a bírák fizeté­sének rendezéséről. Iustitia est regnorum fun­damentum: ennek az elvnek alapján minden­képpen szükséges, hogy a bíró mindenki felett álló államhatalmi tényezőként szerepeljen, és meg kell adni a módot arra, hogy minden anyagi gond nélkül élhessen és szabadon tel­jesíthesse kötelességét. (Általános helyeslés.) Először is azért, mert azt megérdemli, mert a bíróság pozíciója olyan fontos dolog, hogy erre való tekintettel is szükséges ez az anyagi füg­getlenség, de viszont őszintén megvallva, ügyel­nünk kell arra, hogy soraikba be ne férkőzzék a korrupció s ne kényszerítsük bíráinkat arra, hogy mindegyik külön üzletekbe kezdjen, mert akkor pályáját eltévesztette és akkor a bíróság függetlenségébe helyezett bizalom megrendül, ami végvcszedelme az országnak. (Vay van! Üqy van!) En nem vagyok barátja a céladónak, de ha államháztartásunk viszonyai nem enge­dik meg a -bírói fizetés emelését, indokoltnak látom, hogy a magasabb összegű peres ügyek külön progresszív illetékkel terheltessenek meg a bírák fizetésének rendezése érdekében. Végeztem az igazságügyminisztérium ha­táskörébe eső kérdésekkel, most áttérek a nép­jóléti minisztérium ügyeire. (Halljuk! Halljuk!) A népjóléti tárcánál mindenekelőtt a Társa dalombiztosító Intézetről kívánok szólani. Azo­kat a kérdéseket, amelyek szociális reformokra és szociális terhek viselésere vonatkoznak, nem szeretik az emberek bírálat tárgyává tenni, mert általános felfogás szerint azt, aki a szo­ciális reformokkal szemben állást foglal, anti­szociális embernek állítiák oda és az illető azt hiszi, hogy ezáltal egyáltalában imposszibilissé válik. En a magam részéről — hiszen az a sors jutott nekem, hogy mindig olyan témákról be­széljek, amelyeket mások nem nagyon szeret­nek szellőztetni, előhozni (Derültség,) — nem teltem a hírnevemet abban a tekintetben, — hi­szen népszerűségre sohasom pályáztam, de a hírnevemre mégis csak kell, hogy adjak vala­35 ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom