Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-64

214 Az országgyűlés felsöházánah 64. ülése 1929. évi június hó 24-én, hétfőn. a nemzet kegyeletének és önérzetének méltó kifejezését, a legmelegebb elismeréssel méltassam. (Elénk éljenzés és taps.) E beszéddel szemben a kisentente-hatalmak demarsát, mint indokolatlan, méltatlan aktust, vissza kell utasítani. Annál indokolatlanabb, bogy a kisentente ilyen lépésre ragadtatta el magát, mert minduntalan hangoztatja, hogy velünk gazdasági megegyezésre törekszik. Ez a demars e törekvés komolyságába vetett hitet r megingatja, holott magunk részéről a gazdasági megegyezésre őszintén törekszünk. T. Felsőház! Nagyon kényes helyzetben vagyok, mert hiszen a költségvetés során, minden egyes tárcához részletesen óhajtottam volna hozzászólni, de tekintettel arra, hogy a Felsőház csak általános vitát folytathat a költségvetés felett, kénytelen vagyok arra igyekezni, hogy a legrövidebbre szorítsam felszólalásomat; mégis azonban attól tartok, hoery az adott körülmények között túlhosszú leszek, (Halljuk! Halljuk!) ezért a t. Felsőház elnézését kérem és igyekezni fogok az egyes tárcák működéséről mennél rövidebben megemlékezni. Mindenekelőtt az igazságügyi tárcához kívánok szólani. A Képviselőház 1929. évi június hó 3-án megtartott ülésén elmondott programmbeszédét Zsitvay Tibor igazságügyim niszter úr a következő szavakkal fejezte be (olvassa): «A magam részéről arra fogok igyekezni, hogy az igazságszolgáltatás valóban az legyen, ami hivatása: gyors segítője a szegénynek, az ártatlannak, a megtámadott jognak és az igazságnak, az erkölcsi erőnek gyámolítója és a közéleti tisztaságnak biztosítása.» Igaz nagyrabecsüléssel üdvözlöm az igazságügyminiszter urat ezért a fogadalmáért. Az igazságügyi tárcát illetőleg; még egy néhány észrevételt kívánok tenni, örömmel üdvözlöm azt. hogy az igazságügyminiszter úr a törvényelőkészítő osztály munkálata mellett a gyakorlati élet embereit is igénybe akarja venni a törvényjavaslatok megalkotása alkalmával. Ez a közvéleményben mindenesetre általános megnyugvást fog kelteni és nagyon kérem az igazságügyminiszter urat. hogy eltérve az előbbi gyakorlattól, méltóztassék ezt a kijelentést tényleg valóra váltani és a fontos törvényjavaslatok előtt az érdekeltséget mindig meghallgatni. Aki tudja, mit kell csinálnia, aki azt hiszi, hogy eltalálta a megoldás módját, az nem fél a nyilvánosság bírálatától és csak okosan és bölcsen cselekszik, ha előbb az érdekeltséget ezekben a fontos kérdésekben meghallgat in, mert ha az igazat ad neki, «akkor megerősíti őt álláspontjában, ha pedig más véleményen van, akkor talán nem olvan nagy presztízskérdés az, hogy a helyes ellenvéleményeket is meghallgatva, azokat esetleg érvényre juttassa. Mint az Omge pénzügyi és közgazdasági bizottságának elnöke előre is kijelentem, hogy a legnagyobb készséggel állunk rendelkezésre ebben a munkában. A hitbizományi reformnál is reméljük, hogy nem fog megismétlődni az a helyzet, amely a földbirtokreformnál volt, hogy csak az utolsó percben Vass József ő excellenciájának szívességéből sikerült a mi argumentumainkat és panaszainkat előadni, hanem annak idején mi is un'»' leszünk előzetesen hallgatva, hogy hozzá szólhassunk ehhez a fontos kérdéshez. A biztosítási jog reformiát az igazságügyminiszter úr ő excellenciája kilátásba is helyezte Itt figyelemébe ajánlom, méltóztassék ez alkalommal kijavítani azokat a hibákat, amelyek a múltban megtörténtek s amelyeknek követkéz tében a biztosítottak a jól megszervezett biztosítási kartellnek egyenesen és teljes mértékben kiszolgáltattak. A javaslat, — amint már akkor is voltam bátor jelezni — számtalan intézkedést tartalmazott a biztosító intézetek érdekében, azt a sok, a külföldi törvényekben megtalálható intézkedést azonban, amelyek mind a biztosítottak érdekeit védik, egyszerűen kifelejtették. Az életbiztosítási valorizációnál beváltak az én jóslásaim, ennek a törvénynek végrehajtási rendelete még ma sincs kiadva és az eredmény az lesz, hogy a biztosítottak semmit sem fognak kapni, vagy ha pár garast kapnak, arra is éveken keresztül várhatnak. Nagyon sajnálom, hogy akkori indítványomat a kormány nem tette magáévá, pedig volt mód ennek a kérdésnek ren dezésére, hogy a biztosítottak legalább azt a csekély támogatást, amelyben részesültek volna, mielőbb meg is kaphatták volna. Sokat vár a gazdatársadalom az új jelzálogtörvénytől, amelyhez, azt hiszem, szintén lesz alkalmunk annak idején hozzászólni. A telekkönyvi hatóságoknál a munkatorlódás olyan nagy méreteket ölt, hogy ez a hitelnyújtás folytonosságát is teljesen megakasztja. Nagyon kérem az igazságügyminiszter urat, méltóztassék ebben az irányban a minisztertanácsnak előterjesztést tenni, s kérem a pénzügyminiszter urat, járuljon hozzá ahhoz, hogy a szükséges költségfedezet meglegyen arra, hogy a személyzetet a telekkönyvi hatóságoknál szaporítsák, mert ez a helyzet tarthatatlan. Magam tudom legjobban, hogy az az intézet, amely a kisemberek hiteleit igyekszik kielégíteni, milyen bajban van akkor, amikor esetleg hónapokig húzódik el a bekebelezések telekkönyvi keresztülvitele. A kisemberek azt hiszik, hogy az intézet húzza-halasztja ezeket a dolgokat és azt gondolják azután, egyáltalában nem lévén kellőleg tájékozva, hogy azok az intézetek, amelyek ilyen jelzáloghitelek nyújtására hivatottak, tulajdonképpen nem teljesítik pontosan kötelességeiket, hogy talán hanyagságból, vagy rendetlenségből húzódnak ezek az ügyek, pedig nekünk érdekünkben áll, hogy, ha hóna alá akarunk nyúlni a kisembereknek és hiteligényeiket ki akarjuk elégíteni hosszú lejáratú kölcsönök útján, akkor lehetőleg gyorsan intézzük el ezeket az ügyeket. Hiszen nagyon jól tudjuk, — és erre beszédem során még rá fogok térni — hogy a kisembernek hosszú lejáratú hiielre azért van szüksége, hogy a nyomasztó váltótartozásoktól szabaduljon (Űav van! Ügy van!), már pedig ha hónapokig kell várni azért, mert a telekkönyvi hatóságok tényleg képtelenek lebonyolítani ezeket az ügyeket, akkor lehetetlen helyzet áll olő. Azt hiszem, az egész kormány be fogja ezt látni és hozzá fog járulni ahhoz, hogy az igazságügyminiszter úr ő excellenciája külön intézkedéseket tegyen az iránt, hogy a személyzet szaporítása megtörténjék és ezek az ügyek simán lebonyolíthatók legyenek. A földbirtokreform-törvényekből kifolyólag két törvényjavaslattal tartozik a kormány: bátor vagyok figyelmét felhívni arra, hogy az egyik a haszonbérek és szerződések tudomásulvételének kérdése, a másik pedig a hitelkorlátozó rendelkezések hatályon kívül helyezése. Bocsássuk végre, ahol csak lehet, szabadjára az életet s ne akarjunk mindent agyonszabályozni, korlátozni. A hiteléletben az ilyen korlátok lehetetlenné teszik a szabad mozgást. Ügyis nehéz ma a hitelkérdést megoldani, a földreform szempontjából fennálló ilyen nehézségekkel tehát ne akadályozzuk meg az élet szabad folyását. Egy panaszom van, mégpedig az, hogy az Ofb. azt az új ügyrendet, amely kiadatott, nem