Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-64

Az országgyűlés felsőházának 64. ül Elnök: Szólásra következik gróf Hadik János ő excellenciád a! Gróf Hadik János: Nagyméltóságú Elnök Ur! T. Felsőház! Az utóbbi napokban Magyarország külpolitikájára kihatóan nagyjelentőségű események történtek. A világpolitika horizontja az angol választások után lényegesen megváltozott. Ma már megállapítható, hogy MacDonald külpolitikájának tengelyét a leszerelés képezi. A liberális párt vezérének, Lloyd Georgenak a világsajtóban publikált állásfoglalása után pedig kétségtelennek látszik, hogy a választottbírósági elv és a leszerelés által biztosítandó népegyenlőségi elv területén a munkáspárti kormány a parlament abszolút többségére támaszkodva, kezdi meg akcióját. A további konklúziókat helyesen a trónbeszéd és az angol kormány programmbeszéde után fogjuk tudni megállapítani. Nemzetünk kitűnő barátja, Rothermere lord, aki igazainkért való nagy harcunkban hervadhatatlan érdemeket szerzett, (Ügy van! Ügy van!) az adott helyzetben örömmel siet megállapítani, hogy MacDonald leszerelési politikájának sikere esetén — szószerint idézem — «Magyarország nem lesz többé körülvéve állig felfegyverzett nemzetek által s megszűnik az a fullasztó érzés, amely ma Magyarországra nehezedik az ellenséges vámtarifák és a fenyegető fegyverkezések révén.» Kétségtelen, hogy minden békés irányú revíziós politika sikere is összefügg azzal a kérdéssel, hogy mennyiben boldogul a MacDonald kormány leszerelési akciója. MacDonald miniszterelnök és Dawes tábornok, az új amerikai nagykövet, a békéről és a leszerelésről való tárgyalásaik bevezetésének emlékére Skóciában, a miniszterelnök kertjében «békefát» ültettek el. E békefához fűzött magyar remények egyike a revízió. Tudjuk, rögös az út, amely Trianon revíziójához vezet, ám addig is soha nem szűnő energiával kell folytatnunk a világnak a velünk szemben elkövetett igazságtalanságokról való felvilágosítását és minden összeköttetésünk révén barátokat kell szereznünk a magyar ügynek. Ezért üdvözöltem annakidején itt, e helyről az olasz barátsági szerződést és ezért honorálom elismeréssel kormányunk sikerét a Magyarország és Finnország, Lengyelország, majd legutóbb Spanyolország között kötött jogi békéltető, döntőbírósági szerződés körül, örömmel látom a miniszterelnök úr párizsi látogatásának jó hatását és megnyugvással fogadtam a miniszterelnök úrnak azt a nyilatkozatát, hogy igyekezni fog a MacDonald-kormánynyal a megértést keresni, hogy ennek a kormánynak jóakaratú rokonszenvét biztosítsa. Igen t. Felsőház! Az államokat, társadalmakat és munkástömegeket mindenfelé egységes védekezésre inti a harmadik internacionálé világforradalmi propagandája. A védekezésben igen fontos a második internacionálé szerepe. Ennek az internacionálénak vezető tényezőit látjuk ma a brit-kormány élén. Ha most ez a kormány összeköttetést létesít is Oroszországgal a britbirodalom világkereskedelmi politikája érdekében, ez Kenworthynak, a munkáspárt egyik vezető publicistájának közlése szerint egyáltalában nem jelent egységes politikai frontot Moszkvával, ellenkezőleg: azt írja, hogy a teljes és döntő vereség, amelyet a kommunistapárt az angol választáson szenvedett, nyilvánvalóvá tette, hogy az angol nép hű kíván maradni az alkotmányhoz és a parlamentarizmushoz. T. Felsőház! Itt és a sajtóban is évek óta következetesen igyekeztem közvéleményünk fiFELSÖHÁZI NAPLÓ. IV. ése 1929. évi június hó 24-én, hétfőn. 213 gvélmét ráterelni a harmadik internacionálé destruktív és a második internacionálé konstruktív politikája között folyó harc olyan jelentőségére, amelynek minket is érdekelnie kell. 1927. októberében egy sajtópolémia során, ránk vonatkoztatva, így precizíroztam a tételt (olvassa): «A világ munkástömegeinek lelki és fizikai megszervezettségén fordul meg, hogy megúszhatja-e a szociáldemokrácia és ez esetben vele egy vonalban a kapitalista világrend is azt a krízist, amellyel a bolsevista propaganda fenyeget.» Ugyanakkor szükségesnek tartottam megállapítani, hogy nekem bizonyítékaim vannak arra, hogy nem a szervezett munkásság volt az, amely a bolsevizmushoz vezető folyamatot Magyarországon megindította. Az én bizonyítékaimon kívül bizonyítja ezt az is, hogy 1919 februárjában a berni konferencián a szocialista kiküldött Magyarország integritását a következő javaslattal védelmezte (olvassa): «Tiltakozzék a kongresszus az ellen, hogy magyar területen a békekonferencia döntése előtt erőszakos anneksziók történjenek. Követelje a kongresszus, hogy a békekonferencia az ország egyes részeinek hovatartozandóságáról ne határozzon mindaddig, ami*? az illető területek lakosságának akarata népszavazás útján meg nem nyilvánul. E népszavazásnak a^ semlegesek ellenőrzése mellett kell megtörténnie. Nehogy a jövőben a gazdasági fejlődést lehetetlenné tegyék, a határkérdés elintézése során biztosítani kell Magyarország gazdasági összeköttetéseinek teljes szabadságát a többi országokkal.» E konferencia által elfogadott rezolució többek között a következőket mondja (olvassa): «A konferencia tiltakozik ama kísérlet ellen, hogy az említett alapelveket meghamisítsák és ezért tagadja a győzteseknek a zsákmányhoz és olyan szövetségi szerződéshez való jogát, amellyel az államoknak a háborúhoz való csatlakozás fejében területgyarapodást biztosítsanak más nemzetek rovására. A konferencia tiltakozik a vitás területeknek előzetes katonai megszállásával produkált befejezett tények ellen. A konferencia felszólítja minden ország proletárjait, hogy gyakoroljanak teljes erejükkel nyomást kormányaikra, hogy ezeket az alapelveket a béke megkötésekor érvényre juttassák és ezzel a békét tartóssá tegyék.» En annakidején disztinkciót állítottam fel a második és a harmadik internacionálé között és tiltakoztam az ellen, hogy a két internacionálé egy kalap alá vonassék. Tettem ezt azért, mert fontosnak tartottam, hogy a világháború nyomán támadt helyzetekben a^ munkástömegeknek azok a vezérei, akik a második internacionálé elveit hazájukban a polgári pártokkal együttműködve követik, nemzetközi r fórumaikon pedig területi integritásunk ügyét szolgálják, ne soroztassanak egy kategóriába a világforradalomra törő harmadik internacionáléval. A moszkvaiaknak az egységfrontra való törekvését, valahányszor arra kísérlet történt, a második internacionálé vezetősége, köztük főképpen az angolok, mindig azzal utasították vissza, hogy a második internacionálé csak olyan szervezettel egyesül, amely a demokrácia elvét fogadja el működése alapjául. Remélem, hogy a mai helyzetben^ a magyar kormány a II. és III. Internacionálé tevékenységi iránya közt tátongó szakadék helyes felismerésével fog az angol munkáspárti kormány rokonszenvének biztosítására törekedni. T. Felsőház! Felhasználom ezúttal az alkalmat arra, hogy a miniszterelnök úrnak a hősök emléke felavatásakor mondott beszédét, mint 85