Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-64

Az országgyűlés felsőházának 64. ülése 1929. évi június hó 24-én, hétfőn. 207 összes tisztviselőinek régi bensőséges kívánsága. (Elénk helyeslés a középen és a baloldalon.) A költségvetést elfogadom. (Elénk éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Bosnyák Géza ő méltósága! , Bosnyák Géza: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Midőn a költségvetés tárgyalásánál felszólalok, nem azért teszem, hogy a vitát elnyújtsam, hanem azért, mert azt hiszem, hogy amikor hazánk ilyen nagy gazdasági válságba jutott a búza árának katasztrofális zuhanása folytán, nem baj, ha ezt a kérdést több és több oldalról világítjuk meg. (Helyeslés.) Nagyon bölcsen írta most nemrégiben báró Szterényi József ő excellenciája egy vezércikkben, hogy ez a nagy gazdasági válság nem egyike a problémáknak, hanem maga a probléma és ennek a nagy közgazdasági válságnak megoldásával áll vagy bukik Európa közgazdasága és vele minden politikai hatalom. Igen szoros kapcsolatban van a mezőgazdasági lakosság fogyasztóképességével az ipar és a kereskedelem. A fogyasztás csökkenése magával hozza az ipari pangást, ez pedig a munkanélküliséget és a kereskedelem hanyatlását. (Ügy van! Ügy van!) Mezőgazdaság, ipar és kereskedelem nagyon szoros kapcsolatban vannak egymással, de ennek feltétlenül a mezőgazdaság a fundamentuma. Ennek jó sorsa virágoztatja fel a ipart és a kereskedelmet, míg balsorsa idézi elő az ország végromlását. Ma a mezőgazdaság helyzete kétségbeejtő, és amikor a magyar gazda ilyen válságos helyzetbe került, akkor elsőrendű kötelessége a kormányzatnak, hogy minden eszközt megragadjon arra, hogy ezt a nagy bajt, amely bennünket önhibánkon kívül ért, ha teljesen megszüntetni nem is tudja, de legalább némileg enyhítse. Kétségtelen tény, hogy ez az ország agrárállam és az is fog maradni. Minden olyan ténykedés, intézkedés, amely ennek az államnak ezt a természet által megjelölt képét megváltoztatni akarja, meddő kísérlet fog maradni, és siettetni fogja az ország romlását. Elismerem, hogy az iparnak, a gyáriparnak fejlesztése nagyon fontos kérdés, de ma ennek a forszírozása, azt hiszem, nincs helyén, mert ennek az iparnak azt a mesterségesen forszírozott emelkedését nagy részben a mezőgazdaság fizeti meg. Ha majd a jobb idők visszatérnek, amikor a mezőgazda is jobb helyzetbe jut, akkor semmi sem fogja meggátolni azt, hogy az ipar is tovább fejlődjék. A mezőgazdaság kétséges helyzete világbetegség, s nem tudom, hogy nincs-e igaza annak, aki azt mondja, és azt állítja, hogy ez a világbetegség nagy részben onnan származott, hogy tíz éven keresztül a mezőgazdasági államok iparosítottak, míg az ipari államok forszírozták a mezőgazdasági termelést, hogy ezáltal kevesebb bevitelre legyen szükség. Két évvel ezelőtt ugyancsak a költségvetés tárgyalásánál tartott beszédemben felhívtam a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy a külföldön milyen óriási sikereket érnek el a talajvizsgálat által és kértem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy tegye ezt megfontolás tárgyává s minél több ilyen állomást állítson fel. mert a jövő mezőgazdasága ezen épül fel s ha a gazdák eleinte talán bizonyos mértékben ettől tartózkodni is fognak, ha meggyőződnek egyes gazdaságokban a szép sikerekről, bizonyosan tömegesen fogják majd felkeresni ezeket az intézményeket. (Gróf Hadik János: Ügy van!) Igen nagy megnyugvásomra szolgál, hogy a télen dr. Doby Géza, a közgazdasági egyetem kiváló tanára az egységespártban előadást tartott erről a kérdésről, amely értekezésével mintegy alátámasztotta és megerősítette mindazt, amit én itt két évvel ezelőtt elmondtam. Meg kell állapítanom, hogy e tekintetben történtek a földmívelésügyi minisztérium részéről is bizonyos lépések, de az akció még mindig nagyon a kezdet stádiumában van és még mindig nagyon a gyermekéveit éli. Nagy elismeréssel vagyok a földmívelésügyi miniszter műtrágyaakciója iránt (Gróf Hadik János: En nem!), de újra rá kell mutatnom arra, hogy ez csak akkor lesz általános és hasznothajtó, ha a talajvizsgálaton alapul (Ügy van! jobbfelöl.), mert csak ezen az úton lehet megállapítani, hogy melyik talajnak mire van szüksége. (Ügy van! jobbfelől.) Óriási hibának tartom, hogy a műtrágyapropaganda még mindig folytonosan és majdnem

i egyedül a szuperfoszfátot ajánlja (Gróf Hadik János: Kartelltámogatás!) pedig ma már bebizonyított tény, hogy ez a műtrágya hazánkban nem felel meg mindenütt, sőt több helyen, ott, ahol a talaj nem alkalmas, határozottan nagy károkat okoz. (Ügy van! jobbfelöl.) Boldogult Cserháthy Sándor, a magyaróvári akadémia volt gazdasági professzora, nagyon kedves tanárom, már abban az időben rámutatott arra, hogy az általa végzett kísérleteknél száz eset közül a szuperfoszfátot csak 40% -ban lehetett hasznosítani. Hiszen a külföldön olyan hatalmas adattömeg áll e tekintetben rendelkezésünkre, hogy ezek az adatok maguk is már a legnagyobb óvatosságra intenek. Németországban a híres Lemmermann profeszBzor, akiről azt mondják, hogy nála lelkiismeretesebb és szakképzettebb agrokémikus nincs, több évi kísérlete után megállapította, hogy Németországban is száz eset közül csak 40 esetben van hatása a szuperfoszfátnak. Nálunk, sajnos, nagyon sok kiváló gazdasági szakember semmivel meg nem indokolható ellenszenvvel viseltetik a talajtani tudomány haladásával és nagy eredményeivel szemben, s talán ebből tudom megmagyarázni azt, hogy ezeknek az intézményeknek felállítása még mindig ennyire késik. Ezt pedig annál kevésbbé értem, mert a «Kisgazda» című lap, amelynek tudtommal a földmívelésügyi miniszter úr a lapvezére, 1928. évi május 20-iki számában rendkívül okos, értékes cikket közölt ugyanerről a kérdésről, amely teljesen fedi az én álláspontomat Ebben a cikkben ugyanis többek között ez áll (olvassa): «A talaj élő szervezet. Ugyanaz a szer az egyik talajon áldást hoz, a másikon öl. Tudjuk, hogy a műtrágyák bőséges használata nélkül az országos termésátlagot hathatósan emelni nem lehet, azonban csak és kizárólag okszerű műtrágyázással. Amint az előbb említettük, ugyanaz a vegyi szer egyik talajnak áldása, de a másiknak átka is lehet. A legszilárdabb meggyőződésünk az, hogy senki sem fog tudva és akarva nemzetrontó munkát végezni, legutolsó sorban természetesen azok a férfiak, akik egy adminisztracionális lánc folytán a kormány akaratát viszik keresztül.» Ebből a cikkből arra kell következtetnem, hogy a földmívelésügyi miniszter úr is az én álláspontomon van. Nagyon kérem, hasson oda, hogy most már gyorsabb tempóban valósuljon meg ez a dolog és minél több állomás lehetőleg ingyen, vagy nagyon kevés díjazás mellett kezdje meg a talajvizsgálatot. 34*