Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-64

208 Az országgyűlés felsőházának 64. ülése 1Ô2Ô. évi június hó 24-én, hétfőn. A talajtan és a mezőgazdasági bakteriológia az utóbbi időben igen nagyfontosságú ismereteket fedezett fel, amely ismeretek egészen új felfogásokat tárnak elénk, egészen más felfogásokat, mint aminőket idáig igazaknak és helyeseknek ismertünk, óriási nagy a haladás ezen a téren Dániában, Svédországban és Hollandiában, míg Angliában, Németországban és Észak-Amerikában most van folyamatban ez a fejlődés igen nagy támogatás mellett. E nagyfontosságú tudomány művelésében nem maradtunk hátra a külföld mellett, sőt merem állítani, hogy vezetőszerepet játszunk, aminek bizonyítéka az, hogy az 1927-ben Washingtonban megtartott talajtani kongresszuson Sigmond, Treicz és dr. Greibig, Magyarország küldöttei igen elkelő pozícióba választattak be. De amilyen előre vagyunk e tudomány művelésében, éppen olyan hátra vagyunk annak gyakorlati alkalmazásában, sőt szomorú, de való, hogy a kultúrállamok között egy sem maradt el annyira, mint éppen Magyarország, pedig az összes országok közül egyetlenegy sincs annyira ráutalva erre, mint éppen a mi országunk. A kormánynak tehát kötelessége, hogy ezt a legnagyobb mértékben elősegítse. Itt nem szabad visszariadni semmiféle pénzáldozattól, mert ha volt pénz arra, hogy Tihanyban felállították a hidrobiológiái állomást, akkor joggal megkövetelheti az ország gazdaközönsége, hogy a kormány itt is teljesítse kötelességét. A mi szélsőséges csapadékos viszonyaink között arra utalt bennünket már a természet, hogy fő terményünk a búza legyen, mert hiszen a búza az, amely nagy általánosságban a legjobb termést szolgáltatja. Csonka hazánk 16 millió katasztrális hold területéből kilenc millión felüli katasztrális holdon termelünk gabonát. Ennek termésétől függ az ország lakosságának jóléte. A tengerentúli államokban a külterjes gazdálkodás mellett nagyon kevés a termelési költség. Hiszen éppen a napokban olvastam, hogy míg ezelőtt 3—4 évvel Amerikában egy acre megművelése gépekkel nyolc órába került, addig ma már olyan gépekkel bírnak, amelyek ugyanezt a munkát két óra alatt végzik el. Nálunk azonban, ahol a búza ára ilyen mélységesen lezuhant, ez az ár már nem fedezi a termelési költséget, aminek természetes következménye az kell hogy legyen, hogy az ország gazdasági válságba jut. A mi gabonatermelésünkkel, amely körülbelül hatmillió katasztrális holdon történik, nem tudunk az árakra hatást gyakorolni, amikor Amerikában és Ausztráliában majdnem százszor akkora területen termelnek gabonát. A mi gazdasági válságunk előidézésében igen nagy szerepe van annak, hogy már három év óta nehezedik mezőgazdaságunkra a termelési, az értékesítési és a hitelválság. Nagyon magas nálunk a termelési költség, a hitel drágasága pedig magával hozza a gazdák eladósodását, amelyet nagy mértékben elősegít a túlságig vitt adóztatás. A gazdasági termények ára és a gazdaság viteléhez szükséges iparcikkek ára között óriási nagy a különbség. Míg az ipart védik a gazdaság hátrányára megkötött kereskedelmi és vámszerződések, a kartell, addig a gazdaközönség ezeknek ki van szolgáltatva. Nem állítom azt, hogy a nagy gazdasági válság megszüntetése egyedül a kormánytól függ, mert erre nagyon sok olyan tényező is bír hatással, amely a kormány hatáskörén kívül van. Nem is tartozom azok közé, akik mindent a kormánytól és az államtól várnak. Erre csak akkor van szükség, amikor a mi erőnk erre nem elégséges, mint a jelen esetben. De hogy módjában áll a kormánynak az, hogy intézkedések foganatosításával ezt a nagy válságot némileg enyhítse, azt határozottan merem állítani. Elsősorban is meg kell változtatni a mai hibás adóztatási rendszert, amely a képzelt jövedelmet adóztatja meg s nem a valóságost. Feltétlenül le kell szállítani az adókat, mert a válságba jutott mezőgazdaság ezt az óriási terhet nem bírja el. Mérsékelni kell a vámokat, revízió alá kell venni a fuvardíjakat. Nagyjában ezek azok az intézkedések, amelyekkel némileg mérsékelni lehet ezt a válságot. A gazdaközönség óriási nagy megnyugtatására szolgál az, hogy ma a pénzügyminiszteri székben dr. Wekerle Sándor ül (Éljenzés.), aki a gazdáknak vezére volt s akiről tudjuk, hogy nemcsak a legjobb indulattal viseltetik a gazdaosztály iránt, hanem, mint gazda, maga is ugyancsak átérzi ezeket a bajokat. Biztosra reméljük és tudjuk, hogy a miniszter úr minden erejével oda fog hatni, hogy amennyiben lehet, a válságot enyhítse. A földmívelésügyi miniszter úr a Képviselőházban tartott beszédében hangoztatta azt, amit most lépten-nyomon hallani, hogy ennek a válságnak megszüntetéséhez annyiban is hozzá kell járulni, hogy a búzával bevetett területet kevesbíteni kell és át kell térni más növények termesztésére. Ez lenne bizonyára a kérdésnek legegyszerűbb megoldása, de ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Azokban a vármegyékben, ahol a csapadékelosztás jó, nagyobb mértékben lehet redukálni a búzaterületet a lennek úgy magra, mint kóróra való termesztésével. Azokban a vármegyékben azonban, ahol folytonosan a szárazsággal kell küzdeni, a len termesztésére gondolni sem lehet. Kevesbíteni lehet a búzaterületet az őszi árpának nagyobb felkarolásával, a borsónak, a babnak és különféle bükkönynek termelésével. De arra, hogy búzaterületeinket nagy mértékben lehessen kevesbíteni, és más növények termelésére lehessen áttérni, csak a legnagyobb óvatosság mellett lehet gondolnunk, itt csak prózák után szabad mennünk és különösen nagy vigyázattal kell lennünk a kisgazdák iránt, hogy olyat ne ajánljunk nekik, ami nem válik be és evvel nagy mértékben meg ne károsítsuk őket és általában az országot s ne veszélyeztessük azt a bizalmat, amely — hála Istennek — nap-nap után kezd jobban visszatérni. A «Köztelek» legutóbbi számában jelent meg egy cikk, amelyről gróf Somssich László ő méltósága is említést tett itt, amely a budapesti és amerikai tőzsdei árakat január 1-étől június 5-ig nap-nap után közli. Ezekből már megdöbbentően arra a felfedezésre kell jutnunk, hogy a budapesti tőzsde nem igazodik a kereslet és kínálat külföldi viszonyaihoz, mert ha igazodna utánuk, akkor ezeknek a nagy kilengéseknek nem lett volna szabad megtörténniük. Ebből minden kétséget kizáróan arra a körülményre kell jutnunk, hogy a budapesti piacon meg nem engedett hazárd játék folyik és semmi sem indokolja azt, hogy a magyar gazda verejtékes munkája ennek a hazárd játéknak prédájává legyen. Végre is ahhoz joga van mindenkinek, hogy a saját vagyonával azt tegyen, amit akar, de hogy a tőzsde játéknál a nemzet nagy többségének verejtékes munkája legyen a tét és hogy mi veszítsünk, akik nem is játszottunk, ezt, azt hiszem, tovább tűrni nem lehet. Ha a tőzsde ezt az országromboló munkát meggátolni nem akarja, vagy nem tudja, akkor