Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-63
Az országgyűlés felsőházának 63. ülése élet egy új, hatalmas jelenségével állandóan foglalkozik, azonban nem tudom elképzelni azt, hogy ezen a téren mi legyünk az útmutatók, mert — mint Wekerle miniszter úr helyesen mondotta a pénzügyi bizottság ülésén — nekünk szemünket mindig a külföld gazdasági életén kell tartanunk és azt ott tapasztaltak alapján kell és szabad elhatározásainkat meghoznunk s ezekhez kell fejlődésünket megszabnunk. Végzetes hiba volna az ipar, de a közélet szempontjából is, — és itt ellentében vagvok Bernáth ő méltóságával — ha a kartellkérdésben olyan elhatározásokat hozna a kormány, amelyek az ipari és kereskedelmi életet olyan béklyóba szorítanák, amelyek az ipart megterhelnék, olyan terhekkel, amilyenekkel a velünk versenvző államok ipara nincs megterhelve. Mélyen t. uraim, még csak egy kérdésre szeretnék röviden áttérni, a szociálpolitika kérdésére. Méltóztatnak tudni, hogy a gyáripar az, amely ő nagyméltóságát ebben a kérdésben, azt hiszem, mindig a legerősebben és a leglelkesebben támogatta, örülünk, hogv a magyar szociálpolitika két hatalmas alkotással gazdagodott. Csak azt kérjük, hogy a szociális alkotások terén egyelőre szüneteljünk és a következő évek feladata az legyen, hogy ez a két szociálpolitikai alkotás átmenjen az életbe, minél kevesebb zökkenővel, minél kevesebb teherrel, s azok a tőkék, amelyek ott rendelkezésre fognak állani, a magyar gazdasági élet termékenvítő tőkéi legyenek. Ez éppen olyan gyönyörű feladat lesz, mint amilyen ezeknek a törvényeknek megalkotása volt. Végére értem fejtegetéseimnek. Érzem, mélyen i Felsőház, hogy talán nem tudtam új szempontokat hozni a vitába, mert hiszen azok a kérdések, amelyekről beszéltem, ma már gazdasági elgondolásaink közhelyeivé váltak. En csak azt szeretném remélni, hogy ezek a közhelyek az elgondolások világából mielőbb vitessenek át a tettek világába, az életbe, hogy akadjon olyan államférfiú, akiben ól a gazdasági alkotás nemes ihlete és aki a maga alkotó erejét a gazdasági élet téglarakóival egyesítve hozzáfogjon a magángazdaság új épületének emeléséhez, hogy a magunk elé tűzött célokat elérhessük. Nehéz a feladat, de hiszem, hogy nincs okunk elveszíteni türelmünket, hiszem, hogy reménykedhetünk a jövőben, mert érzem a költővel, hogy: «E nemzetben nagyságos erők várják, hogy új életre keljenek.» A költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Gaár Vilmos ő méltósága. Gaár Vilmos: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen tisztelt Felsőház! A költségvetési vita keretében általánosabb érdekű közgazdasági kérdések kerültek elbírálásra, úgyhogy amikor a magam részéről az igazságügyminiszter úrnak a Képviselőházban a költségvetési vita során tartott beszédéhez kapcsolólag az igazságügyi kérdésekről akarok beszélni, azt vélem, hogy talán nem olyan általános érdekű, de éppen olyan általános jellegű jogi kérdéseket fogok taglalni. Az igazságszolgáltatásnak jónak és gyorsnak kell lennie. A jó és gyors igazságszolgáltatás teszi lehetővé, hogy jogbiztonság érzete támadjon, a bűn után a bűnhődés nyomban következzék, az enyém és tied feletti vita pedig ne posványosodjék el. A jóság rovására azonban nem lehet a gyorsaságot elősegíteni. A helyes megoldás az, ha a jó és gyors igazságszol2.95.9. évi június hó 22-én, szombaton. 1Ô5 gáltatást egyaránt lehetővé tesszük megfelelő jogi intézmények létesítésével. Az igazságügyminiszter úr a maga felszólalásában az igazságszolgáltatás gyorsaságának előmozdítására perjogi és eljárási reformokat helyezett kilátásba. Ezek közül a reformok közül egyedül csak a békebírói intézményt vázolta részletesebben, egyéb reformokra pedig csak kitért. Magam részéről azon az állásponton vagyok, hogy a jó és gyors igazságszolgál tatás megvalósítása végett nemcsak perjogi és eljárási reformokra, hanem új anyagi jogi törvényekre is van szükségünk. Köztudomású dolog, hogy a polgári perek évről-évre szaporodnak, e szaporodás következtében a bíróságok munkával való túlterhelése folyton fokozottabbá válik, s csupán a büntető eljárás során annyira, amennyire, mutatkozik enyhülés. A polgári pereknek ez a nagymérvű és évről-évre jelentkező szaporodása elsősorban arra vezethető visza, hogy a háború és az utána bekövetkezett forradamak nagyon sok értéket, tőkét, termelő erőt tettek tönkre, elvonták a forgalomból a hiteltőkéket, s így (Az elnöki széket Beöthy László foglalja el.) céltudatos termelő munka helyett igen-igen sok magángazdaságban a konjunkturális h.i szonkeresés állott elő mint cél, amely vállal kozások azután, az infláció hirtelen bekövetkezett megszűnése után, a maguk elhibázott gazdálkodásának megmentését a perekben keresték. Nagyon sok pernek pedig oka a vagyoni képtelenség az alperes részéről, és a remény felperes részéről, hogy talán mégis eljut vagyonához a per és végrehajtás során. Ezek a gazdasági jelenségekből folyó tények eljárási és anyagi jogszabályokkal nem orvosolhatók, itt a magángazdaság megjavulásától függ a helyzetnek az igazságszolgáltatás terén való megjavnlása. Ellenben a perek elszaporodásának és a megindított perek elhúzódásának okát megtalálhatjuk az eljárási szabályokban is és abban a körülményben, hogy hiányoznak olyan anyagi jogi intézkedések, amelyek elejét vennék annak, ho^v ilyen felesszámú perek keletkezzenek. Az adós, aki tudja azt, hogy egy kettős fellebbviteli eljárás mellett lefolyó perében három év előtt jogerős ítéletet nem nyerhet, önkéntes fizetésre nem hajlandó, különösen olyan időkben, amikor a perben megítélhető kamat t helyett tőkéjét egvébként forgatva, a gazdasági életben magasabb kamatot érhet el és így kisebb kockázattal viheti perét tovább. Hozzájárul ehhez az is, hogy azokban a perekben, amelyek a birtok körül forognak, — az örökségi, családi perek, dologi perek — a boldog birtokos, tekintettel a mi nagyon szűken szabályozott zárlati Intézkedéseinkre, nincs akadályozva a birtok használatában és szintén nem olyan könnyen egyezik az ő érdekellentéteseivel, ellenben a r>ert hagyja folyni. Hiszen vannak örökösödési perek, amelyek 10 esztendő óta is folyamatban vannak, csak a beati possidentis elve alapján, hogy aki a birtokot magának tartja, nevetve nézi az ellentétes örökös vergődését. A perek nagy sokaságát az is előidézi, hogy nálunk szinte anachronisztikus módon, 32 éves elévülési idő van. A gyorsan fejlődő gazdasági élet lüktető ereje arra való, hogy minden egyes vitás kérdés mielőbb kikiiszöböltessék. A törvénynek e tekintetben segítségül kell szolgálnia a gazdasági élet számára és e tekintetben mégis mit tapasztalunk? Azt, hogy a törvényhozás kitartóan és következetesen mellőzi egy olyan