Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-63

186 Az országgyűlés felsőházának 63. ülése látjuk, hogy igen nagy erőfeszítéseket tettek termelésüknek emelése tekintetében. így például Csehszlovákia óriási haladást tett mezőgazdasága fejlesztése terén. Evenként díjkiosztással versenyt rendez a legnagyobb gabonahozam elérése céljából és érdekes, hogy a legutóbbi díjkiosztáson az egyik csehszlovák miniszter rámutatva azokra a nacv haladásokra, amelyeket a csehszlovák mezőgazdaság tett. kijelentette, hogy Csehszlovákia gabonaönellátása már közel jár a megvalósuláshoz. Még nagvobb haladást mutat az aránylag gyenge Ausztria mezőgazdaságának fejlesztése tekintetében. Ausztria búzatermése az utolsó években 100%-kal, árpatermése 200%-kal, cukorrépatermése pedic 600%-kal emelkedett; tej- és tejtermékbevitele negyedére csökkent, kivitele viszont hétszeresére emelkedett. Ezen felül a gyenge Ausztria igen nagy mértékben mozdította elő az ipari termelést és az exportlehetőségeket, nagy vízi erőműveket létesített, stb. De nem folytatom a külföldi példák felsorolását; azt hiszem, már ez a néhány példa is mutatja, milyen nagy . erőfeszítésekkel láttak hozzá a külföldi államok ahhoz, hogy a háború után tudományosan, programmatikusan állapítsák meg a gazdálkodás struktúrájában történt változásokat, és ezekhez a megállapításokhoz alkalmazzák gazdasági programmjukat. Ezzel szemben meg kell állapítanom, hogy nekünk gazdasági programmunk nem volt és részletesen kidolgozott gazdasági programmunk ma sincs. Ha most tárgyilagosan sine ira et studio szembeállítom ezekkel a külföldi példákkal a mi gazdasági helyzetünket és eddigi gazdasági politikánkat, akkor ezt nem ellenzéki kedvtelésből teszem, hanem mint a gyakorlati életnek egyik szerény képviselője ebben a Házban kötelességemnek tartom az országot és kormányunkat tárgyilagos kritikával szolgálni. Annál is inkább érzem magam erre feljogosítottnak, mert hiszen a pénzügyminiszter úr kijelentette, hogy egyesült erővel kell odahatnunk, hogy gazdaságpolitikánkat helves mederbe tereljük. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1852-ben felterjesztést intézett az akkori kormányhoz, amelyben rámutatva az amerikai és az orosz búza mindjobban veszélyeztető versenyére, felkérte a kormánvt, minden erejével hasson oda, hogy mezőgazdaságunkat fejlessze és minőségileg és mennyiségileg versenyképessé tegye. Azóta 77 év múlt el és konstatálom, hogy az a felterjesztés, amelyet a Kamara három emberöltő előtt az akkori kormányhoz intézett, még ma is aktuális, még ma is majdnem változatlanul szó szerint lehetne az igen t. kormányhoz előterjeszteni. Mit bizonyít ez, igen t. Felsőház! Azt bizonyítja, hogy ennyi emberöltőn keresztül az egymást követő kormányok avval a már Széchenyi István által is ostorozott keleti fatalizmussal elmulasztották mezőgazdaságunkat modernizálni, és bizonyítja azt, hogy még a tíz év előtti világrengés sem bírta rá kormányainkat és a változott viszonyok sem indították arra, hogy a legnagyobb eréllyel hozzányúljon mezőgazdaságunk átalakításához, megjavításához, racionalizálásához. Nekem a kereskedelmet és az ipart van szerencsém ebben a magas Házban képviselni és tuljdonképpen bocsánatot kellene kérnem, hogy olyan kiváló mezőgazdasági korifeusok után, mint Somsich László és Bernát István ő méltóságaik, mezőgazdaságunk kérdéseiről beszélek, ámde én annak ellenére, hogy a kereskedelmi és ipari világban élek, át vagyok hatva attól a tudattól, hogy a mezőgazdaság a mi legértékesebb, legfontosabb nemzetfenntartó erőnk, és 1929. évi június hó 22-én, szombaton. meg vagyok győződve arról, hogy csak az összes termelési ágaknak legintenzívebb fejlesztésétől várhatjuk gazdasági boldogulásunkat. Ezért megdöbbenéssel állapítom meg, megdöbbenéssel olvastam, hogy egy olyan kiváló gazda, mint Albrecht királyi főherceg ő fensége, a Pesti Naplóban írt egyik cikkében kijelentette, hogy matematikai pontossággal lehet megállapítani, hogy melyik mezőgazda mikor megy tönkre. Megdöbbenéssel kellett megállapítanom, hogy a földmívelésügyi miniszter úr által kiadott, a világ 1926. évi terméseredményeiről szóló jelentés szerint Magyarország átlagos búzaterméshozam tekintetében az összes országok között a 25. helyen áll, még pedig 12*78 métermázsa búzaterméssel hektáronként. Ez nem lehet csak az éghajlati viszonyok következménye, mert hiszen Belgium 28 métermázsával első helyen áll, Svájc 22*14 métermázsával a 6. helyen, Németország 18*76 métermázsával a 11. helyen, de megelőz bennünket még Cseh-Szlovákia is, amely 1719 métermázsával a 14. helyen áll, Norvégia, amely 16*58 métermázsával a 16. helyen áll, sőt még Ausztria is 15*92 métermázsával a 17. helyen van. Messze előttünk sorakozik tehát, 20%-kai nagyobb terméshozammal Ausztria is, előttünk, Magyarország előtt, amely valamikor Európa magtára, éléskamrája volt. Megdöbbenéssel olvastam egy kiváló mezőgazdától, azt hiszem Ereky Károlytól, azt is, hogy Magyarország még mindig középkori gazdasági rendszerben él és ugyanez a közgazdász azt állítja, hogy extenzív baromfitenyésztésünkre még most is évenként 10—12 millió pengőt fizetünk rá. Egy másik közismert gazda azt mondja, hogy burgonyatermésünk átlaga holdanként csak 44 métermázsa, ami szerinte szégyenletesen kevés. Serbán Iván, a Mezőgazdasági Kamara főtitkára mondotta, hogy tojáskivitelünk feltűnő^ csökkenésének oka az, hogy a termelés minősége a helyett, hogy javult volna, nagymértékben leromlott, pedig a Mezőgazdasági Kamara már évek óta figyelmeztet arra, hogy célszerű intézkedésekkel biztosítani lehetne a kivitelt. Másik mezőgazdasági írónk szerint az állattenyésztési termelési költségek tekintetében az országban a legnagyobb tájékozatlanság uralkodik és a mezőgazdaságban egyáltalában csak elenyésző csekélyen tudnak kalkulálni. A világpiaci okokon kívül természetszerűleg ennek a maradiságnak következménye az, f hogy mezőgazdasági válság van, hogy a világpiacon nem vagyunk ár és minőség tekintetében versenyképesek. így bosszulja meg magát az, hogy a kormánynak gazdasági programmja nem volt és egyáltalában elmulasztotta termelésünket, mezőgazdaságunkat idejében átalakítani. A háború óta egy visszahozhatatlan, sorsdöntő évtized múlt el s a gazdasági miniszter úr ő excellenciája csak az imént állapította meg, hogy már nem élünk közös vámterületen, és így tehát azt és úgy kell termelnünk, amit és ahosryan a világpiac megkívánja. A gazdasági és földmívelésügyi miniszter urak csak nemrégiben voltak európai körúton, hogy a világpiacot tanulmányozzák. Csak most van a mezőgazdasági statisztikai adatgyűjtés folyamatban, amelyből majdan meg akarják állapítani, hogy mezőgazdaságunkat miképp kell átalakítani. A miniszterelnök úr ő excellenciája is csak néhány héttel ezelőtt mondotta a Tiszavidékről nála járt küldöttségnek, hogy egész gazdasági termelésünket, egész mezőgazdaságunkat a kor igényei szerint át kell majd szervezni. Ez mind kissé későn történt. Tudom, hogy az utóbbi időben sokat tettünk a mezőgazdaság érdekében is. Tudom, hogy történtek in-