Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-63
Az országgyűlés felsőházának 63. ülése 1929. évi június hó 22-én, szombaton. 187 tézkedések a műtrágya felhasználásának növelése tekintetében, a traktorok számának emelése, az állatállomány feljavítása tekintetében, így a gyümölcsexport terén is, de mindez túlkicsinyes eszközökkel, ötletszerűen történt és nem azzal az átütő erővel, amely szükséges lett volna. Ugyanilyen tervszerűtlenség és koncepcióhiány uralkodik a nemzeti termelés egyéb terein is. Megelégedéssel kell megállapítanom, hogy a gyáripar az utóbbi években szépen fejlődött, ami felbecsülhetetlen vívmány gazdasági jövőnk szempontjából. De teljesen téves uv, a beállítás, mintíha az egész gyáripar gazdagodnék. Ez ellenkezik a statisztika számadataival is. Magyarország összes ipari részvénytársaságai 1926. évben a Statisztikai Hivatal megállapítása szerint átlag mindössze csak 0-04%' osztalékot fizettek. Ha most már tekintetbe vesszük, hogy éppen az erősebb, anyagilag jobban megalapozott vállalatok azok, amelyek a részvénytársasági formát választják, akkor nyugodtan lehet állítani, hogy a magánipar ennél sokkal kedvezőtlenebb eredménnyel dolgozik. így joggal állapítottam meg azt is, hogy az ipar zöme keserves küzdelmet^ vív a fennmaradásáért és létéért. Ez természetes, igen t. Felsőház, mert hiszen az utóbbi években vajmi kevés történt az ipar versenyképessé tétele, racionálissá tétele, a közterhek csökkentése, a szociális terhek csökkentése, az export elősegítése, az exporthitel és exportbiztosítás terén. Ilyen körülmények között bölcs belátásról és mérsékletről tett tanúságot ő excellenciája, a miniszterelnök úr, midőn kijelentette, hogy a kartellkérdéshez, valamint a vámok revíziójának kérdéséhez a legnagyobb óvatossággal szabad csak nyúlni. Somssich ő méltósága tegnap rámutatott arra, hogy a mezőgazdasági válság egyik fontos oka az ipari cikkek drágasága és ezt két okra vezette vissza. Először is a kartellekre, másodszor pedig arra, hogy túlsók a kereskedő, a kereskedő túlnagy hasznot kíván és ezáltal megdrágítja az iparcikkeket. Ami a második megjegyzését illeti, mindenekelőtt bátor vagyok rámutatni arra, hogy midőn Somssich ő méltósága megállapítja, hogy túlsók a kereskedő; tulajdonképpen ellentmondott önmagának akkor, amikor azt mondta, hogy ez a túlsók kereskedő drágít. A közgazdaság törvényei szerint minél nagyobb a verseny, annál alacsonyabb az ár. (Ügj/ van! balfelől.) Ami pedig a kartelleket illeti, azt mondotta Somssich Ö méltósága, hogy tüzzelvassal kívánja kipusztítani a kartellek visszaéléseit. Ebben a tekintetben teljesen egyetértek vele. Egyetértek Bernát István ő méltóságával is abban, hogy az államnak joga van és oka is volna esetleg a kartellekbe beavatkozni, hozzá kell azonban tennem, hogy ez a beavatkozás sajnos, eredménnyel nem járhat. Mindenütt, más országokban, ahol kartell-törvény van, ahol az állam beavatkozott a magángazdaságba a kartellek terén, ez teljesen hatástalan volt és meggyőződésem szerint teljesen hatástalan maradna a miniszter úr ö excellenciája által tervezett azon enyhe beavatkozási forma is, amely csak a kartellek regisztrálását és ellenőrzését kívánja instituálni. Hatástalan maradna azért, mert hiszen a kartellek ellenőrzése csak akkor járna er.ídnnénnyel, ha az állam képes és hajlandó volna az igazságos árt megállapítani; a középkori just um pretium. az igazságos ár megállapítása azonban sehol sem sikerült még és nem sikerülhet nálunk sem. Hogyan állapítsa meg a kormány az igazságos árt, hiszen az egyes vállalatok a lehető legnagyobb eltérésű előállítási, termelési árakkal dolgoznak és kérdem, mely vállalat termelési árát venné alapul az állani a kartellár megalapításánál 1 ? Ha azon vállalatoknak árait venné alapul, amelyek kedvezőtlen feltételek mellett termelnek, akkor mit sem változtatna a helyzeten, ugyanott volnánk, ahol ma vagyunk, hogy a nagy és olcsón dolgozó vállalatok nemzeti ajándékot kapnának és fényesen virulnának és gazdagodnának; ha pedig a nagyvállalatok, a gazdag, kedvezőbb feltételek mellett termelő vállalatok árát venné alapul az állam, akkor ezzel azt érné eL hogy a gyengébb, kedvezőtlenebbül dolgozó vállalatokat halálra ítélné, üzembeszüntetésre késztetné. Mit jelent azonban az üzembeszüntetés az ipar terénî A kereslet és kínálat, a közgazdaság ezen örök törvénye szerint, ha beszüntetik a vállalatok egy részét, akkor ezzel tulajdonképpen a kínálat csökken, ezzel tehát az állam maga járulna hozzá ahhoz, hogy az árakat emelje. En, noha teljes szívemből óhajtanám, hogy a kartellek viszszaélései ellen megtalálná a világ, a tudomány és a gyakorlat a helyes eszközt, kénytelen vagyok legnagyobb sajnálatomra megállapítani, hogy ez ma célra nem vezet. Viszont Gélek attól, hogy az állam beleavatkozása a kartellekbe olyan kárt okozhat, amely sokkal nagyobb, mint az az előny, amely ezen beavat kozásból származhatok; félek attól, hogyha gróf Somssich ő méltósága tűzzel akarja a kartellek visszaéléseit pusztítani, ez a tűz átterjedhetne az egész gazdaság épületére. Én azért a mai viszonyok között, midőn ennek az országnak annyira szüksége van az iparfejlesztésre és ezen iparfejlesztésnél a külföldi tőkére, a mai időpontot időszerűnek a kartellekbe való beavatkozásra nem találom. A gyáripar helyzeténél még rosszabb a kisipar és a kereskedelem helyzete. Itt ismét csak a gazdasági programm hiányával tudom megmagyarázni, hogy olyan sokáig, jóformán tétlenül néztük a kisipar és a kereskedelem pusztulását. Hálával kell elismernem, hogy a. pénzügyminiszter úr a közterhekkel sújtott termelési osztályoknak legalább adóhátralékait igyekszik revizió és esetleges törlés tárgyává tenni és elismeréssel kell adóznom azért is, hogy a forgalmi és a fényűzésiadó terén legalább a zaklatástól kívánja az adófizető kereskedőt és iparost megmenteni. Ez azonban mind nem elég, igen t. Felsőház. Feltétlenül szükségesnek tartom a fényűzésiadó teljes eltörlését, mert ez az antiszociális adó főleg a közszükségleti cikkeket drágítja meg, ami megnehezíti az amúgyis súlyosan küzdő polgárság megélhetését. Szükségesnek tartom a fényűzésiadó eltörlését, mert ez az adó csökkenti versenyképességünket és emeli a láthatatlan behozatalt, ez pedig növeli kereskedelmi és pénzügyi mérlegünk passzivitását. Szükségesnek tartom továbbá az egészen kicsi, törpeexisztenciák teljes felszabadítását a forgalmiadó alól, ami nem jelentene nagy áldozatot az államháztartás szempontjából. Különösen érdekes az, amit ma olvastunk a reggeli lapokban, amely szerint Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala kimutatta legutóbbi jelentésében, hogy a forgalmiadénál KUSá adóalany az összes jövedelemnek fél százalékát szolgáltatja csak és ezek között többezren nem több. mint öt pengő forgalmiadót fizetnek. Azt hiszem, t. Felsőház, felesleges tovább bizonyítanom, hogy az ilyen kisexisztenciák forgalmiadóval való megterhelése semmiesetre sem szociális és nem
