Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-63

Az országgyűlés felsőházának 63. ülése 1929. évi június hó 22-én, szombaton. 185 értés és az államférfiúi kvalitás. Nem ingatott meg ebben a gazdasági miniszter úr nagystílű programmbeszéde sem az ő nagyrészt elméleti megállapításaival, nem oszlatták el pesszimizmusomat ezek sem, mert ezekből a beszédekből hiányzott az a heroikus tetterő, az a vasakarat, az az energia és különösen az a nagy vezérlőgondolat, amely nélkül az egész magángazdaságot talpraállítani nem lehet. Tudom, hogy a háború és a háborús béke, valamint az utána következő idők okozta katasztrófák minden baját nem lehet egy csapásra meggyógyítani, nem lebet csodaszerekkel orvosolni, és tudom, hogy másutt is, mindenütt vannak bajok, ámde ne csodálkozzék az igen t. kormány, ha az országban nagymérvű elégedetlenség üti fel fejét, haazt látjuk, hogy más országok milyen energiával, milyen céltudatossággal láttak hozzá a munkához, milyen nagy munkát fejtettek ki abban a^ tekintetben, „hogy gazdaságukat a háború után rekonstruálják, míg a mi kormányzatunk, miután elismerésre méltó módon az államháztartás egyensúlyát rendbehozta, pénzünk állandóságát megteremtette, azóta állandóan óriási áldozatokra készteti a dolgozó polgárságot, de sajnos, vajmi keveset^ tett a dolgozó osztályok teherviselőképességének emelésére, vajmi keveset tett a termelés elősegítése, a tőkeképződés előmozdítása dolgában. Pedig nem először citálom, de nem is lehet elég gyakran ismételni a világ legnagyobb pénzügyminiszterének, Colbertnek azt a tanítását, hogy egy pénzügyminiszternek nemcsak az a feladata, hogy adót kivessen és adót behajtson, hanem kell, hogy gondját viselje annak is, hogy a dolgozó polgár adóját meg is tudja fizetni. Már pedig ez az a nagy vezérlőgondolat, mely hiányzott eddigi gazdaságpolitikánkból, helyesebben ezt úgy kellene kifejezni, bogy az igen t. kormánynak volt pártpolitikája, volt fináncpolitikája, kultúrpolitikája, népjóléti politikája, volt a mindennapi szükségletek által indokolt politikája, de nem volt igazi gazdaságpolitikája. Tudom, hogy a kormány egyet-mást tett a magángazdaság érdekében, ezt bizonyítja Szabóky államtitkár urnak az állami beruházásokról közreadott kimutatása, de éppen ebből a kimutatásból lehetne megállapítani azt, hogy a kormány nem volt mindig szerencsés az állani pénzének beruházásokra való fordítása tekintetében. Éppen ez a kimutatás bizonyítja legjobban, hogy hiányzott a gazdaságpolitikából az a vezérlőgondolat, az a célkitűzés, hogy mindenekelőtt mindent leküzdő erővel a nép tehervisel őképcsségét kell emelni, a termelést kell előmozdítani, versenyképessé tenni. A kormány eddigi gazdaságpolitikáját avval a szállóigével jellemezhetném, amely annakidején Moltkéről. a híres német hadvezérről volt forgalomban, akiről azt mondották: «Sein System besteht darin: kein System zu haben». Ez lehet helyes a háborúban, ez a negatívum lehet helyes a pusztításban, a rombolásban, de építeni, a tönkrement középosztályt megmenteni, a magángazdaságot talpraállítani, ötletszerííleg, egységes átgondolt terv nélkül, Programm nélkül nem lehet. Minthogy pedig a gazdasági miniszter úr programmbeszéde sem cyőzött meg engem teljesen abban a tekintetben, hogy a kormány jövő gazdaságpolitikájában ez a nagy yezérlőgondolat érvényesülni í'og. azt hiszem, két irányban kellene okulnunk és tanulnunk. Elsősorban meg kellene vizsgálnunk, hogy mit tettek más országok gazdaságuk rekonstrukciója érdekében, másrészt meg kellene állapítani tárgyilagosan, őszintén, melyek voltak a mi hibáink, mulasztásaink. Tanulnunk kell ebből annál inkább, mert egy ország sem szenvedett annyit a háború, a háborús béke és a katasztrófák következtében, mint Magyarország. Azért Magyarországnak különösen volna szüksége arra, hogy komoly célkitűzéssel, heroikus tetterővel és energiával fogjunk hozzá gazdaságunknak talpraállításához. Bernát István ő méltósága is utalt arra, hogy egyes más országok mit tettek gazda.»á «uk érdekében a háború után. Legyen szabad erre nézve nekem is néhány példát felhoznom. Még az Északamerikai Egyesült-Államok is, amely pedig a háborúból, mint leggazdug.-ihh ország került ki, — mely már akkor is a prosperity jegyében állt — még az Egyesült-Állomok is belátták, hogy a háború után nem lehet a régi sablonok szerint gazdálkodni. Rögtön a háború után Hoover, az akkori kereskedelemügyi miniszter nagy ankétet hívott össze <agamst waste in industry» és ezen az ankéten valóban amerikai stílű eréllyel, energiával, raeionalizálással. normalizálással és tipizálással egészen új alapra fektette az Egyesült-Államok termelésit és magángazdaságát. Hoover tervet \H dolgozott ki, amelyre 3000 millió dollárt szánt akkor az ipari termelés előmozdítása és a mezőgazdaság fejlesztése érdekében. Anglia a háború után szakértő bizottságot küldetett ki parlamentje lítján. amely szakértő bizottságnak, az úgynevezett Balfout Committee-nek az volt a feladata, hogy megvizsgálja, hogy a háború mennyiben változtatta meg Angliának gazdasági viszonyait. Feladata volt megállapítani azt, hogy milyen eszközökkel lehet az angol termelést, az angol ipart és kereskedelmet fejleszteni. . Németország a háború után megalkotta a Wirsehafts-Ankett Ausschluss!, amelynek — a parlament által messzemenő hatalommal felruházva — feladata volt megállapítani azokat a változásokat, amelyeket a háború a német gazdaság struktúrájában okozott és feladata volt megállapítani a termelés, az ipar, az elosztás feltételeit, vagy amint a hivatalos Programm mondotta: Untersuchung derErzeugungsttild Absatzbedingungen der deutschen Wirtschaft. Ez a bizottság is már több kötetben fektette le vizsgálódásának tapasztalatait. Németország azonkívül a háború után megalkotta a Wirtschaftratot, vagyis Németország gazdasági parlamentjét, megalkotta a Kuratorium für Wirtschaftkeit-ot, amelynek a racionalizálás a feladata, A német kormány a háború után a Landbund-dnl együtt egy agrárpolitikai programmot dolgozott ki, amelynek keresztülvitelére, küzdelmes viszonyai ellenért

1

, igen nagy összegeket szánt. Azonkívül^ Szterényi őexcellenciája nemrégen egy igen érdekes cikkéhen kimutatta, hogy a nemei kormány igen nagy összegekot áldozott az ipar szubvencionálására és csak tavaly 330 millió márkát áldozott az Erwerbsfürsorge céljaira, vagyis munkaalkalmak teremtésére, a munkanélküliség leküzdésére. Mindezeket a nagy műveket, ezekét az óriási áldozatokat, ezt a céltudatos, energikus tevékenységet Németország küzdelmes viszonyai ellenére tudta létrehozni, illetve kifejteni, aminek az eredménye azt hiszem, Németország magángazdaságán is meglátszik. Ámde nemcsak a nagy államok igvekeztek minden erejükkel, minden céltudatossággal tudományosan megállapítani a háború után a megváltozott gazdasági viszonyokat és iparkodtak azokhoz alkalmazni gazdasági programmjukat, hanem még a kisebb államokban is azt