Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-62

178 Az országgyűlés felsőházának 62. ül fizetésére, fedezésére kiutalni, úgy . amint ez már 1917-ben tényleg meg volt, azután jött a háború és megszűntették. Az ügyvédi kamaráknak teljes plain pouvoir-juk van ezen onerózus kirendeléseknél, tehát a szegényvédelmeknél és a bűnügyi védői kirendeléseknél, nincs azonban abszolúte semmi ingerenciájuk a tömeggondnokságok kirendelésénél és az ^ úgynevezett vagyonfelügyelői kinevezéseknél, és olyan más gondnokságok kirendelésénél, amelyek javadalmazással vannak egybekapcsolva. A bíróságok azt mondják, hogy nekik a ma életbén lévő törvény szuverén jogként biztosítja, hogy kit neveznek ki gondnoknak. Igaza van a bíróságnak, de a minisztériumnak gondoskodnia kell, hogy de lege ferenda ez megszűnjék, mert méltóztassék elhinni, se az igazságossággal, se a méltányossággal, se a közmognyugvással nem hozható összhangba az, hogy vannak 30—40 évi kifogástalanul működő ügyvédek, akik sohasem kaptak tömeggondnokságot, ellenben mások egy-két éves ügyvédség után kapnak ilyen kirendeltségeket. f Méltóztassék megengedni, hogy még csak egész röviden kitérjek az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet kérdésére. Az 1914:LII. törvénycikk az állami segélyt 500.000 aranykoronában állapította meg. Ezt a törvényt megszüntették. A háborii végén, mint már utaltam reá, a nyugdíjintézet tartalékainak 18 millió koronáját el vesztette', s ma az a helyzet, hogy a budgetben esetről-esetre, évről-évre lesz egy bizonyos összeg a nyugdíjintézet részére beállítva az állami segély. A mai helyzet az, hogy 125.000 pengővel szemben kegyes volt az igazságügyminiszter úr proponálni 200.000 pengőt annak a kijelentésével, hogv tudatában van annak, hogy ezzel a nyugdíjintézet nem tudja feladatát teljesíteni. Ne méltóztassanak arra gondolni, hogy nem lehet egy osztályt a többi osztályok rovására Ilyen nagy állami segélyben részesíteni, mert én rámutatok arra, hogy az az állami segély, amelyet az 15)14. évi Lit. te megállapított, ennek a törvénynek indokolása szerint és a parlamenti iratok szerint nem segélyezési összeg volt, amely a Iiberalitáson alapult, hanem ez egy megállapodás volt az ügvvédi kar és a kormány között, ez egy «do ut des», illetőleg jobbanmondva «do ut facias» volt azért, mert akkor hozták be a felemelt magas illetékeket és az ügyvédi kar hozzájárult ahhoz, hogy továbbra is sajátjából fogja előlegezni ezeket az igen magas illetékeket, mint a régi időben is tette, de mindig kifogásokkal. Kérjük tehát az igen t. igazságügyminiszter urat, legyen kegyes és gondoskodjék arról, hogv törvény biztosítsa az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet részén; az állandó segélyt és ho^y ez az állandó segély megfelelő legyen annak a segélynek, melyet az 1914:LTT. te. Nagy-Magyarország ügyvédei részére adott. Bz az összeg pedig, amint a szakértők kiszámították azon aktákból, amelyek az igazságügyminisztériumban fekszenek. 400.000 pengőt tesz ki. Nekünk nemcsak az fáj, hogy nincs keresetünk, nemcsak az fáj, hogy látjuk, hogy ez a pálya már nem tud kenyeret adni az ügyvédségnek, hanem fáj az is, hogy úgynevezett ügyvédellenes hangulattal, ügyvédellenes áram latokkal is találkozunk a közvéleményben, találkozunk egyes hatóságoknál és találkozunk egyes kormányzati ágazatoknál is. Az ügyvédi kar etikája az utóbbi időben, — értem alatti a háború utáni időt — abszolúte nem romlott me" a normális és a háború alatti viszonyokhoz képest. Harminc év óta van alkale 1929. évi június hó 21-én, pénteken. mam az ügyvédek fegyelmi dolgával hivatás szerűen foglalkozni és jó lélekkel mondom itt az ország színe előtt, hogy bámulni kell az ügyvédi karnak ezt a magas etikai színvonalát, hogy a mai nap*^ nyomorúság és szegénység közepette meg tudta őrizni azt a méltóságát, meg tudta őrizni azt az etikát és az a morális gondolkodást, amelyet az ősöktől vett át. Azt, hogy ügvvédi animozitás van, azt igaz ságügyminiszter úr a képviselőházi beszédében elismerte, de rámutatott arra is, hogy ebben az üo-vvédség nem vétkes és nem hibás. Természetes, hogy van ügyvédi animozitás; minden fél, aki elveszti a perét, akármilyen oknál fogva, azért például, mert nem volt ab ovo igaza, vagy nincsenek bizonyítékai és mert ezért a bírák kedvezőtlen ítéletet hoztak, továbbá minden fél, akinek javára a megítélt összegeket nem lehet végrehajtásilag behajtani, továbbá azon felek, akiken behajtották végrehajtásilag a megítélt összegeket: az ügyvéd ellen támadnak, az ügyvéd a bűnbak. Ne feledjük azt sem, mélyen t. Felsőház, hogy az ügyvédség mindig a szabadságnak, a szabadságjogoknak, az igazságnak volt az oltalmazója és bajnoka, nem alkuszik meg, ez is sok embernek szálka a szemében; mint ahogyan sokan nem szeretik a parlamentben az ellenzéket, vagy nem szeretik az ellenzéki sajtót, óppenúgy sokan nem szeretik ennél az oknál fogva az ügyvédséget sem. Nagyon kérem a mélyen t. Felsőházat és az igen t. igazságügyminiszter urat is, hogy ezeket az eszméket, amelyeket bátor voltam itt megpendíteni, méltóztassanak magukévá tenni és méltóztassanak az ügyvédség szanálásának munkáját megkezdeni, mert ha az ügyvédség szanálását keresztülvisszük, akkor egyúttal visszaadjuk az ügyvédségnek az ő ősereje!, azt az erőt, amellyel ő nagy szolgálatokat tett a múltban és hivatva van a jövőben is nagy szolgálatokat tenni az államnak és a társadalomnak. Ne felejtsük el azt, mélyen t. Felsőház, hogy az Ügyvéd az egyedüli támogatója, az egyedüli védője, az egyedüli barátja annak a polgártársnak, aki a legnagyobb bajokba került. Milyen felemelő az az érzés és az a tudat, hogy van egy. a törvény által garantált osztály, amely minden körülmények között segítségére áll a bajba julott embernek. Milyen feliemelő az az érzet, ha tudjuk, hogy van egy olyan foglalkozási ág, amely előtt kitárhatja mindenki a lelkét, meggyónhatja, hogy vétkezett, bevallhat ia az ügyvéd előtt, hogy eltévelyedett és tudja, hogy ez titkot képez és hogy az az ügyvéd segíteni fog rajta, amenynyire segíteni lehet és amennyire segíteni szabad. (Epy hanq a közéven: Megvédi!) Egy szabad, magas nívón álló. vagyonos, jói szilnél! ügyvédség megteremtése elsősorban nem az üirvvédi kar érdeke, hanem a nagyközönség nek és az igazságszolgáltatásnak érdeke, mert ha nincs ügyvédi kar. amely bátran, tántoríthatatlanul a jognak uralmáért sikra száll, akkor a publikumnak a jogigénye nem lenne kielégítve. A legkitűnőbb törvények, a legkiválóbb bírói szervezetek létezhetnek, de ha nines üaryvéd. akkor nincs meg a jogigénynek kielégítése. Gondoljuk meg azt. hogy az ügyvédség akkor, amikor ilyen egyéni jogot véd és oltalmaz, egyúttal nagy feladatot is teljesít, mert a jogszolgáltatás célját mozdítja elő. a bíróságok, a törvényhozás, a kormány részére dolgozik. Negyvenhárom éves ügyvédségem alatt leszürődött az a tapasztalatom, hogy csak azok