Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-62
Az országgyűlés felsőházának 62. ülése ítélőbíráknak és ügyészeknek, mégis felvett bizonyos összeget és ez minket arra a reményre .jogosít fel, hogy ez nem lesz az utolsó lépés, hanem az első lépés, amelyet követni fognak további lépések a nagy cél érdekében. Belátom, hogy az ország pénzügyi viszonyai nagyon súlyosak. Mégis, ha végignézek ezen a költségvetésen, látom, hogy sok-sok olyan kiadás van, ;imelyeket töröltem volna, ha tőlem függne és elsősorban vettem volna be ezeket az összegeket, amelyek az 1920 : XX. tcikk végrehajtásához szükségesek. Méltóztassék megengedni, hogy egy pár szót szóljak bíróságaink elhelyezéséről itt Buda. pesten. Az V. kerületben itt van az úgynevezett igazságügyi negyed. Itt van a polgári törvényszék, a büntető törvényszék, a polgári és büntető járásbíróság, itt van a királyi ítélőtábla, itt van a kir. Kúria, a budapesti ügyvédi kamara, a tőzsde bírósága, szóval kommasszálva vannak együtt a bíróságok. Ez rendkívül helyes intézkedés és talán alig van más főváros, ahol ilyen szerencsésen vannak csoportosítva egymás mellett a bíróságok. Rá kell azonban mutatnom arra, hogv az egyes épületek már rég nem képesek megfelelni annak a rendeltetésnek, amely őket létrehozta. Okvetlenül fel kell építeni egy új igazságügyi palotát a budapesti polgári törvényszék és a kir. ítélőtábla számára, mert ha ez megtörténik, akkor az Alkotmányutcai palotában, amelyben ma a polgári törvényszék van, el fog férni és megmaradhat a büntetőtörvényszék. Ez a kérdés sokkal fontosabb, mint ahogy az ember első pillanatra gondolná, A mai elhelyezési viszonyok azt hozzák magukkal, hogy a királyi ítélőtáblán és a kir. Kúrián a bíráknak nincs dolgozószobájuk, ennek következtében a bírák kénytelenek otthon dolgozni. Sok bírónak a mai nyomorúságos lakásviszonyok mellett és az alacsony fizetés mellett nincs annyi jövedelme, hogy megfelelő dolgozószobáról gondoskodhatnék. Az pedig közérdek, hogy a bíró nyugodt szobában, hivatali szobában végezze el nagy fontos feladatát. (Ügy van! a középen.) Az igazságügyminisztérium szomszédságában van még egy üres telek. Felhívom az igazságügyminiszter úr figyelmét arra, hogy iparkodjék ezt a telket megszerezni az építendő igazságügyi palota részére, mert félek, hogy el fog késni, és akkor Isten tudja, hogy a királyi ítélőtáblát és a kir. törvényszéket a városnak melyik perifériáján, vagy melyik kerületében fogják elhelyezni. Áttérek most az ügyvédi kérdésre. Hogy ügyvédi kérdés van, azt tagadni nem lehet; épp így nem lehet tagadni azt sem, hogy ügyvédi nyomor is van. Az ügyvédség r nagyon siralmas, szánalmas állapotban van, és ezen a kamarák autonómiája nem segíthet, csakis törvényhozási és kormányhatósági intézkedésekkel lehet és nézetem szerint kell is segíteni ezen az állapoton. A segítségnek pedig már itt van a tizenkettedik órája. Az ügyvédi karban nagy a nyomorúság a fiatal generációnál és még nagyobb az öregebb ügyvédeknél, mert az öregebb ügyvédek a dolog természete szerint elveszítik klienseiket. Azt a kis vagyonkát, amelyet összekuporgattak, hotrv öreg korukban tengessék belőle életüket, fixkamátozású papírokban helyezték el, így ez a vagyon önhibájukon kívül elveszett, semmivé lett. S még fokozódik a nyomor, ha az ü^-vvéd meghal, mert az ügyvédek özvegyei és árvái úgyszólván minden nélkül maradnak itt, visavis du rien. Az Országos Ügyvédi Gyám és Nyugdíjintézet, amely 1908-ban létesült, körülbelül 18 millió FELSŐHÁZI NAPLÓ. IV. 1929. évi június hó 21-én> pénteken. 175 aranykoronát veszített az infláció, valamint a devalváció következtében önhibáján kívül és most olyan provizórikus helyzetben van, hogy csak átmeneti segélyt adhat kis összegben azoknak az igényjogosultaknak, akiknek a törvény szerint joguk lenne nyugdíjat követelni. Felmerült a kérdés, mi okozta Magyarországon ezt a nagy ügyvédi nyomort 1 ? Ennek több oka van. Elismerem: elsősorban Trianon. Hogy Trianon a többi gazdasági ágakban és a többi foglalkozásoknál milyen pusztítást végzett, azt nem fogom részletezni, azt mindnyájan tudjuk. Hibás politika volna azonban minden Ihibát Trianon nyakába varrni. Mert nemcsak ez okozta a mai ügyvédi mizériákat, hanem a túlzsúfoltság is. A túlzsúfoltság pedig részint társadalmi okokra vezetendő viszsza, részint pedig arra a helytelen igazságügyi politikára, amelyet évtizedeken át követett a kormány; a helyett, hogy az ügyvédség érdekeit istápolta ós ápolta volna, ellenkezőleg olyan intézkedéseket tett. amelyek ügyvédellenesek voltak és másképpen nem minősíthetők. Alkotmányos életünket mindjárt igen nagy ügyvédballaszttal kezdtük meg: átvettük azokat az ügyvédeket, akik 1848-ig és akik a Bach-korszak alatt szereztek diplomát. Az országbírói értekezlet azt is kimondta, hogy ügyvédi vizsgára bocsátható az is, aki a jogi tanfolyamot elvégzi, — a tanfolyam a vidéki akadémiákon két évig tartott — ha nem tesz is elméleti vizsgát, de hoz egy bizonyítványt, amellyel igazolja, hogy a joggyakorlati életben járatos. Hogy kitől hozzon ilyen bizonyítványt s hány évig kell joggyakorlatot folytatnia, ez mind nincs benne a törvényben, az Ideiglenes Törvénykezési Szabályokban. A gyakorlati életben tehát úgy alakultak a viszonyok, hogy valaki beiratkozott egy vidéki akadémiára, ott két évig hallgatott vagy nem hallgatott, vizsgát sem tett, hanem egy táblabírótól vagy ügyvédtől hozott egy bizonyítványt és ügyvédi cenzúrára bocsáttatott. Ennek az volt a következménye, hogy 10—12 év alatt rettenetesen megduzzadt az ügyvédek száma. Jött tehát az 1874 : XXXIV. " te. amely már doktorátust kívánt és háromévi gyakorlatot; a gyakorlatot számította az elméleti államvizsga letételének napjától. Ez a szigorítás nem használt semmit. Az ügyvédi kamarák, a szaktestületek folytonosan sürgették a kormányt, hogy tegyen valamit. A kormány ebben a tekintetben azonban évtizedeken keresztül nem csinált semmit. Végre meghozatott az 1912 : VII. tcikk, amely már bizonyos szigorításokat tartalmazott, tudniillik a doktori diploma megszerzésétől számíttatott a háromévi gyakorlat és behozta egyúttal az ügyvédi vizsga letétele után az úgynevezett kétévi ügyvédhelyettesi intézményt. Ez a törvény azonban nem használt semmit, ellenkezőleg, ártott. Artott azért, mert ez a törvény felvett más fél évi kíméleti időt és azt mondotta: mindazokra nézve, akik másfél év alatt leteszik az ügyvédi vizsgát, nem fogjuk alkalmazni az ügyvédhelyettesi intézményt. Ennek az volt a következménye, hogy a másfélévi kíméleti idő alatt itt Budapesten nagyobb volt az ügyvédi szukkreszeencia, mint normális körülmények között 10 év alatt. És mi történt ezután ? Ad majorem dei glóriám a Károlyi-forradalom eltörölte az ügyvédhelyettesi intézményt, egy évvel megtoldotta az ügyvédi prakszist, egyúttal azonban az ügyvédi vizsgát megosztotta két részre; úgyhogy most könnyebb' ügyvédi vi?.s29
