Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-62

174 Az országgyűlés felsőházának 62. iáé, Különféle komponensek okozták r ezt az eredményt. Mégis nagyrészben és talán elsősorban hozzájárul ehhez az eredményhez az, hogy a magyar igazságszolgáltatás ismét elfoglalta azt a fenkölt, magas pozícióját és hivatását, amelyet évszázadokon át áldásosán töltött be ebben az országban. Ezt pedig csak úgy tehette az igazságszolgáltatás, ha a magyar bírói kar és a magyar ügyvédség, amely .jogszolgáltatás szempontjából a bírói karral egyen rangú tényező, kötelességét a legnehezebb, a legzivatamsabb, a legválságosabb időkben is teljesítette; mint ahogyan tényleg teljesítette. (Ügy van! Úgy van!) Ha a bírói kar működésiét figyelemre méltatom, akkor meg kell állapítanom, hogy ennek a nemes karnak önzetlen, önfeláldozó és hazafias működése mutatja azt, hogy az erkölcsi ereknek, az erkölcsnek milyen nagy, domináló hatása van az anyagi kérdések felett, mutatja azt, hogy olyan férfiak, akiknek kebelében még élnek az ideálok, a legnagyobb szegénységben, a legnagyobb nyomorúságban is a haza és az igazságszolgáltatás iránti kötelességük teljesítésében egy olyan magaslatra tudnak emelkedni, a Ihova irigy szemmel bámulva követi őket tekintetünk. Most van elsőízben alkalma az igazságügy miniszter árnak képviselni ebben a magas Házban az Igazságügyi költségvetést. Megragadom ezt az alkalmat, hogy a magyar ügyvédi kar nevében őt a legmelegebb rokonszenvvel üdvözöljem. Teszem ezt nemcsak azért, mert az igazságügy miniszter úr is az ügyvédi karból ikerült ki, — 17 évig volt gyakorló ügyvéd — tehát nemcsak azon szolidaritás és kollegialitás érzésénél fogva, amely őt a karhoz és a kart, hozzá köti, de teszem ezt azért is, mert olyan kormánynyilatkozatokat tett a Képviselőházban előterjesztett igazság ügyi programmjában és azon az ankéten, amelyet az ügyvédekké] tartott az ügyvédi kérdéseik szanálása ügyében, hogy valóban megérdemli az ügyvédi kar részéről az előlegezett bizalmat. (Ügy van! Úgy van!) Az igazságügyminiszter úr kijelentette a Képviselőházban, hogy a legnagyobb elismeréssel és hálával tartozik a bírói karnak. Az ügyvédi kar csatlakozik ehhez az igazságügyminiszteri kijelentéshez. A magyar ügyvédi kar mindig figyelemmel kíséri az igazságszolgáltatási funkcókat, nemcsak itt hazánkban, de a külföldön is, a legyőzött és győző államokban egyaránt. Ha összehasonlítást teszünk igazságügyi szempontból a mi igazságügyi állapotaink és a külföldi állapotok között, akkor a nélkül, hogy dicsekednénk, meg kell állapítanunk, az igazságnak megfelelően azt, hogy nincs okunk restéikedésre, nines okunk másodsorban állni, mert a mi magyar igazságszolgáltatásunk valóban sokkal jobban kiállja a kritikát, mint sok nagy állam igazságszolgáltatása, amint erről a szakirodalomban, a szaksajtóban, kongreszsznsok alkalmával és egyéb alkalmakkor meggyőződhettünk. Az igazságügyminiszter úr a Képviselőházban elismerte azt is, hogy az ügyvédi karnak érdemei vannak és rámutatott arra, hogy jogszolgáltatási téren és a közélet különféle terein miként teljesíti ez a kar a maga kötelességét. Ezért a kijelentéseért az igazságügyminiszter úrnak köszönetet mondok és aki objektíve akarja megbírálni a helyzetet, kell, hogy csatlakozzék az ő nézetéhez. A bíróságok továbbfejlesztése kérdésében azt gondolom, mólyen t. Felsőház, hogy leghelyesebb igazságügyi politika az, ha a bírót meg e 1929. évi június hó 21-én, pénteken. hagyjuk abban a hivatásban, amely miatt létezik, tudniilik a vitás, peres kérdések eldöntésénél, és elvonunk a bírótól mindent, ami nem specialiter vitás kérdésnek eldöntése, és ami csak zavarólag hathat ennek a nagy célnak elérésében. Nézetem szerint olyan intézkedéseket kell tennünk elsősorban, hogy a bírák minden adminisztratív munkától mentesíttessenek.(Helyeslés.) Erre valók a jegyzőkönyvvezetők, a gyorsírók, a gépírók stb. De olyan intézkedések is szükségesek, és fenntartandók, amelyek a bürokratizmust nem engedik elterjedni a bíróságnak körében. Mert a bíró nem hivatalnok, nem bürokrata, a bíró egy sui generis valami, éppen bíró. A perenkívüli ügyeknek nagy tömegével vannak ellátva bíróságaink, s nagy ballasztot képeznek ezek a perenkívüli eljárások a helyes, gyors ítélkezésnél. Ezeket, nézetem szerint, a bíróság köréből ki kell emelni, ezeket királyi közjegyzőkre és ügyvédekre kell bízni. Nagyon helyes az a gondolat, — különben alkotmányunknak alaptételeiből folyik — hogy a bíróságokat nem lehet és nem szabad közigazgatási teendőknek ellátására felhasználni. A legjobb igazságügyi politika, amely a bíráknak függetlenségéről fog gondoskodni, úgy a kinevezésnél, mint pedig egyébként az egész vonalon. Minden lehetőt el kell követnünk, hogy a bíráknak anyagi érdeke megóvassék, a bírák fizetése, előmenetele, jövedelme fókoztassék. A bírói karnak — de mindnyájunknak is, akik jogszolgáltatási kérdésekkel foglalkozunk — régi óhaja volt az, hogy a bírák emeltessenek ki a tisztviselői státusból és számukra egy külön státus létesíttessék. Az 1920 : XX. te. ezt meg is tette. Kimondotta azt, hogy a bírák és kir. ügyészek külön státusba tartoznak, mert a bírák nem tisztviselők. Ez a törvény külön állapította meg a bíráknak és kir. ügyészeknek javadalmazását és azonkívül még úgynevezett külön képesítési pótlékokat is rendelt a bírák és az ügyészek részére. Ez a törvény nem azért alkottatott, mint hogyha a tisztviselők egyik klasszisát preferenter előnyökben akarta volna részesíteni a törvényhozás. Nem, t. Felsőház! Ennek a törvénynek nagyon mélyrenyuló közjogi gyökerei vannak. Ez a bírók önálló státusáról szóló törvény tulajdonképpen nem egyéb, mint annak a nagy elvnek betetőzése, amely az 1869 : IV. tcikkben van lefektetve, hogy a közigazgatást a bíróságtól teljesen el keli válasz tani. Csak e törvény mellett lehet fenntartani azt, hogy a bíró nem tisztviselő. A bírónak nincsenek olyan fellebbvalói, akikkel függőségi viszonyban állana. A bírák egymással koordináltak a tanácsban is. Az elnök szintén olyan bíró, mint a többi bíró, legfeljebb első a hasonló között és nem adhat utasítást bírótársainak az ítélkezésnél. Az 1920 : XX. te. életbe nem lépett, jobban mondva megszületése pillanatában a szanálási törvény folytán ennek gvakorlati alkalmazása fel lett függesztve. En a/t hiszem, elérkezett az ideje annak, hogy ezt a törvényt végre kellene hajtani. Ebben a törvényben meg van állapítva a bírák fizetése a többi tisztviselők fizetésével szemben. Egy V. rangosztálybeli bírónak, mondjuk egy kúriai bírónak fizetése e szerint a törvény szerint 60%-kal többet tenne ki, mint a megfelelő többi rangosztálybeli tisztviselőnek. Ma pedig, mint értesültem, csak 12-14%-kal kap több fizetést. Nagy örömmel vettem tudomásul, hogy az igazságügyminiszter úr arra a talajra lepett, hogy fejleszteni akarja a bírák jövedelmét. Ezt mén, ha nem is állíthatta be azt az egész összeget, amely e szerint a törvény szerint jár az látom abból, hogy külön képesítési pótlék cí-