Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-62

162 Az országgyűlés felsőházának 62. ülése 1929. évi június hó 21-én, pénteken. az igazolóbíróság határozata felett vitának helye nem lévén, kimondom, hogy a Felsőház az igazolóbíróság határozatát, amely szerint Vasáry József felsőházi tagságát igazoltnak mondja ki, tudomásul veszi, ennélfogva az igazolóbíróságnak ezt a határozatát a Felsőház az igazoltak névjegyzékének kiigazítása végett kiadja az igazolóbizottságnak. Napirend szerint következik a mentelmibizottság jelentése Bittner János felsőházi tag mentelmi ügyében. Kérem a jegyző urat, hogy a mentelmibizottság jelentését felolvasni szíveskedjék. Bezerédj István jegyző (olvassa a jelentést). Kíván valaki a mentelmibizottság jelentéséhez hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a tanácskozás befejeztetvén, felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a mentelmibizottság javaslatát — ez a javaslat úgy szól, hogy a mentelmi jog ne függesztessék fel — Bittner János mentelmi ügyében elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a mentelmibizottság javaslata értelmében Bittner János felsőházi tag mentelmi jogát a szóbanlevő ügyben nem függeszti fel. Következik a mentelmibizottság jelentése óvári Ferenc felsőházi tag mentelmi ügyében. Kérem a jegyző urat, hogy a mentelmibizottság jelentését felolvasni szíveskedjék. Bezeréd'j István jegyző (olvassa a mentelmibizottság jelentését). Elnök: Kíván valaki a mentelmibizottság jelentéséhez hozzászólani? (Nem!) Szólni senki sem kíván. A tanácskozás befejeztetvén, felteszem a kérdést: méltóztatnak-e a mentelmibizottság javaslatát, amely úgy szól, hogy a mentelmijog övári Ferenc felsőházi tag mentelmiügyében ne függesztessék fel, elfogadni, igen vagy nem! (Igen!) Ha igen kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a mentelmibizottság javaslata alapján Övári Ferenc felsőházi tag mentelmijogát a szóban levő ügyben nem függeszti fel. Napirend szerint következik a közoktatásügyi, valamint közjogi és törvénykezési bizottságok együttes jelentése a «Nemzeti Közművelődési Alapítványról» szóló törvényjavaslat tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a bizottságok jelentését felolvasni. Bezerédj István jegyző (olvassa a bizottságok együttes jelentését). Elnök: Hadik János gróf ő excellenciája kíván szólani. Gróf Hadik János: Nagyméltóságú Elnök Ür! Tisztelt Felsőház! A «Nemzeti Közművelődési Alapítványról» szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával bírálat tárgyává akarom tenni az állami felügyelet alatt álló alapok kezelését, valamint általában azoknak a különböző elnevezés alatt szereplő közpénzeknek, és közvagyonoknak kezelését, amelyek az állami budgeten, a törvényhozás ellenőrzésén kívül esnek és amelyek felett külön böző hatalmasságok rendelkeznek, akik mint segéd- és alpénzügyminiszterek különböző közszolgáltatásokat hajtanak be az adóalanyoktól. Ezeket Németországban, mielőtt ez a kérdés rendeztetett, «intermediäre Finanzgewalten» névvel bélyegezték meg. A segédfiskusok maholnap olyan pénzügyi hatalmakká növik ki magukat, az állampolgároktól kiszivattyúzott olyan hatalmas vagyonokat kezelnek és rendelkeznek felettük, hogy ez a kérdés méltán megérdemli a közvélemény legszorgosabb figyelmét. Hosszúra nyúlnék felszólalásom, ha mindazokat az alapokat fel akarnám sorolni, amelyek ilyen kezelés alatt állanak. Elég lesz azonban rámutatnom arra, hogy például a Társadalombiztosító szociális terhei címén évenként mintegy negyvenmillió pengő, tehát több mint az évi földadó terheli a gazdasági életet. Ezekből az évi hozzájárulásokból 1938-ban a tartalékalap körülbelül négyszázmillió pengőre fog emelkedni. Ezeknek a tartalékalapoknak felhasználása az autonómia címén, elvonatik a budgetpénzek ellenőrzési szabályai alól és elvonatik tulajdonképp szintén a költségvetés keretén belül való ellenőrzés alól, amit a törvényhozás gyakorol. A pénzügyminiszter ingerenciája a törvényjavaslat értelmében csak az összeg 30%-a erejéig van biztosítva. A társadalombiztosításról szóló törvény 133. §-a ugyanis a következőket mondja (olvassa): «Az intézeti jámléktartalckalapók .. .vagyona csak a következő értékekbe helyezhető el: 1. Magyar államadóssági kötvényekbe; 2. Olyan meghatározott kamatozású értékpapírokba, amelyek gyámoltak és gondnokoltak... pénzeinek elhelyezésére alkalmasak.» Erre a két pontra nézve a törvény ben semmiféle intézkedés nincsen, hogy a pénzügyminiszternek bármilyen ingerenciája volna, csak a 3. pontban van erről szó, amely így szól (olvassa): «3. az intézet tulajdonában lévő, kellő jövedelmet hajtó tehermentes bérházakba, munkás- és tisztviselőházakba, úgyszintén e törvény rendelkezései alapján járadékot élvező egyének ellátásos elhelyezésére alkalmas épületekbe . . . végül ilyen házak építési céljaira folyósított telekkönyvileg első helyen bekebelezett kamatozó jelzálogkölcsönökbe.» Erre vonatkozólag mondja a törvény folytatólag, hogy (olvassa): «2. Az előbbi bekezdés 3. pontjában meghatározott módon — a m. kir. pénzügyminiszter esetenkénti hozzájárulásával — az intézeti járuléktartalékalapok vagyonának legfeljebb 30%-a helyezhető el.» Ebből világosan kitűnik, hogy a pénzügyminiszternek a két első pontra vonatkozólag — vagyis a tekintetben, hogy mire fordítható ez az alap — semmiféle ingerenciája nincsen, hanem tisztán erre a 30%-ra, amiről a törvényjavaslat említést tesz. Megemlítem még, hogy a költségvetési vita során fogok erről a kérdésről részletesen beszélni, úgyszintén beszélni kívánok az Országos Földbirtokrendezési Alapról is, amelynek kezelését teljes homály borítja és meg fogom említeni többek között például az Országos Automobil Alapot is, amely mint értesültem, egy évben körülbelül egy millió pengő jövedelemmel záródik. Hogy miként és mire használják fel ezt az összeget, az a közvélemény előtt nincs tisztázva. Az állampolgároktól igénybe vett közszolgáltatások túlnyomó részéről békeidőben tájokoztatást nyertünk a költségvetésben. Ezeknek a pénzeknek legfőbb igazgatási hatósága a pénzügyminiszter volt és így joggal mondható, hogy ő volt békeidőben tényleg az ország financvezére. Ma az ország financvezérének hatásköre nagyon erősen meg van tépázva. Önálló pénz-finamcpolitikát csinál különböző közpénzek és alapok kezelése révén majdnem mm den egyes szakminiszter. Ma számtalan kormányzati szerv az ország financpolitikája terén tevékenykedik a nélkül, hogy az ahhoz szükséges szakértelemmel rendelkeznék, sőt ma számtalan hivatalnok tevékenységi láza koncentrálódik abban, hogy az állam számlájára különböző hitelügyeleteket bonyolítson le. Ennek a helyzetnek véget kell vetni. Remélem, hogy a kormány belátva az én argumentációmat, ebben az irányban hathatós intézjkedése-