Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-61
140 Az országgyűlés felsőházának 61. ülése 1929. évi június hó 7-én, pénteken. Ez a hatásköre a jövőben is megmarad a közigazgatási bizottságnak. «Gyakorlását a fegyelmi hatóságnak.» Ez a hatásköre szintén megmarad, azokkal a módositásokkal, amelyek ebben a törvényjavaslatban a fegyelmi részben tárgyaltatnak. A harmadik rész volt a határozás a fellebbezési ügyekben. Az általános közigazgatási hatáskört, melyet az előbb említett törvénycikk 13—40. szakasza szabályoz, a fegyelmi hatáskört, amelyről ugyanezen törvény 41—5"). szakaszai intézkednek, ez a javaslat érdemben egyáltalán nem érinti, csak a harmadikat, t. i. a fellebbezési hatáskört, vagyis az egyesek konkrét ügyeiben való határozás jogát, amelyről az említett törvénycikk 56—61. szakaszai szólnak, vonja el a közigazgatási bizottságtól és az egyéni felelősség megvalósítása érdekében az egyéni hatósághoz utasítja. Ezzel szemben azt méltóztatnak mondani, hogy el fog sorvadni az a bizottság. Nem tudom ezt a. gondolatmenetet osztani, mert meggyőződésem szerint az általános közigazgatás ellenőrzése és az ezzel kapcsolatos feladatkör teljesítése még mindig igen fontos és lényeges része marad,, mint volt is a múltban, a közigazgatási bizottság hatáskörének. Ugyanúgy a fegyelmik intézése is lényeges része a a közigazgatási bizottság működéséinek, de megmarad érintetlenül az albizottságok működési köre, és ezek vonatkoznak különösen arra a terrénumra, amely a mai időkben szorosabb kapcsolatban van a magántulajdonnal, amelyre Jankovich Béla ő excellenciája hivatkozott. Ennél a kérdésnél te'hát nem áll be semmi változás, mert az albizottságok működése éppen úgy megmarad 1 , mint a múltban volt Nem látom át tehát, hogy miért méltóztatik félni attól, hogy a közigazgatási bizottság hatáskörének itt kontemplált csonkítása révén egy bizonyos elsorvadási lehetőséget ad a törvény. A magam részéről kizártnak tartom ennek lehetőségét, mert hiszen súlyos és fontos hatásköre maiad még továbbra is a közigazgatási bizottságnak, csak az egyéni kontenciózus ügyek kerülnek onnan el. Azt méltóztattak mon'dlani, hogy a decentralizáció helyett erlösen centralizálunk ebben a tekintetben. Százalékokban nem tudnám kifejezni, hogy mennyiben centralizál ez a törvényjavaslat és mennyiben decentralizál. Bizonyos látszata van ugyan a centralizációnak abban, hogy az alispáni hatáskörbe utalt részben a fellebbezések nem a közigazgatási bizottsághoz, hanem a minisztériumhoz mennek. Viszont épp elég ügy került fel eddig a közigazgatási bizottságoktól is a minisztériumokhoz. Erre vonatkozólag indokolásunknak talán 76. lapjától kezdve egy összeállítás van 1 , hogy melyek azok az ügyek, amelyek eddig a közigazgatási bizottság elsőfokú elhatározása alá tarloztak. Ami pedig azt illeti, hogy hány különvonat lesz majd megtöltve azokkal az aktákkal, amelyek a minisztériumokat fogják majd elárasztani, kijelentem, hogy én eleve is védekezem és sorompót állítok ez extra-vonat elé, mert a kormányzat mindenesetre gondol arra, hogy akár rendeletileg is és amennyiben szükséges, törvényhozási úton gondoskodjék arról, hogy ezeket a resszortügyeket rostálja át és a maga resszortérdekeinek megfelelően az első intézkedési fórumokat úgy állapítsa meg, hogy azok lehetőleg már az elsőfokú hatóságoknál véglegesen elbíráltassanak. Ez természetesen egy további láncszem, amely ezeknek a kérdéseknek megoldását megfelelően fogja dűlőre vinni. Ezek alapján, természetesen nem látom helytállónak azokat az argumentumokat, amelyeket Jankovich Béla ő excellenciája felhozott volt. Nem tudom biztosítani a Képviselőháznak az ő határozati javaslataihoz való hozzájárulását, erre nekem semmiféle garanciám nincs; erre nem is tudok nyilatkozni, nem is vagyok hivatott egy szuverén testület nevében egyénileg nyilatkozni, hogy el fogja-e azt fogadni, vagy nem. Ebben a tekintetben tehát nem is bátorkodom nyilatkozatot tenni, de a kormányzat részéről bátor vagyok nyilatkozni. Nem vagyok abban a helyzetiben, hogy ő excellenciája benyújtott határozati javaslatát, az előbb előadottak alapján, (;1 fogadhassam és éppen ezért kérném, — mint ő excellenciája ki is jelentette — hogy ebben az esetben ezt a határozati javaslatot vonja vissza, mert azoknak a kérdéseknek tárgyalása, amelyeket ő szeretett volna a közigazgatási bizottságba felvenni, úgyis itt vannak az albizottságokban, tehát erre vonatkozólag törvényes intézkedésre szükség nincs. Egyébként is az egész törvényjavaslat szellemével ellenkeznék a közigazgatási bizottság hatáskörének az ő szempontjai szerint való átformálása, az egész törvényjavaslatot felborítaná a maga fórumrendszerével, úgyhogy semmi garanciát nem tudok vállalni ennek a módosításnak keresztülviteléire. A kormányzat részéről nem tudván garantálni az elfogadást, a magam részéről ezt a határozati javaslatot nem tudom elfogadni. Most áttérek a többi részletekre, amelyek a vita során felemlíttettek. Nem tudok minden részletre kiterjeszkedni, de lehet, hogy az elmondottakban a választ ezekre a részletekre is megadom. Nagy általánosságban vissza kell hogy térjek fórumrendszerünkre, amely a legmesszebbmenő decentralizációt kívánja elérni. Leegyszerűsítjük a fellebbezést, amennyiben azt egyfokúvá tesszük és itt teszünk egy további lépést az 1901 : XX. tc.-kel szemben, amire Némethy Károly ő excellenciája igen szakszerű beszédében már volt szíves rámutatni, úgyhogy én csak egy-két részletben kívánom őt kiegészíteni. A magam részéről is nagyon sajnálom, hogy a 8 napos határidőt nem sikerült az eredeti javaslatnak megfelelően biztosítani. Deferálni kellett azonban annak az argumentumnak, hogy a 15 napos fellebbezési határidő, amely a polgári pereknél is megvan, átment már a köztudatba a közigazgatási eljárásnál is. Mindenesetre haladást jelentett volna és az ügyek elintézésének gyorsítását, ha a 8 napos határidőt fogadjuk el; de amit nem tudtunk ennél a törvényjavaslatnál keresztülvinni, az idők folyamán, a már járt úton talán könnyebb lesz ezeket az elgondolásokat is a megvalósulás stádiumába vinni. A 72. §-nál Vay László ő méltósága említette volt, hogy ő a tisztviselőket illetőleg az abszolút összefénhetlens'ég^híve. Az én gondolatom nincs messze az ő gondolatától. Én is azon a nézeten vagyok, hogy a vármegyei, a városi tisztviselőket a közkereseti és egyéb Ilyen társulatoktól, részvénytársaságok ügyeinek intézésétől a lehetőségig távol kell tartani. De mégis lehetnek olyan intézmények és intézetek, ahol a közérdek kívánja meg, hogy a tisztviselők bennülhessenek ott az illető testületekben, nem egyéni érdekből, han/em közérdekből; tehát a törvényben meg kellett adni a lehetőséget erre vonatkozólag. A rideg negáció ezeket a lehetőségeket kizárta volna ós adott esetben talán éppen az ellenkező célt szolgálta volna, mint amit mi le'zzel az eljárásunkkal el akarunk érni. Én azonban) kijelentem, hogy amiként mint belügyminiszter ed-