Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-61
Az országonülés felsőházának 61. ülése 1929. évi június hó 7-én, pénteken. 141 dig is a legszigorúbban bíráltam el ezeket a kérdéseket, a jövőben is ugyanazzal a szigorúsággal fogom ezeket elbírálni, mert elvi álláspontom az, hogy köztisztviselő ilyen részvénytársaságokban nem foglalhat helyet és különösen nem annak a közületnek a területén, amelyre impériuma, hatósági jogköre kiterjed; ebből ugyanis feltétlenül bizonyos inkompatibilitás, feszélyezettség áll rá t nézve elő, amitől a közigazgatás függetlenségét meg kell óvnunk. Ezért vétetett be a javaslatba az a rendelkezés, hogy minden ilyen állásnak a törvényhatóságok vagy a községek (megyei városok) által engedélyezett elfoglalása csak abban az esetbem engedhető meg ós effektuálható. ha ahhoz a belügyminiszter kifejezetten hozzájárul. A Felsőház közigazgatási bizottsága módosításának elfogadása által tehát megvan a lehietőség, hogy ha a tisztviselő az ilyen állás betöltésénél a közérdekkel ellentétbe jut, az engedély tőle megvonassék és a részvénytársaságban való részvétele megszüntettessék. Felvetődött azoknak a nagy kérdéskomplexumoknak a megoldása, amelyek ebben a törvényjavaslatban nem foglaltatnak. Ez a nagyobbik rész, és megengedem, amennyiben szakszerű kérdésekről van szó, nem is a nehezebbik rész, mert az ilyen törvényjavaslatoknál a nehezebbik rész mindig az, amely a politikával foglalkozik; a szakszerű kérdések megoldása mindig a könnyebb rész. Igen sok olyan kérdés van, amely megoldásra vár és amelynek megoldására a magam részéről már kötelezettséget is vállaltam. így elsősorban a városi, vármegyei és községi háztartások rendezésének kérdése. En teljesen tudatában vagyok annak a kaotikus állapotúak amely ezen a téren ma uralkodik. De viszont nem akarom ezt a kérdést könnyelműen kezelni. Olyan törvényt kívánok a pénzügyminiszter úrral egyetértőleg alkotni, amely az egész kérdéskomplexumot felöleli, amely majdnem az összes kormányzati ágakba és érdekekbe, az adóztatások terén még az egyházi adóztatás kérdésébe is belenyúlik, és kapcsolatos a kőzni unkaváltság kérdésével is. Ha mindezeket a kérdéseket csak így megérintem, méltóztatnak már ebből is látni, milyen óriási terrénum az, amelyet ez a kérdés felölel és milyen nehézségek merülnek fel ennek a kérdésnek megoldása során. En a magam részéről a törvényhatóságok önálló adószedési jogának vagyok a barátja, (Helyeslés.) eltérőleg az eddigi szisztémától, amely a községeket lehetetlen helyzetbe hozza, mert a községek túlnyomórészben adófizetői a törvényhatóságoknak olyan mértékben, hogy saját adminisztrációjuk részére jóformán egy fillér sem marad. (Ügy van! Ügy van!) Nincs rendelkezés erre vonatkozólag, ha adótörlések és adóelengedések vannak a községeknél, és ha a leírások folytán a törvényhatóságok hiányt szenvedtek, e hiányt milyen úton és milyen módon kell pótolni. Igen sok községünk nincs abban az anyagi helyzetben, hogy még a legprimitívebb szükségletét is ki tudja elégíteni, tehát gondoltunk arra, hogy egy községi alapot létesítünk, amely ezeknek a községeknek segélyezésére szolgálna. Előre is kijelentem: ennél a segélyezésnél kiküszöbölni kívánom a politikát, reális gazdasági alapra kívánom ezt a kérdést helyezni, nleütésen minden protekcionizmustól és minden politikától. (Helyeslés.) Mert ha ezek a szempontok ide belekeverednek, akkor nem hogy segítenénk a bajokon hanem súlyosbítjuk a bajokat, és a közvéleményben olyan gondolatok támadhatnak, amelyek nem kongruensek a kormány intencióival, amely nem elégedetlenséget, hanem közmegelégedést kíván ezzel a benyújtandó törvényjavaslattal szolgálni. Ugyanígy foglalkozni kíván a belügyi kormányzat a jegyzők jogállásának kérdésével és ennek során a Papp József ő méltósága által majdnem minden beszédében érintett jegyzői magánmunkálatok kérdésével. Elvi álláspontom az, hogy a jegyzők magánmunkálatai kérdésében nem kívánom elérni azt, amit ő méltósága kíván, hogy teljesen elvonjuk a jep-vzőktől a magánmunkálatok teljesítésének a lehetőségét, hanem bizonyos revízió alá kell ezt a kérdést venni, hogy azoknak a dolgoknak intézésére, amelyeknél tényleg bizonyos inkompatibilitás áll elő, vagy amelyek súlyosságuknál és fontosságuknál fogva nem volnának intézhetők, más egyént vagy fórumot jelöljünk ki. De nagyban és egészében a jegyzők magánul unkálatát meg kívánom hagyni, még pedig a közérdek szempontjából. (Helyeslés.) A jegyző ugyanis nem lehet a maga közönségének csak végrehajtója, hanem kell, hogy atyja és tanácsadója is legyen. A jegyző az ilyen munkálatok becsületes és tisztességes intézése által jut legközelebb a nép lelkéhez és bizalmához. A jegyző csak akkor tudja a he lyét megállani, ha a nép bizalommal yan iránta és a bizalmat csak az ő jóakaratú ténykedésével tudja elérni. (Úgy van! Ügy van!) Nem az a célunk, hogy a népet a jegyzőtől elválasszuk, hanem hogy egymáshoz sokkal közelebb hozzuk, mint ahogy ma vannak. Azt is fel méltóztattak hozni, hogy miért n'em alkottam külön törvényjavaslatot a törvény ható,sági városokról As \ arincü\ekiol : M int hogy no\ el lár^r~BHra L r'zesröl va n régi törvényeink is ezeket a törvényhatósági testületeket egy törvényben tárgyazták és rájuk nézve egyforma rendelkezéseket állítottak fel, én nem láttam volna indokoltnak a niai időpontot arra, hogy a vármegyei törvényhatóságokat és a törvényhatósági jogú városokat ebben a törvényben elválasszam. Ebben lélektani momentum is vezetett, mert a törvényhatóságok — s mint ilyen a város és a vármegye is — kell, hogy testvérek legyenek, akik egymást megértsék, akiknek azonos az összetételük, azonos a szervezetük. Ha különböző gazdasági életet élnek is — így talán a városok fejlettebb kulturális életet élnek és fejlettebb kulturális és gazdasági célkitűzéseik vannak —, mégis mint törvényhatóságok egy országban, egy hazában testvérek kell, hogy legyenek. Ha különválasztottam volna őket, akkor jobban kiéleztem volna talán a vármegyék és a városok közti ellentétet, ami egyikünknek sem lehet célja. Éppen Kolossváry őfőméltósága igen szépen fejtegette ezt a kérdést, a város és a falu ellentétét. Nem szeretek erről a kérdésről ebben a formában beszélni, mert én inkább megszüntetni kívánnám ezeket az ellentéteket, semhogy mindig rámutassak arra, hogy milyen ellentét van a két tényező, a város és a falu között. De az az elgondolás is vezetett, amire itt rámutatok, hogy ha külön tárgyaltam volna ezt a két kérdést, nem sikerült volna azt a kiegyensúlyozást a két törvényhatóság közt megteremtenem, mint ahogy az a törvényjavaslatnak ebben a szerkezetében sikerült. Lehet, hogy a városok sokkal messzebb mentek volna radikális úton és a vármegyék taláin kisebb léi»est tettek volna előre. Én a vármegyéket erőteljesebb lépéssel akartam a haladás útján
