Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-61

Az országgyűlés felsőházának 61. ülése 1929. évi június hó 7-én, pénteken. 137 ne veszélyt, hanem lehetőleg áldást és haladást hozzon erre az országra. Nagyon egyszerű lett volna az az elgondolás, amelyet, ha jól emlékszem, Jankovich Béla ő excellenciája vetett fel, hogy a virilizmus kontemplált formájának megtartása mellett a törvényhatósági, bizottsági tagok másik fele részét választtatta volna. Nem fejtette ki azonban egészen a gondolatot és így nem tudom, hogy az általános, egyenlő és titkos választójog alapján akarta volna-e ezt a választást megejteni, vagy pedig bizonyos korlátozottabb választójoggal? Erre vonatkozóan ő excellenciája a felelettel adós maradt, én a magam részéről a feleletet megadfom. Mi gondoltunk erre, de veszélyt láttunk abban a tekintetben, hogy ilyen elosztással íz általános, egyenlő és titkos választójogot a vármegyékbe bevigyük. Mivel ebben veszélyt láttunk, olyan megoldást kellett keresnünk, amelylyel ezeket a veszélyeket kiküszöbölhetjük s éppen az arányszámok megváltoztatásában, a nyers virilizmus megváltoztatásában, s a szakos érdekképviseletek bevonásában találtuk meg erre a legmegfelelőbb megoldást. Az érdekképviseletekkel értékes, nemzeti alapon álló elemet tudunk bevinni, a törvényhatosági bizottságokba. Amint itt is méltóztatnak látni, a Felsőház is részben érdekképviseleti alapon van megszervezve. Különösen itt nem mondható joggal az a kritika, mert soha arra példa még nem adódott, hogy az érdekképviseleti kiküldöttek kizárólag saját érdekeik képviseletére szorítkoztak volna, de ha arra szorítkoztak volna, az sem lett volna baj, mert itt van a többi érdekképviselet, itt van a vármegyék, a virilisek érdekképviselete, itt van az egyháznagyok képviselete:^ mindezek mérlegelés tárgyává tehetik a közérdek szempontjából azokat a magánérdekeket, amelyeket esetleg a magánérdekeltségek előhozhatnak. Nem kell tehát az összetételnél attól félni, hogy az érdiekképviseletek bevonása következtében azok a közérdekről meg fognak feledkezni. Ha meg is feledkeznek egyesek a maguk személyé ben, nem nagjr baj, mert hiszen kétötödrészében virilista képviselet van, kétötödrészben pedig az általános választójog alapján' lesznek megválasztva, ezek ellenőrzésképpen ott vannak a törvényhatósági bizottságokban és túlsúlyukkal mindig meggátolhatják a magánérdek érvényesülését. A magam részéről meg vagyok győződve, hogy mindig a közérdek lesz az, amely a törvényhatóság termében diaidalra jut. Az érdekképviseletek összetételénél különösen kifogás tárgyává tették, bár nem támadták, a Jelkészek képviseltetését az egyes vallásfelekezetek és azok hívei arányszámában. Én a legelső tervezetemben sokkal kisebb törvénybal ósági létszámmal indultam el, mint az a végső eredményben kialakult és az előttünk fekvő törvényjavaslatban van. Azoknak az elgondolásoknak azonban helyet kell adnom, hogy a törvényhatóságok túlnyomó nagy részben csak nagyobb kérdésekkel foglalkoznak, politikai természetű és gazdasági természetű •kérdésekkel, úgyhogy irreleváns, hogy milyen nagy számú tagja van az egyes törvényhatósági bizottságoknak. Így természetesen tágulván ez a keret, olyan tartalékokhoz is nyúlnom kellett, amelyeket eredetileg nem volt szándékozom a tervezett szűkebb keretbe felvenni, így kínálkozott természetesen a vallásfelekezetek révén a lelkészség tábora, mint olyan, amely úgy valláserkölcsi szempontból, FELSŐHÁZI NAPLÓ. IV. mint hazafias szempontból, minden tekintetben megbízható. Maga az állam az, amely ezeket a fenséges gondolatokat, amelyeket a vallásfelekezetek ápolnak, honorálja és honorálta a Felsőház létesítésénél is, azzal, hogy az egyházfejedelineket oda bevitte. A törvén> hatóságnál már más a helyzet, mert különböző az egyházak hierarchiája és autonómiája és különbözők az egyes hatóságai. Közbeeső ha lóságai az egyházaknak nincsenek és az egyházmegyék a vármegyék területét különbözőképpen szelik. A legalkalmasabbnak az itt lefektetett mód kínálkozott, amely kizárólag statisztikai adatok alapján alakul és így a felekezeti féltékenykedés éhből a kérdésből kiküszöbölhető, mert nem egyéni elhatározásokon, hanem a statisztika rideg számain épül fel ez a képviseltess. Itt jegyzem meg, igen sajnálom, hogy őméltósága, az unitárius egyház püspöke óhajtásának és kívánságának nem tudok eleget tenni, mert albbani a városban is, amelyet ő megemlített volt, hogy ott a legnagyobb az unitárius hívők száma, — Budapest kivételével természetesen — csak 6—700-ra emelkedik és ott ennél sokkal nagyobi) lélekszámú egyházak vannak, amelyek mindamellett nem tudnak képviselethez jutni. Így magát az elvet serteném meg, ha itt kivételt tennék. Ez a szisztéma kivételt nem tür meg. mert ha egy kivételt teszünlk, akkor többet is kell tennünk és ha többet teszünk, akkor az elvi álláspontot döntjük meg. Akkor pedig tényleg a felekezeti féltékenykedésre adnánk joggal okot, amelyet ennek a kérdésnek eldöntésénél minden körülmények között elkerülni kívánok. (Józan Miklós: Távol áll tőlem mindeni felekezeti féltékenykedés.) Őméltóságának nem is ez volt a célja, amint ő ki is fejtette, azonban ezt a jogfenntartást honorálni kívánom. Amennyiben bármely városban vagy községben megfelelő lélekszámot fognak az unitárius hivek elérni, a joguk biztosítva van, mert hiszen tíz évenként a népszámlálás adatainak, a statisztikai adatoknak megfelelően a 'belügyminiszter által úgyis kiiirazítandúk az összetételi kimutatások, ha a lélekszámok változása 10%-on felül van. Ennek megfelelően tehát a korrekció lehetősége a jövőben megvan minden egyházzal szemben, akár emelkedik a lélekszáma, ekár pedig csökken. Ezzel a kérdéssel, az összetétel kérdésé\el nem kívánok bővebben foglalkozni, de foglalkozni kívánok a kritikának egy más témájával, amely azzal támadta ezt a javaslatot,hogy úgy, mint eddig is minden elődje, a centralizációra törekszik és mellőzi a minden irányban kívánatos decentralizációt. Őszintén szólva, nem találom magamat érintve ezzel a kritikával, mert én magam is ezen a téren .«.zerzett tapasztalataim alapján teljes inertekben a decentralizációnak vagvok híve és ágy érzem, hogy ebben a javaslatban nem a centralizáció felé tettem lépést, lia nem erős lépést tettem a decentralizáció felé. Méltóztassék elhinni, emberi gyengeség az, hogy szeret valaki autokratikusán intézkedni és autokrata liemni. Megengedem, hogy a szélsőségekben ez igen eredményes és igen áldásos lehet országokra nézve adott viszonyok és körülmények között, de nyugodt, állandó kormányzás idejében az autókra ti znius nem vezethet jó eredményre. Megengedem, hogy ez a könnyebb kormányzás egyik módja. A nehezebb módja a kormányzásnak: másokat a kötelesség teljesítésére szorítani. Ebben az irányban alkottam meg ezt a törvényjavasla23